A METAL GEAR SOLID: Master Collection egy tisztességesen megpakolt kollekció, aminek hála három klasszikus tokkal-vonóval elérhető minden platformon egy olyan játékos generáció számára, aminél ezek kimaradtak.

Játék kategória

Bejegyzéseink a Játék kategóriában

A Spy x Anya: Operation Memories a rétegjáték definíciója. Aki nem ismeri az animét (vagy a mangát), annak nem fog túl sok maradandó élményt nyújtani. Ha pedig nincs meg már a legelején az érzelmi kötődés, akkor ez szimplán csak egy bot egyszerű és többnyire unalmas kalandjáték.
A nagy melegre való tekintettel most hoztunk három olyan játékot, amik - legalább koncepció szintjén - hűvösebb helyekre kalauzolnak el minket. Legyen az kripta, vagy egy hóval befedett város.
A Shadow of the Erdtree csak még jobba teszi minden idők egyik legjobb játékát - péniszlapító nehézség ide vagy oda.
A Hellblade 2 filmnek túl játék, játéknak pedig túl film. Két szék között rendre a földre zuttyan, és a formátumbeli különbségek folytonos összeütközése miatt egyiket sem lehet maradéktalanul élvezni.
A The Thaumatrurge egy remek főpróba a fejlesztőinek a Witcher első részének remake-je előtt.
A Monster Hunter Stories mindkét része nagyon szórakoztató a maga módján, de nem kell nagyon messzire menni ahhoz sem, hogy felismerjük hiányosságaikat, vagy hibáikat. Azonban azt sem lehet elvenni tőle, hogy tökéletes beugró mind a jrpg-k, mind pedig a Monster Hunter világába.
A Shin Megami Tensei V: Vengeance címe egyrészt túl sok V-t tartalmaz, másrészt vitathatatlanul a sorozat ötödik részének definitív verziója. Hosszabb, vastagabb, vágatlan. Legalább még ugyanannyi kontentet tartalmaz, mint amennyit az eredeti játék tartalmazott, kipofozták vizuálisan és még sorolhatnám napestig az extrákat. Ezt az érdemét nem lehet tőle elvenni. Azonban akit nem vonz a sorozat, vagy alacsony a toleranciája a dobókockás seggrepacsira, azt ez a verzió sem, fogja elcsábítani.
Az XDefiant a várakozásaimmal ellentétben egy kifejezetten korrekt multiplayer lövölde lett, de azért még van rajta mit csiszolni.
Összegyűjtöttem néhány olyan játékot, ami megpróbálkozott a siker recepttel, és az Excel-táblázatokban tuti jól is nézett ki, de a végeredmény egy kollektív amnézia lett.
Az Endless Ocean Luminous nem egy rossz játék, csak éppen bántóan semmilyen. Olykor magával tud ragadni a meditatív hangulata, viszont a tartalom és a kihívás hiánya hosszútávon a felszínre űzi a kezdő hobbi búvárokat.

Népszerű bejegyzéseink

Harold Halibut kritika: Vízben van az igazság

IndieMix #27: A közepes három íze

Sand Land kritika: Kopár szík sorja

IndieMix #29: Csippelt csóka, vakvarjúcska

IndieMix #28 – Angyalok, emberek és démonok