Deadpool kétségkívül az egyik legkülönlegesebb képregénykarakter; nem csak a Marvel világában, de még azon kívül is. A nagyszájú zsoldosra nem vonatkoznak a szabályok, mert teljes mértékben tisztában van azzal, hogy ő csak egy kitalált figura. Éppen ezért akármit megtehet, bárkinek beszólhat és bárkit legyilkolhat; a következmények nem érdeklik, hiszen ő úgysem létezik. Egy ilyen tudással a birtokában (és mert kegyetlen kísérleteknek “hála” vált belőle öngyógyító élő fegyver) bárki megőrülhet, és ez alól ő sem kívétel. Deadpool rendszeresen és pofátlanul ledöntögeti a negyedik falat, és lazán oda tud fricskázni a hősöknek, a Marvelnek, vagy igazából bárminek, ami “eszébe” jut.
[h]Meghasonult formátum[/h]
A Deadpool: Praclik azért különleges darab, mert a zsoldos ezúttal nem képregény, film, vagy más, interaktív formában elevenedik meg, hanem regény formátumban, aminek megvan a maga előnye és hátránya is. A részletesebb leírásokkal jobban árnyalhatók bizonyos részek, és teret ad még több sajátos Deadpoolságnak, amivel a negyedik falat apró atomjaira bonthatja.
Ellenben tudathasadásos főszereplőnk többi énjét meglehetősen nehéz ebben a formában érzékeltetni. Az író Stefan Petruchának mindenesetre sikerült megkülönböztetni őket a különböző betűtípusokkal, de néhol érződött, hogy rendesen beleizzadt a feladatba. Mivel végig Deadpool narrálja a történéseket, ezért nehéz megtartani az egységességet. Emiatt csomószor kaotikussá és kuszává válik a cselekmény, és nem könnyű követni az eseményeket. Ezen felül van egy csomó olyan poén, ami egyszerűen nem működik ezzel a megközelítéssel. Filmen, vagy akár képregényen simán ülne, de regényt olvasva nem minden tud úgy átjönni – vagy legalábbis nem mindenkinél-, ahogy a szerző szerette volna.
A történet sincs túltolva, bár egy ilyen alkotásnál nem is biztos, hogy a top prioritásban kap helyet a kiemelkedő sztori. Ugyan a S.H.I.E.L.D.-nek nem fűlik a foga hozzá, mégis együtt dolgoznak Deadpool-lal. Egy őrült tudós földönkívüli szörnyeket rejtett el aranyos kiskutyákban, melyek csak arra várnak, hogy átváltozhassanak és rombolhassanak. Zsoldosunkra vár a nemes feladat, hogy ha lehetséges (márpedig nem az), azonosítsa be a szörnyeket még kutyus formában, és pusztítsa el őket egy nano-bizbasszal, ami atomjaira bont bármit, amihez hozzáér. Azonban a kutyák rendszerint átváltoznak óriási szörnyetegekké, és hatalmas felfordulást okoznak New York különböző pontjain.
Nos, ahogy egy bekezdéssel fentebb is írtam, a sztori nem éppen egy díjnyertes darab. A cselekmény is kimondottan hullámzó: egyszer nagyon beindul és remekül adagolja az izgalmat és Deadpool szellemes beszólásait. Máskor pedig rettenetesen leül és nem halad sehova.
[h]Deadpoolság[/h]
A könyv humora igyekszik hozni a rajongók által megismert Deadpool-féle poénkodást. Hősünk tudathasadásos, néhol egészen bugyuta, felelőtlen, vakmerő, és gyakran nem tudja hol van a határ, amit már bőven átlépett. A poénok általánosságban jól működtek és volt egy-két tényleg jól sikerült geg. De a valamivel több, mint 330 oldal utolsó harmadára megértek mindenkit, aki csömört kapott tőle. Megállás nélkül pakolja egymásra az író a Deadpoolságot, amit egy idő után már nem lehet fokozni, és akaratlanul is megreked egy szinten.
Ezt leszámítva ízlésen és humorérzéken nem vitázunk, így minden kedves olvasónak szíve joga eldönteni, hogy neki mennyire jön be az efféle vicceskedés.
Mindent félretéve egyáltalán nem tudok haragudni a Praclikra. Jobbára végig szórakoztató, 120%-on pörgő akcióbomba, ami tele van explicit jelenettel és káromkodással. Örülök, hogy nem húzták be a féket a Marvelnél és Petrucha valamennyire szabad kezet kapott abban, hogy lehet vulgáris. Mert ha valami, akkor ez Deadpool egyik legfőbb ismertetőjegye. Ha nem vonatkoznak rá a szabályok, akkor miért kéne pont a korhatárbesorolás miatt aggódnia?
A történet egyszerű, mint a faék, de legalább végig szórakoztató, és egészen érdekes élmény volt regény formában végigkísérni egy Deadpool-sztorit. Mivel ő maga is tudja, hogy ezúttal egy könyvben szerepel, igyekszik ki is használni és gúnyt űzni az írott formából. Emellett rengeteg kikacsintást kapunk, és legalább egy tonnányi popkult utalást puffogtat el, ami egy ponton szintén már túl van tolva, de sokszor sikerült megmosolyogtatnia.
[h]Verdikt[/h]
Összességében tehát a Deadpool: Praclik egy érdekes megoldás egy felettébb érdekes koncepcióra. Az írónak sikerül a legtöbbször jól kijönnie a hazárdírozásból, és végeredményben egy szórakoztató regényt kapunk. De abban úgy gondolom egyetérthetünk, hogy minden a maximumra lett pörgetve. Deadpool narrálása egyrészt tök jó és remek ízt ad a regénynek, de mivel soha nem áll be a szája, folyamatosan eltér a tárgytól, és emiatt a cselekmény gyakran kitér a medréből. Ezt is felfoghatjuk, hogy amiatt történik, mert egy félőrült szuperhős a narrátor, az író és a főszereplő egy személyben.
A kötetet tudom ajánlani Deadpool-rajongóknak, chimichanga-fanoknak, a S.H.I.E.L.D. ügynökeinek és bárkinek, aki nem ódzkodik regény formában olvasni a nagypofájú antihős nem mindennapi kalandjait.
A Deadpool: Praclik a Marvel Regénysorozat ötödik részeként jelent meg a Szukits Kiadó gondozásában.