Az elmegyógyintézetekben játszódó horrortörténetek annyira már nem állnak közel a szívemhez, mint mondjuk néhány évvel ezelőtt. Viszont az biztos, hogy az efféle sztorik kifejezetten hálás alapanyaggal szolgálnak ahhoz, hogy akár egy kevésbé tehetséges író is képes legyen egy tisztességes rémtörténetet lerakni az asztalra. Jasper DeWitt első könyve, az Agave kiadó gondozásában megjelent A beteg minden igyekezete ellenére sem tudott maradéktalanul megfelelni az elvárásoknak, de aki épp horror-elvonásban szenved, annak ideig-óráig remekül tudja csillapítani éhségét.
Az orvost távol tartja
A beteg leginkább olyan, mint egy meghízott creepypasta. A formátuma, nyelvezete és maga a történet milyensége is erről árulkodik. A főszerepben Parker, egy pályakezdő pszichiáter áll, aki kellő lelkesedéssel és ifjonti gőggel kezd el egy elmegyógyintézetben dolgozni. A páciensek között akad egy férfi, aki már évtizedek óta az intézmény vendégszeretét élvezi, és annyira összetett pszichózissal rendelkezik, hogy diagnózist sem tudtak még felállítani róla.
Az orvosoknak fogalmuk sincs, mi baja lehet, de a beteg egymás után fogyasztja szobatársait és kezelőorvosait.
Az alap konfliktus tehát adott: Parker elhatározza, hogy kezelésbe veszi a hírhedt pácienst. Valamiféle sunnyogást, vagy összeesküvést is sejt a háttérben, ezért elhatározza, hogy jobban kivizsgálja az ügyet.
A történetet Parker tolmácsolásában, blogbejegyzéseken keresztül ismerjük meg. Ez a fajta formátum ritkán tud nagyon jól működni, és igazából a cselekmény szempontjából nem is volt indokolt. De igazából elfért a regényben, nem zavart sok vizet. Fejezetenként egy bekezdést szánt rá az író is, hogy úgy csináljon, mintha a sztorit valami fórumra írták volna, utána rendes regényes formában folytatódik a történet.
A könyv egyébként szörnyen olvasmányos. Nem túl hosszú, alig több 200 oldalnál, és egy unalmas délután alatt simán egy seggel végig lehet pörgetni. A nyelvezete nagyon könnyed, egyszerű olvasni. Amihez még az is hozzátesz, hogy DeWitt csak arról ír, és ahhoz ragaszkodik, ami ténylegesen szerves részét képezi a történetnek.
Nincsenek hosszas leírások, lamentálások, vagy a szereplők lelkivilágát tárgyaló részek. Időnként kicsit kapkodósnak is érezhetjük a regényt, mert hamar eljutunk egyik konklúzióról a másikra. De mivel már az elejétől kezdve nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ez valójában egy ügyesen marketingelt creepy pasta, így egyáltalán nem bántottak esetleges hibái.
Verdikt
A beteg noha nem szolgál semmi kiemelkedővel, amit vállal, azt tökéletes magabiztossággal hozza. Ettől a regénytől senki se várjon világmegváltó gondolatokat, vagy irodalmi magasságokat. Ez egy egyszerűbb horrorsztori, ami kellően rejtélyes, végig fenntartja az érdeklődést és néha egészen hátborzongató is tud lenni.
Leginkább azoknak az olvasóknak tudnám ajánlani, akik még csak most ismerkednek a horrorral és nem merültek el a zsáner mélyére. A veterán olvasók, vagy a műfaj aktív fogyasztói nem fognak meglepő fordulatokkal, vagy újdonságokkal találkozni. Számukra inkább egy szimpla komfortkajaként okozhat élvezetet.
A kötetet beszerezhetitek webshopunkból: A Beteg