Emlékeztek még a 2007-es Disturbia című filmre Shia LaBeouf főszereplésével? Tudjátok, az volt a “Fiú az ablakban”. A Netflixen megjelent Nő az ablakban (The woman in the window) bizonyos szempontokból hasonló az előbb említett thrillerhez, de ahány helyen jobban sikerült, annyiszor esik is hasra Joe Wright filmje.
[h]Amy Adams lesekszik[/h]
A film még ha lassan is, de remekül indítja be a cselekményét. Az agorafóbiás Anna (Amy Adams) képtelen elhagyni a lakását. Mielőtt tovább mennénk, muszáj megjegyeznem, hogy számomra a fő kérdést végig az jelentette, hogy egy gyerekpszichológusnak miből futotta egy akkora hodályra New Yorkban. De ez már csak az én vesszőparipám, lehet csak itthon szálltak el ennyire az ingatlanárak.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy tökre bírom ezeket a generikus thriller címeket, amiben rendszerint egy nő az alany és mindig van egy “valahol” helyhatározó (Lány a vonaton, Lány a jég alatt, A lány a múltból, A lány, aki hazudott és folytathatnám). Egy idő után már képtelenség komolyan venni, pedig került ki néhány érdekesebb darab is ezek közül.
Annáról kiderül, hogy elvált, és feltehetően legalább egy öngyilkossági kísérleten is túl van már. Képtelen elhagyni brutálhatalmas lakását, kemény gyógyszereket szed és piál rá. Érdekes egyébként, hogy minden szereplő, akivel találkozik tök könnyedén kezeli a bor+gyógyszer kombót. Mindenki megjegyzi, hogy valószínűleg ezt nem kéne, de ennél többet senki sem tesz azért, hogy Anna ne egy kísértetként élje mindennapjait.
Jobb híján a nő hobbyja, hogy leskelődik a szomszédok után, és minden ablakon betekint, amelyiken csak lehet. Egy nap új pár költözik a szemben lévő házba (Alistair (Gary Oldman) és Jane (Julian Moore)), és Anna igyekszik minél többet kideríteni róluk. A házaspár fia, Ethan (Fred Hechinger) meg is látogatja, majd egy roppant kínos jelenettel később újra Anna destruktív életvitelét vehetjük szemügyre.
A hatalmas házban egy bérlőt is tart David (Wyatt Russell) személyében, akiről sosem tudjuk, hogy mikor válik a szeretőjévé, vagy mikor dönt úgy a férfi, hogy pszichopata gyilkos lesz. Gondolom a klasszikus receptet vetették be az írók: mindenki gyanús.
[h]Túlírt duplacsavar[/h]
És valóban, egy idő után, amikor már Anna találkozott a szomszéd család mindegyik tagjával, egyszerűen mindenkire sandán tekint a néző. Ahogy a főszereplőre is. Spoilerek miatt nem megyek részletekbe, de a cselekmény ott kezd rohamtempóban szaladni a végkifejlet felé, amikor egyik este Anna a szomszéd házban szemtanúja lesz egy gyilkosságnak.
A csavarok java része jól van megírva, valamennyire életszagúak, és a parádés színészi gárda is gondoskodik arról, hogy elhiggyük, amit a képernyőn látunk. Másrészt viszont a végére a csavar hátán csavar már inkább túlírásról ad bizonyságot, csak azért, hogy elvegye a figyelmünket az egyértelmű lezárásról. Az alig több, mint másfélórás játékidő utolsó húsz perce szinte teljesen kiesett az irányítás alól. Egymást érték a különböző túlmagyarázott indítékok, karakterívek és hát a tanulság is több volt, mint nettó baromság.
Egy csapásra csúszott ki a talaj az ígéretesnek indult film alól valamikor az utolsó harmada során. Onnan már nincs visszaút, sajnos a végeredményre is kihatással lesz az a sok-sok hülyeség, amit egymásra tornyoztak a készítők. Amikor működött, akkor viszont szuper fluid módon nézette magát a Nő az ablakban. A pazar díszletek között, abszolút profin felvett jelenetek káprázatosak, de mindez elmondható a film egész technikai oldaláról.
[h]Film a levesben[/h]
Nagyon tetszettek a különféle színhasználatok, a félig-meddig színpadnak ható helyszínek, a szobák berendezése, és Annának az érzelmivilágának kisugárzása a környzetére. De sajnos nem elég, ha egy film jól van felvéve, vagy szépek a díszletek. A sztori jól indult, még akár lett is volna értelme, még azt mondom, hogy a rejtély is működhetett volna. Aztán egymást érték a nagyobbnál nagyobb baklövések, amiből egyet-kettőt simán megbocsát a néző, de a sokadik után már legszívesebben a fejét verné a falba.
A film egyébként A.J. Finn azonos című regényéből készült, és nagyon kíváncsi vagyok hogy nézhetett ki könyv formában a történet. Egyszer talán elolvasom, és retrospektív megpróbálom annak fényében értelmezni a filmet.
Viszont ebben a formában a Nő az ablakban mehet a levesbe: megpróbál nagyon okos és furmányos lenni, de mindig a saját lábában esik el, aztán már a végére inkább meg sem próbál felkelni. Inkább szenved még néhány percig, aztán szép csendben hagyja, hogy mindennek vége legyen, és felejtsük el örökre, ami itt történt.
Összességében tehát a Nő az ablakban egy tisztességes thriller is lehetett volna, de hála a túlírt csavaroknak és végletekig magyarázott végkifejletnek rengeteg vesztett az éléből. Sajnos a végső következtetést levonva a főszereplőt is sikerült meggyűlölni annak ellenére, hogy elnyerte a “feloldozást”. A duplán is traumatizált nő sikeresen leszámolt minden problémájával, mert hát “mínusz meg mínusz az plusz”. És még csak azt sem tudtuk meg, honnan volt pénze akkora házra…