Szerintem nincs még egy olyan zsáner, amely annyira élné a reneszánszát az elmúlt minimum egy évtized során, mint a boomer shooterek. Pedig emlékszem a nehézkés rajtra, amit a 2013-as Rise of the Triad reboot képviselt, vagy ahogyan a modernizált Lo Wang katanájával apríthattuk fel a démonokat. Ha igazán öregnek akarjuk érezni magunkat, akkor szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy a Bethesda-féle DOOM nemrégiben töltötte be a 10. életévét.
E periódus alatt az erre a műfajra specializálódott tartalomkészítők is megtalálták a közönségüket – és radioaktív patkányaikat –, és hosszú ideje érezhető, hogy ezen a vonaton nincs fék. A Steam katalógusát böngészve garantáltan mindenki megfogja találni a személyes kedvencét. De azért finoman megemlíteném, hogy talán egy kicsit túltelítetté vált a piac az évek során, de a nagyjából standardizált magas minőségre nem lehet panasz.
Ezért is érződött annyira felüdítőnek a lengyel Fumi Games gondozásában nemrégiben napvilágot látott Mouse: P.I. for Hire, ami a klasszikus, 1930-as éveket felidéző, fekete-fehér rajzfilmek stílusát (végre valami nem low-poly esztétika!) ötvözve a keményvonalas noir történetmeséléssel és a pörgős FPS-játékmenettel, nagyon hamar elnyerte a játékosok tetszését.
Az összkép nálam is betalált, mint egy izgalmas baseballmeccs során elkövetett homerun, sőt, nagyon aranyos a sok kikacsintás más játékokra, filmekre és képregényekre, de azért akadtak fenntartásaim.
A Tommy gun megszólalt, mint egy rossz jazzszóló
Történetünk egy sötét hangulatú, 1930-as éveket idéző noir világba kalauzol minket, amelyben Jack Pepper magánnyomozó kabátjába bújva fogunk egy korrupt, bűnnel átitatott városban tevékenykedni. Egy elsőre egyszerűnek tűnő ügy hamar veszélyes összeesküvéssé fajul: maffiózók, korrupt politikusok és mindenféle alvilági figurák között kell lavíroznunk, miközben a nyomozás egyre mélyebbre ránt a város mocskos titkaiba.
A fenti alapján nem egy világmegváltó narratívára kell gondolni, de amellett nehéz elmenni, hogy egércentrikus noirhoz még nem feltétlenül volt szerencsénk. A sikátorok kormosságát, a csatornarendszerek bűzét, a helyi kocsma alkoholgőzét még e fekete-fehér vinyettán is érezni fogjuk. Tagadhatatlan, hogy mennyi munka és polír ment a Mouse: P.I. for Hire látványvilágába, és ezen semmit sem ront a fekete-fehér megvalósítás.
Mona Sax helyett mozzarella
A szinkronmunkát illetően pedig, én bevallom őszintén, hogy egészen idáig elkerült, hogy Troy Baker lesz a főszerepben. Kihagyott ziccer lett volna, ha nem kötelezik el magukat a számtalan mennyiségű sajtvicc mellett, amit ugyanazzal az intenzitással fogunk hallani, ahogyan egy Tommy Gun használatával lyukasra szaggatjuk a mozzarellát. A színészi performansza pedig nekem egy az egyben a néhai James McCaffrey-t juttatta eszembe, és emiatt próbáltam valami Max Payne-féle poént is beletuszkolni a cikkbe.
A szereplőgárdát illetően pedig egy ilyen detektív-noir történet mellett, bármennyire sablonos is, meglesznek a szerethető karakterek: legyen az a kerek, de borzasztóan jószívű Cornelius, a rebellis újságíró, Wanda vagy a fegyverarzenálunk fejlesztéséért felelős Tammy. De olyanok is megfordulnak, mint az elkerülhetetlen rivális karaktert megtestesítő Milford, vagy a titokzatos hölgyemény, aki valamiért többet tud Betty Lynch haláláról.
Az egér, akit bedarált az éjszaka
Tetszik a körítés, a hangulattal is hamar megbarátkoztam, de úgy gondolom, hogy van egy pár aspektus, ami ha nem is feltétlenül tartja vissza a játék maximális potenciálját, de a jövőben gátolja, hogy újból leüljek a Mouse: P.I. for Hire elé. Akik arra panaszkodnak, hogy manapság minden first-person shooter rövid, azok itt aztán napokig fognak csámcsogni a cheddaron.
