Játék

Játék

Játék

Middle Earth: Shadow Of Mordor Játékbemutató

Szerző

Közzétéve

2017. okt. 25.

Kommentek

0

Hogy abszolút siker lett volna a Shadow Of Mordor? Erről lehetne vitatkozni, de mindenképpen útjára indított egy friss tolkieni kalandot, amit folytatásért kiáltott. Most jelenik meg továbbra is a Monolith fejlesztésével és a Warner gondozásában a Middle Earth: Shadow of War, ennek örömére leporoltuk a 2014-es elődöt, és újra megnéztük milyen volt az első “next-gen” címek között lenni.


A Shadow Of Mordor 2014 egyik legjobban várt játéka volt. A kedvcsináló videókat elnézve szinte mindenki a polcán akarta tudni a játékot. Nem beszélve arról, hogy úgy tűnt ez lesz az első igazán next-gen cím a mostani kurrens konzolgenerációban. A játékmenet ugyan bőven merített például az akkoriban már gyengélkedő Assassin’s Creedből, illetve a Batman Arkham-játékokból, mégsem tűnt egy az egyben koppintásnak. A célközönség és a pozicionálás tehát adva volt: végy egy működő játékmenet-mechanikát, öltöztesd Gyűrűk Ura köntösbe, legyen látványos, és kész is a mestermű. De mint tudjuk minden számításba becsúszhat egy-két hiba.
ShadowofMordor_Domination_Print.0.0.JPG
A játékot számos tekintetből lehetne (jogosan) szidni, ha a Gyűrűk Ura szetting mögé lesünk, de az menthetetlenül elveszi a kedvünket a kaszabolástól. A gyakran felmerülő hibák között a legtöbbet emlegetett talán a Shadow Of Mordor repetitív játékmenete, és valóban: ölj orkot, öld meg a kapitányt, ölj orkot, menj máshova, ölj orkot, ölj kapitányt, ölj orkot. Ezzel egyébként nem is lenne baj, ha lenne mellérittyentve valami indok is, azon kívül, hogy gonoszok mind és a sötét urat szolgálják. Bár kapunk némi körítést, de az még a kevésnél is kevesebb. A történetről is sokszor hallani, hogy rövid és nem sok értelme van. Nos, ez sem áll távol az igazságtól, azonban én azon kevesek egyike lehetek, aki imádta minden percét. Végig pörgős volt a cselekmény, és érdekelt a (két) főszereplő vívódása is.
Folytassuk a sort az audiovizuális részekkel, ami egészen becsapós lehet. Első ránézésre azt mondhatnánk, hogy nagyon jól néz ki a játék, és ez igaz is, viszont egyáltalán nem változatos. Ráadásul a sok sötét, kontrasztos, nyomasztó látványelem hamar egyhangúvá válik. Ettől azért ne vegyük el az érdemeit, mert a maga módján tényleg látványosra sikerült. A zenék és egyéb hangok is remekül illeszkednek a játékba, és megadják a várt Gyűrűk Ura hangulatot is.
middle-earth-shadow-of-mordor-4.jpg
Térjünk is át a lényegre, a játékmenetre és cselekményre. A játék ugyan több mint három éves, de így sem szívesen lőnék le semmilyen spoilert. Nem mintha lennének hatalmas meglepetések, de azért akad egy-két érdekes csavar. Azt azonban mindenki gyorsan felejtse el, hogy a Shadow Of Mordor cselekménye szerves része lenne-e a Gyűrűk Ura lore-jával. Ugyan elviekben egy világban játszódik a két történet (nyilvánvalóan más idősíkon), de nem véletlenül kapta a SoM a “Middle-Earth” előtagot és nem pedig a “Lord Of The Ringset”.
A történet középpontjában Talion áll, akinek családját brutálisan megölik Sauron legközelebbi emberei, a Black Hand. Talionnal is végeznek, de egyelőre tisztázatlan okok miatt “kitiltják” a holtak közül, s sorsa összefonódik egy tünde/lidérc/halottal, Celebrimborral, aki számos titkot rejteget protagonistánk elől. A küldetések előrehaladtával nagyjából mindenre fény derül. A céljuk közös, ezért az együttműködésük elkerülhetetlen: fel kell számolni Sauron seregeit, vele együtt a Black Handet. Relatíve hosszú út áll előttünk, orkok hadaival kell megküzdenünk, hogy eljuthassunk a végkifejletig, amit jó szívvel tudok ajánlani, ha még esetleg kimaradt volna a játék. Az út azonban sokak számára önismétlő és unalmas lesz, amivel nem tudok vitába szállni, bármennyire is szerettem a játékot.
shadow-of-mordor-1.jpg
A játékmenet eleinte roppant hangulatos, rengeteg tennivalót ad a Shadow Of Mordor. A fő cselekmény mellett az egyéb tevékenységek közé tartozik rabszolga kiszabadítás, ereklye-gyűjtögetés, ork/uruk belső “politikai” acsarkodások megoldása, szabotálása. Azért írtam, hogy csupán eleinte hangulatos, mert amint belefektettünk úgy 6-7 órát, már nem nagyon tud megújulni és meglepni bennünket. Maga a játék egy TPS fantasy akció-RPG, már ismert és bevált játékmechanikák egybegyúrásával. Lehet lopakodni, falakat mászni, és látványos kombókat végrehajtani. Kalandunk során felfedezhetjük Mordor sivár vidékét, és halomra gyilkolhatjuk Sauron ádáz hadait. Fegyvereinkbe rúnák segítségével fejlesztéseket rakhatunk, amellett nem túl változatos skillfán válthatjuk be kvázi szintlépéskor kapott pontjainkat. A küldetésekért kapott fizetőeszközből vehetünk plusz rúnahelyeket, növelhetjük tünde-nyíl kapacitásunkat, vagy akár az életerőnket. A karakterek a főszereplőkön kívül felszínesek, de egyszerre szerethetőek és gyűlölhetőek, az orkok belső rendszere pedig innovatív, és érdekes is. Új megközelítésből nézhetünk rájuk, nem mint ostoba vérszomjas lények, hanem rendezett katonai stratégák. Ezért vigyáznunk kell, ha “meghalunk”. A klasszikus értelemben nem tudunk meghalni, de ezt az uruk vezetők nem tudják. Ha legyőznek minket, ők fejlődnek, kapitányból hadurak is lehetnek, fejlődnek, szívósabbak lesznek, több csicskájuk lesz, és okozhatnak néhány kellemetlen percet, ha újra összetalálkozunk velük.
mordor05_l.jpg
A játék kalandos, hangulatos, pörgős, csak kevés. Utólag visszagondolva itt még nem láttuk, hogy a jövőben ez lesz majd a tendencia. Minden egész egyszerűen kevés, és a dlc-kkel, vagy mikrotranzakciókkal teszik majd “teljessé”. A Shadow Of Mordor kapcsán elviseltem volna több és változatosabb vidéket, illetve több fajta mellékküldetést. Szerettem volna több időt eltölteni Középfölde egyébként rendkívül gazdag területein, Taliont fejlesztgetve, jobban belemerülve az amúgy rengeteg potenciállal rendelkező ork-belviszályba.
Azóta megjelent a játék várva várt folytatása, a Shadow Of War, ami papíron rengeteg újítást tartalmaz, a valóság viszont ennél jóval árnyaltabb.

Friss

Kapcsolódó

User Review
0 (0 votes)