A hollywoodi remake őrület manapság maximális fordulatszámon pörög, főként az egyre alábbhagyó kreativitásnak és a közönség igényeinek hála. Sokan úgy vélik semmi szükség ezekre, de mindig lesz pár jól sikerült alkotás, ami az ellenkezőjét fogja bizonyítani. Mai alanyunk is hasonló cipőben jár, Bradley Cooper első rendezése, a Csillag születik(A Star Is Born) ugyanis az 1937-es alapmű immáron harmadik újragondolása.
Szokták mondani, hogy a hírességek élete nem egyszerű. Hiába a rengeteg pénz, magánéletük szinte teljesen megszűnik létezni. Mindenki felismer az utcán, fellépéseid után órákig rajtad lógnak, de a legelvetemültebb rajongók még otthon sem hagynak nyugton. Ezt minden híresség másképp dolgozza fel, van aki élvezni tudja a helyzetet, másokat pedig szépen lassan felemészt a sztárlét.
Jack (Bradley Cooper) kivételes tehetsége és karizmatikus megjelenése miatt hamar a legnagyobbak között találta magát, ahol egyetlen igaz barátja az alkohol lett. Eközben az angyali hangú Ally (Lady Gaga) egy étteremben dolgozik, tehetségét pedig csak néhanapján mutatja meg egy kisebb klubban. Jack egy piás estén pont ide téved be, és első látásra beleszeret a lányba.
[h]Megszületik a csillag[/h]
Kettejük kapcsolata mindkét fél számára gyümölcsöző lesz, ám a problémák hamar rájuk találnak. Ally, köszönhetően újdonsült párjának végül elég bátorságot gyűjt, és rálép a rivaldafénybe vezető útra. Jack és Ally mindketten a zene valódi értékeit képviselik. Szövegeiknek van mondandója, a hozzá társuló dallamok pedig még jobban megerősítik szerzeményeik üzenetét. Ahogy a lány egyre több sikert ér el, úgy tűnik el belőle mindaz, ami miatt énekelni kezdett. Vagyis látszólag, mert ugyan még mindig tudna Shallow szerű slágereket írni, sőt szeretne is.
De a közönségnek inkább egyszerűbb, könnyebben fogyasztható pop zenékre van igénye, ezt Ally pedig bármikor meg tudja adni nekik. A film egyébként remek történetvezetéssel dolgozik, sőt karaktereivel is nagyszerűen bánik, de azt elfelejtették elmagyarázni, hogy a pop díva miért változott meg ilyen irányba. Jack pontosan ezt szerette volna elkerülni és ez a film egyik legnagyobb fordulópontja és fontos konfliktusa, a magyarázat azonban elmarad. Nyilván a háttérből ki lehet bogozni a megoldást, el lehet azzal intézni, hogy arrafelé így mennek a dolgok, de nagy hiányossága ez egy karakterközpontú drámának.
Valóban. Én is hiányoltam a magyarázatot, hogy Lady Gaga egyébként nagyszerű karaktere hogyan lesz egyik pillanatról a másikra sekélyes
– Gabe
(Shallow, helló!) pop-dal zeneszerző. Szerettem volna látni, mi zajlik a lány fejében, aki néhány hónapja (éve?) még szerényen merte megmutatni az egyébként szerintem nagyon kapós dalát, aztán hirtelen már kikent-kifent díva szerepben tetszeleg. Ezen a téren nem volt túl érzékletes a film.
Bradley Cooper szerencsére kárpótol minket, az ő sorsa mindennél jobban érdekelni fogja a nézőt. Zsenialitása és alapos munkája miatt megtudhattuk, hogy milyen egy igazán szétcsúszott rocksztár élete. Ezt az embert a pia és a munkája iránti szeretete tartja egyben. Cooper játéka a legtöbbször monoton, egyszerűen csak a földet bámulva beszél minden egyes alkalommal, szavait pedig csak nehezen lehet értelmezni. És pont ezért lesz zseniális, hiszen a néző sosem tudja, hogy éppen milyen állapotok uralkodnak a fickó fejében. (Én néha totál nem tudtam, hogy Jack tiszta, “szinten tart”, vagy csak szimplán részeg. Kiválóan hozta a figurát Cooper. – Gabe) Na azért Lady Gaga is odateszi magát rendesen a mikrofon és a kamera előtt egyaránt, bár úgy érzem a nézőt mégis jobban fogja érdekelni Jack sorsa.
