A horrorban külön műfajt képeznek az olyan alkotások, melyekben egy, vagy több állat játszik valamilyen formában kulcsszerepet. Lehetnek veszettek, élőhalottak, nagyon is élők, megszállottak, ízeltlábúak, vagy állhatnak épp drog hatása alatt. Jöhetnek víz alól, erdőből, az űrből, vagy élhetnek köztünk. Ha a hasunkra csapunk és mondunk egy random állatot, nagy valószínűséggel készült már belőle film, vagy regény. A Pokolfajzat című könyvben egy rakoncátlan fehér bullterrier kap központi szerepet. Az alkotás különlegessége leginkább abban rejlik, hogy 1977-ben jelent meg, amikor a piacon még nem sok állatos horrort lehetett felfedezni.
Habár akkortájt a mozikat leuralta a Cápa (1975), és úgy általában az ijesztgetős műfaj kezdett felfutni, évekkel vagyunk a talán leginkább ismert “kutyás horror“, Stephen King Cujója előtt. Ken Greenhall, a Pokolfajzat szerzője talán megelőzte korát, de annyi biztos, hogy rosszkor volt rossz helyen. Neve és alkotásai azóta a múlt homályába vesztek, és csak most, cirka 50 évvel később kezdi el egy újabb horror-és könyvkedvelő generáció felfedezni.
Kutyaélet
Pedig a Pokolfajzat egy olyan kortalan történetet mesél el, amit bárhol bármikor elő lehet venni, és soha nem fog veszíteni aktualitásából. Olvasás közben többször is le kellett ellenőriznem, hogy biztos a 70-es években íródott-e. Nyelvezete, mondanivalója, és a bemutatott szereplők közt semmiféle archaikusságot nem fedeztem fel, ami két dolgot jelenthet. Vagy tényleg annyira univerzális ez a sztori, vagy pedig az emberek és a társadalmunk mégsem változtak annyit 50 év alatt, mint amennyire szeretnénk elhinni.
A regény főszereplője Baxter nem holmi átlagos eb. A fehérszőrű bullterrier belső gondolatait olvashatjuk a lapokon. Bár tettei emberi fogalmak szerint gonoszak, egyre inkább rájöhetünk, hogy az állati ösztönöket nem moshatjuk össze egy normálisan funkcionáló ember viselkedésével.
Baxter se nem jó, se nem rossz, csak van. Ő egy természeti erő, aki nincs tisztában tettei súlyával, vagy emberi normákkal. Aszerint cselekszik, ahogy neki logikusnak tűnik. Mivel belelátunk gondolataiba, könnyen úgy tűnhet, hogy önös érdekek hajtják. Lehet csak a feltétel nélküli kutyabarát beszél belőlem, de a könyv végére végső soron nem tudtam okolni mindazért, amit elkövetett.
Ha visszafejtjük a “miértek” rétegeit, akkor egyértelműen látszik, hogy legtöbbször a gazdák felelőtlensége is nagyban közrejátszott Baxter viselkedésében.
Nagy, összefüggő történetről nem igazán beszélhetünk, csupán Baxter életét követjük nyomon, ahogy egyik gazdától a másikig kerül. Ahol feltűnik a kutya, ott fixen valami tragédia történik, és ennek következményeit olvashatjuk. Illetve az emberi szereplőkre gyakorolt hatását.
A Pokolfajzat nem sokat vesződik nagy igazságok és mögöttes mondanivalók megfogalmazásával, mégis természetesen jönnek Greenhallból az általánosan emberi gondolatok. A könyv struktúrája is ezt hivatott támogatni. A nyelvezete egyszerű, lényegretörő, maga a kötet sem túl vaskos, akár egy nekifutásra is a végére lehet érni.
Érdekes még, ahogy a horror nem explicit formában jelenik meg. Az erőszak persze végig ott rejtőzik, és a tragikus események sem épp vidám séták a parkban, a regény mégsem él megbotránkoztató eszközökkel. Egyszerűen csak bemutatja a dolgokat, melyek akárkivel megtörténhetnek. Ezt vagy úgy teszi, hogy megismerjük a kutya gazdáinak hatterét, a családját, azok tragédiáját és problémáit. Vagy pedig magának Baxternek a szemszögéből látjuk az emberek világát. Mindez remek kontrasztot ad, hogy mindkét oldalra ráláthassunk, és ne tudjuk annyira könnyedéb a kutyára fogni az emberi mulasztásokat, vagy negatív viselkedésmintákat.
Verdikt
A Pokolfajzat, mondhatjuk, hogy korát megelőző alkotás. Ugyan a horror gyakran egy illékony és sokak által lesajnált műfaj, vitathatatlan, hogy sokkal több rejlik egyes alkotásokban, mint azt a felszínről megállapíthatnánk. Ha kívülről nézzük, akkor a Pokolfajzat is “csak” egy kutyás horror, de a nem túl vastag könyv tartogat olyan gondolatokat is, melyek emberi valónkra tapint rá.
A cselekmény elég feszes és végig pörgős. Megismerhetünk egy csomó karaktert, akiknek annyira mélyen nem hatolunk a lelkük mélyére, mégis kapunk egy átfogó képet róluk. Greenhall sokszor csak sejteti a szereplők közti feszültséget, hiszen problémáikról értelmes, emberi lényként soha nem beszélnek. Vagy mélyre rejtik az összes érzésüket és felemésztő apátiába kerülnek, vagy az erőszakot választják.
A Pokolfajzat nem kifejezetten explicit, vagy megbotránkoztató horror. Inkább pszichológiai oldalról igyekszik félelmet kelteni. A cselekménynek nem célja fordulatokat puffogtani, nem is árul zsákbamacskát. Mindig lehet előre sejteni, hogy mi fog történni, de azt sosem tudjuk, hogy mikor következik be az elkerülhetetlen. Emiatt a biztonságérzetünk állandó stressz alatt van, és ezt a feszültséget az író játszi könnyedséggel éri el az olvasónál.
Egy szó, mint száz, ha egy izgalmas kutyás horrorra vágysz, akkor a Pokolfajzat biztos nem fog csalódást okozni.
A kötetet beszerezhetitek webshopunkból: POKOLFAJZAT