Michael Walden nevével találkozhattatok már párszor a blogon. A polihisztor regényírói karrierje a Galaktika Start program keretén belül az Eshtar című regénnyel indult. Hazánkban minden bizonnyal keresgélni kell a jó minőségű sci-fi és fantasy zsánerköteteket. Szerencsére a műfaj egyre több teret kap itthon is, azonban Walden munkássága így is kiemelkedik a középszerből. Idén két kötete is megjelenik, ennek apropójából beszélgettünk.
GV: Mi történt veled az Eshtar 3 és az első Paul Wittgen regényed megjelenése óta?
Írótársaimmal a Mysterious Universe világát építettük, új regények és sorozatok cselekményeit fektettük le, miközben az aktuális történeteinket is meg kellett írni. Volt olyan hetem, amikor hat regény szinopszisát kellett az asztalra leraknom! Közben sikerült befejeznem a Paul Wittgen sorozat második részét, a Herden Által Homályosan című regényt, ami most jelenik meg. Nem tudom, meddig tart ez a szorgos időszak, de sosem fogom elfelejteni.
Mellette természetesen a beharangozott új világomat, a Metropolis Médiánál megjelenő Cosmos Redshift Sevent is talpra kellett állítanom. Ennek első részével, a Csillagikrekkel is elkészültem, a megjelenése májusban várható.
Ritkán aludtam, és akkor is keveset…
GV: Egy kis bulvárkérdés, amit bűn lenne kihagyni. Vita Isten létezéséről: Milyen érzés Puzsér Róberttel vitázni olyan kérdésekről, mint ateizmus és vallás?
Érdekes kísérlet volt arra, hogy vajon lehet-e érdemi vitát folytatni eldönthetetlen kérdésekről. Én magam nagyon szeretem hallgatni azokat a vitákat, amelyek tudományos, etikai stb. témákban elérhetőek külföldön. Puzsér Róbert ezt a műfajt próbálja itthon népszerűsíteni, ezért nagyon tisztelem.
GV: Idén ezek szerint két köteted is megjelenik. Ezekről tudsz egy kis betekintőt nyújtani?
Hogyne! Kezdjük a Paul Wittgen sorozat második részével, ami a Herden Által Homályosan címet viseli. Paul itt már IMC ezredes, egy Templomos flotta mellé rendelik a dandárját. Egy inkvizítorral kell együtt dolgoznia az Escyllion bolygórendszerrel szemben, ahol Pál Apostol állítólagos reinkarnációja egy új szektát működtet.
Persze hamar kiderül, hogy az ügy ennél jóval bonyolultabb, és Paul kénytelen-kelletlen nagyon sok arcot be kell verjen, mire a könyv végére érünk. A gondok csőstül jönnek, a crollok családostul, a csajok csapatokban, a szerelem úthengerként, Paul kezébe pedig olyan Herden kerül, aminek a laborból sem szabadott volna kijutnia. Még szerencse, hogy Paul Wittgen olyan jótét lélek! Ja, nem.
A nyájas olvasó reményeim szerint hol a körmeit rágja majd le az izgalomtól, hol a zsebkendőjét sírja tele, hol a röhögéstől nyel félre. Én nagyon élveztem a regény írását, remélem, ez érződik majd.
A másik idei könyvem, a Csillagikrek, első a Cosmos Redshift Seven című világból. Nagyra becsült bétázóm, Mészáros László úgy fogalmazott, hogy a legőrültebb regény, amit valaha olvasott. Mi tagadás, nem éppen szokványos koncepciókra épül. A történetben Vincent DeLuz kapitánnyal és maroknyi legénységével ismerkedünk meg, akik a Redshift Seven fedélzetén majd’ minden munkát elvállalnak, ami pénzt hoz a konyhára.