Igen, Gaga rendesen odateszi magát, mégis inkább énekes/dalszerző, mintsem színész. Cooper lubickol a szerepében, és a kémia ugyan működik kettőjük között, azért érezhető, hogy közös jeleneteik során Cooper legtöbbször feltörli Gaga alakításával a padlót. Ez nem kritika az énekesnő felé, hiszen ő is mindent belead, de Jack karakterének jelenléte valahogy sokkal erősebb a vásznon.
– Gabe
[h]Lehullik a csillag[/h]
A film korrekt módon mutatja be mindkét főszereplő napjait, és a remek forgatókönyvnek hála megismerhetjük a szárvilágban a függöny mögött zajló valós helyzeteket. Részletes bevezetővel szolgálnak ki minket, őszintén a Csillag Születik egy része még dokumentumfilmnek is tökéletes lenne (vagy egy Így készült: Lady Gaga werkfilmnek – Gabe). A film egyetlen nagy problémája egyik legnagyobb erőssége is egyben. Zenés film lévén nem spóroltak a slágergyanús dallamokkal, de kicsit sikerült átesni a ló túloldalára. Túlzás nélkül állítom, hogy a a játékidő több mint egyharmadában Lady Gaga vagy Bradley Cooper hallatja nem mindennapi hangját. Mindez csodaszép, meg kell is ahhoz, hogy kiteljesedjenek a karakterek és a történet, de rengetegszer megtörik vele a lendületet.
Sokszor hangulatfokozás helyett inkább csak időt töltenek ki vele. Szép az, amikor legelső közös fellépésük megtörténik, meg pár jammelés is mosolyt csal a néző arcára, de Jack sokadik koncertje vagy Ally bármelyik hátsó-rázós fellépése már átlép egy határt. Zenei ízlés ide vagy oda, néha inkább éreztem a Csillag Születiket egy hosszabb videoklipnek, mint valódi filmnek. Emiatt végül nagyobb üresjáratok alakulnak ki, és a valódi dráma nem feltétlen tud mindig kiteljesedni. Hiába látjuk a szereplők fájdalmát, a film előrehaladtával egyre kevésbé tudunk együtt érezni velük. A kivételes alkalmak viszont kegyetlenül meggyötrik a nézőt, és a boldogabb pillanatok is könnyeket csalhatnak ki bárki szeméből.
Volt, amikor én is időhúzásnak éreztem egy-két jelenetet, de az esetek bizonyos részében hozzá tudott adni a koncertezés a karakterekhez. Megmutatták ezzel, hogy a haknizás is egy meló, amit lehet szívvel csinálni, és lehet iszonyatosan unni is egy idő után. Sokan rocksztár életről álmodnak, de érdemes belegondolni, hogy nem mindenkinek való a turnézással járó feszkó. Továbbá érdekes ívet ír le a filmben az idő haladtával a fellépések milyensége és hogy hogyan változik a két szereplő előadásmódja, és lehetőségeik előadóművészekként.
– Gabe
[h]Oscar-esélyek[/h]
A Csillag Születik végeredményben inkább kellemes kikapcsolódás, mint nehézsúlyú dráma. A Cooper-Gaga páros elvarázsol mindenkit, dalaik mosolyt csalnak az arcunkra, de emlékük hamar tovaszáll. Kemény munkájuk azért valószínűleg gyümölcsöző lesz, hiszen a közönség és a kritikusok is imádták őket. Egy kis szerencsével ez lehet Bradley Cooper éve, hiszen rendezése több Oscar jelölést begyűjtött, akár még legjobb férfi színészének is megválaszthatják. Egyetlen szobrocskát valószínűleg be fog gyűjteni a film, hiszen legjobb betétdal kategóriában magasan a legjobb számmal indulnak.
Nagyrészt egyetértek Mecger írásával, és objektív oldalról legtöbbször igazat is adok neki, de a szubjektív faktor nagyon erős volt nálam. Én imádtam a Csillag születiket. Meg tudott nevettetni, és könnyeket is elő tudott csalni belőlem. A rendezés nagyon rendben volt, az operatőri munka és a zene is helyén volt, ahogy a szereplők is csodálatosan alakítottak. Igazi érzelmi hullámvasút volt nekem ez a film, én bízom abban, hogy legalább egy szobrocskát hazavihet Cooper. Ha zenés, vagy koncertfilm/dráma, akkor ezerszer inkább ez, mint a Bohém Rapszódia.
– Gabe