Ha a korai próbálkozásokat is beleszámítjuk (Peeping Tom, Psycho), akkor az 1974-es A Texasi Láncfűrészes Mészárlás nem az első slasher film, de mindenképpen a pionírok között van. A Texasi a mai napig az egyik leghatásosabb darab, nem beszélve befolyásáról a műfajra. Ezernyi másik alkotást inspirált az évek során, vitathatatlan a szerepe a 80-as évek slasher-aranykorának kialakulásában.
Bőrpofa népszerűsége okán a filmstúdiók is megérezték a pénz szagát, ezért 2017-ig még további hét, erősen megkérdőjelezhető folytatást, illetve előzményt kapott.
Ha tippelnem kéne, akkor a Legendary-nak megtetszett a Halloween újrázása, – ezáltal az összes folytatás kikukázása az első rész után -, és ők is meghozták ezt a döntést, mert miért ne alapon. 2022-ben a Netflix kínálatába repült az A Texasi Láncfűrészes Mészárlás, amely törölte az eddigi kánont és ez lett közvetlen folytatása az 1974-es filmnek.
[h]Texas királyai[/h]
Biodíszlet hőseink közel 50 évvel a brutális mészárlás után valamiért Harlowe-ba, a poros, kietlen és lakatlan texasi városkába utaznak. A kerettörténet sosem esszenciális része egy slashernek, de itt egész egyszerűen nem értettem mi történik. Lehet, hogy pislogtam és lemaradtam egy kulcsmondatról.
Szóval a kis csapat ott akarta hagyni a nagyvárost, és megvették(?) Harlowe-t. Aztán jött egy csomó befektető, akik licitáltak a városka épületeire(?). Ez az a pont, ahol a történetnek álcázott alibizés már túl amerikai ahhoz, hogy bármit is értsek belőle. Ha valaki az olvasók közül tudta mi történik, kérem világosítson fel!
Na, de ne szaladjunk ennyire előre. A fiatalok nem sokkal a befektetők előtt érkeztek Harlowe-ba, ahol találkoztak egy férfival, akit korábban egy benzinkúton bullyoltak, mert sztereotíp texasi. Kiderült, hogy ez a férfi a helyi mindenes Richter (Moe Dunford), és úgy csinálnak, mintha majd még lenne szerepe, pedig nem lesz.
Az egyik ház oldalán kiszúrnak egy konföderációs zászlót, és Dante (Jacob Latimore) le akarja azt szedni, mielőtt bárki más is meglátja. Bemegy hát a lakatlannak tűnő, szinte omladozó házba, ahol mégiscsak él egy idős nő. A korábban árvaházként funkcionáló épület háziasszonya már nincs teljesen a helyzet magaslatán, emiatt a városi ficsúrok azt hiszik, hogy hazudik, mikor azt állítja visszavásárolta a házat a banktól.
Időközben kiérkeznek a rendőrök is, hogy rendet tegyenek, de kicsivel később a néni rosszul lesz, ezért be kell vinni őt a közeli városi kórházba. Vele tart néma, pszichopata sorozatgyilkos kinézetű fia is, akiről kiderül, hogy valóban pszichopata sorozatgyilkos, és a városi csapat első feláldozható tagja is úgy dönt, hogy tök jó ötlet egy totális ismeretlent bekísérni egyik isten háta mögötti helyszínről a másikra. A logika itt dobott egy bukfencet, de szerencsére nem ez az utolsó a filmben, úgyhogy itt még fenn sem akadok.
Úton a kórház felé a néni szívrohamot kap és már nem tudják megmenteni. A néma, marcona fiának több sem kell, hogy bosszúra szomjazzon. Az sem segít a helyzeten, hogy a rend őrei sem kezelik túl sok tisztelettel a szituációt. Így hát a film nagyjából huszadik perce után megkezdődik a Texasi láncfűrészes mészárlás.
Bőrpofa (Mark Burnham), nevéhéz méltón bőrpofát applikál magára, és csak egyetlen cél lebeg a szeme előtt: meg kell ölnie azt, aki felelős az anyja haláláért és mindenki mást, aki az útjába áll.
[h]Bőrpofátlanság[/h]
Tudom-tudom, slashereknél nem túl szerencsés olyan dolgokon fennakadni, mint a buta történet, a sötét karakterek és a logika abszolút hiánya. De képtelen vagyok úgy filmet nézni, és jópofát vágni, miközben ennyire nincs semminek értelme. Én még mondanivalótól vagy mögöttes tartalomtól is el tudok tekinteni, de hihetetlen, hogy közel 50 év távlatából sem sikerült megugrani az első Texasi nívóját.
A 2022-es folytatás szereplői ostobábbak, mint egy tucat döglött aranyhal. Szinte szó szerint rohannak Bőrpofa elé, hogy meghaljanak.
A leginkább szánalmas pillanat mégis az volt, amikor előrángatták a 74-es film egyetlen túlélőjét, Sally-t (Olwen Fouéré). Megpróbáltak egy Jamie Lee Curtis-ívet adni neki a Halloween-féle badass-nagyi stílusban, de csak nevetségessé tették. És talán az összes karakter közül ő viselkedett a legnagyobb balfaszként. De sikerült egymást követő jelenetekben szélsőséges érzelmeket kiváltania belőlem, ami azért mégiscsak valami. Egyik pillanatban üvölteni tudtam volna a tévével, hogy mi a francért ennyire hülye, a következőben pedig őszintén tudtam röhögni, amikor jó ötletnek tartotta, hogy belefusson egy láncfűrészbe.
Az új Texasinak megvoltak azért a pillanatai (ezek miatt tudtam végül pontot adni a filmre). A kivégzések a maga mocskos, vértől iszamós formájában fantasztikusan lettek megalkotva. Bőrpofa még mindig libabőrt okoz jelenlétével, és pusztán azzal is rohadt fenyegető, ha csak áll egy helyben. A horror és slasher szerelmeseinek szerencsére nem kell a gore-jelenetekben szűkölködniük. A lassúcska indulás után a film végéig folyamatosan hullanak a szereplők a lehető legkreatívabb módokon.
Amikor viszont éppen nem gyilkolászást látunk a képernyőn, a film rettenetesen unalmas. Nem épít igazán feszültségre, nem mesél történetet, és a pedzegetett karakterfejlődés is totálisan elmarad. A szereplők teljesen ellentétesen viselkednek, mint ahogy a józan ész diktálná. Legtöbbször önként és dalolva rohannak a saját végzetük fel.
[h]Verdikt[/h]
Összességében az A Texasi Lánfűrészes Mészárlás egy rettenetesen ostoba film, aminek csak bizonyos aspektusait lehet arra fogni, hogy “ugyan már, ez csak egy slasher“. Egyáltalán nem kezeli tisztelettel a 74-es eredetit, és képes percről percre alulmúlnia önmagát. Legtöbbször unalmas és rettenetesen kiszámítható. A vége pedig már annyira elcsépelt, hogy szavakat is nehéz rá találni. Igen, egészen pontosan az történik, amire gondolnátok, hogy történni fog. Komolyan.
A gore jól működik, de ezt leszámítva az ég világon semmit sem tud hozzáadni egy mezei slasherhez, sőt legtöbbször az egyébként is alacsony lécet is képtelen megugrani. Sokkal hosszabban is tudnám ecsetelni a film hibáit, mert akad bőven, de tudni kell mikor elég belerúgni a földön fekvőbe.