De a világuk fenekestül felfordul, mikor útra kelnek megkeresni egy hírhedt drogbáró elveszett fiát, aki talán elsőként lépett kapcsolatba egy ősi, elfeledett civilizáció tagjaival. Persze a srácra a földi koalíció is vadászik, akik a birtokában lévő információk segítségével felébresztenének valamit egy ősi világból, amit talán ott kellene hagyni, ahol van… Feltárulnak egy letűnt világ kapui, és ami azon túl vár rájuk, arra egyikük sem készült fel!
GV: Hogyan látod, mennyire kap szerepet itthon a fantasztikus irodalom?
A kiadók talán jobban rálátnak az eladási számokra, de nekem úgy tűnik, hogy a kilencvenes évekhez képest alacsonyabb könyveladási számok ellenére a fantasztikus irodalom egyik aranykorát éljük, és egy jó történetnek mindig lesz helye a könyvespolcokon, zsánertől függetlenül.
GV: Azt lehet tudni, melyik korosztály számára csábító a fantasy és sci-fi regény formában?
Mindenféle korosztályú olvasóval volt szerencsém találkozni már. Fiatalokkal talán nem meglepő kapcsolatba kerülni, de az például nagyon megtisztelő volt, amikor kaptam egy fényképet, amin egy kedves hölgy az egyik regényemet olvasta a BKV buszjáratán.
GV: Mit gondolsz, hogyan lehetne még szélesebb körben népszerűvé tenni e két zsánert? Milyen szerinted a jó fantasy/sci-fi?
A filmeknek hála a fantasy-irodalom manapság szélesebb körben terjed, a klasszikus vagy Hard-SF viszont egy kisebbfajta válságban van a technikai fejlődés gyorsulása miatt. Ma már éljük azt, ami pár tíz éve még keményvonalas science fictionnak számított volna.
S hogy milyen a jó fantasy vagy sci-fi? Ami rólunk szól, reflektál a jelen világunk problémáira és egy alternatív környezetben vizsgálja a lehetséges végkimenetelt. Vagyis olyan, mint minden más jó könyv. Emberekkel, ideákkal foglalkozik, nem bigyókkal és dolgokkal. Olyan antagonistákról szól, akik érthetőek, erősek, logikusak, olyan főhősökről, akik esendőek, emberiek, akikhez viszonyt lehet kialakítani. Én ilyeneket olvasok a legszívesebben, de persze az is fontos, hogy szórakoztasson, vagy csak kikapcsoljon.
GV: Marad a sci-fi és fantasy vonal? Gondolkoztál azon, hogy kipróbálod más műfajban is magadat, például horrorirodalomban?
Hát hogyne! Pont a horror az, amiben a kezdetektől fogva vannak ötleteim. Nem tagadhatom, hogy Lovecraft munkássága lenyűgöz a régies bájával együtt, elkerülhetetlen, hogy én is kísérletezgessek majd vele.
Szeretnék képregényt is írni; voltak már próbálkozások, most grafikust keresek, aki szívesen csatlakozna egy projekthez.
GV: Az idei két megjelenés után mik a terveid?
Jelenleg a Paul Wittgen harmadik kötetét írom, a Sephiroth-ot, a Praetoriánus-ból megismert Ixtoc tőr megszerzésének a történetét. Lesznek benne toltékok, akik az ügyeket jól eltolták. A tőrt is ők toltékolták el, úgyhogy kell majd némi pofozkodás a probléma megoldásához. Paul itt már a gárdánál van, és… hát, innentől legenda, és legfőképpen titok!
Ezen kívül több Mysterious Universe regény vár megírásra, többek között a negyedik Paul Wittgen kötet, a VérNászNép, ami Paul háborúba és vérengzésbe fajuló, egyébként halálosan komikus legénybúcsúját és esküvőjét mutatja be.
Mindezek mellett a Redshift Seven következő kötetét is szeretném kiírni magamból, ez a 2020-as év második felének programja lesz. És talán, ki tudja, ha a szelek is úgy fújnak, lassan megérik az idő arra, hogy megjelenjen az Eshtar folytatása, a Saida.
Nagyon köszönöm az interjút!
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
[h]Támogatom az oldalt[/h]