Elsősorban szörnyen lineáris a játék, amivel nem is lenne bajom, ha nem lengetné be azt az illúziót, hogy ez a grandiózusnak tűnő világ jobban bejárható – helyenként immersive sim benyomást keltve. A végigjátszásom során nem tudtam korábbi pályákat újra bejárni, kizárólag akkor, amikor összegyűlt annyi nyom a nyomozás során, hogy a korábbi pályák más köntösben újból bejárhatóvá váltak – erre főleg a feloldható mellékküldetéseknek köszönhetően lesz lehetőség.
Minden retróvonalú FPS-ben szokott lenni sok titkos hely. Itt nem kell a Space gombra könyökölve végigpásztázni a falakat, sokszor evidensen és okosan vannak ezek a felfedezésre váró kamrák elrejtve. Ami kellő meglepetés volt, hogy a játék során felbukkanó collectible-ök a központi városvizit során megvehetőek a helyi kacatboltban, ha esetleg elkerültük volna őket.
A megannyi pályán még annál is több széf feltörésére adódik lehetőség, ami egy rövid, de monotonitást megtörő minijáték formájában bukkan fel. Hol idő- és lépéslimit nélkül, hol pedig kisebb zavarótényezők között kell ingáznunk – ha itt hibázunk, akkor életerő-veszteség mellett a széf zármechanikája teljesen tönkremehet.
Füstös utcák, büdös ügyek
A játék kellő hangsúlyt fektet a nyomozásra mint mechanikára, de ez igazából kiteljesedik abban, hogy a nagy linearitásban elkerülhetetlen módon bele fogsz futni egy fotóba, egy megtépett levélbe vagy akár egy szórólapba. Ezeket az irodád falára tudod feltűzni és összekötni őket (vagy ha nagyon nincs kedved kattintgatni, akkor a játék megcsinálja helyetted), tehát számomra inkább egy nagy fluffnak érződött, és sokat nem adott az élményhez.
Persze valahol értékeltem volna, ha már a játék ilyen bőkezűen osztogatja a feloldható power-upokat, amikkel a navigálás is új szintre emelkedik, hogy a sokadjára meglátogatott hub-világban legyen több újdonság, felfedeznivaló, és ne érződjön tölteléknek. A pályaválasztékra nem lehet panaszkodni, egy ilyen noir történetnek az összes alappillére átélhető egy egér szemszögéből is: raktárak, temetők, templomok, operaházak, a városszéli kikötő, de a büdösnél büdösebb mocsárba is csobbanhatunk.
Rágcsálók a célkeresztben
Na de a lényeg, a sajt a pálcikán vagy a sajtszósz a nachoson: a Mouse: P.I. for Hire ízig-vérig boomer shooter, tehát egy adott pályán A-ból mész B-be, minden új területen magadévá teszel egy vadiúj mordályt, az épületek falaira felkenődik az életünkre törni próbáló rágcsálók agyveleje, illetve megállás nélkül faljuk a sajtot és gurítjuk le az alkoholt.
És persze, hogy fogunk csatornákban és szellőzőkben is barangolni, mert azért mégiscsak egy egér szerepét vettük fel.
Jack Pepper nem olyan lomha mint Doom Slayer, velocitásban inkább az élőhalott fegyverforgatóval, Calebbel, van egy szinten. Ahogy haladunk, úgy oldódnak fel további képességek, mint a duplaugrás, a gliding, de még egy csáklya is a markunkat üti. Ezek nem csak a puszta továbbjutás céljából vannak, hanem a sokadik arénaharcnál igencsak vívválasztó tud lenni a megfelelő pozíciónálás.
Ugyanis ezek az arénaharcok teszik ki a játékidő szignifikáns részét, itt igencsak érezhető az átszivárgó inspiráció a modern DOOM-játékokból. Amint meghalljuk egy klasszikus bokszmeccset idéző harang kongását, rögtön ránk fog törni az ellenfél: egyszerű bűnözők, bokszolók, mesterlövészek, de még a kultisták is meg fognak tenni mindent, hogy otthagyjuk a fogunkat.
Golyózápor a sajtraktárban
Ezért is fontos, hogy soha, de tényleg, egyszer se álljunk meg, hanem folyamatos mozgásban legyünk. Hol a földön, hol a hordók tetején, vagy akár a csáklyával a magasba lendülve, hogy utána egy ballisztikus rakétaként csapódjunk be a maffiózók számára elkerülhetetlen seggberúgós bizniszbe. Segítségül fog szolgálni a néhol elszórt robbanós, vagy a folyékony nitrogént tartalmazó hordók, amelyekkel segítségével a crowd control sem válik problémává.
De a Terminátor 2 végét megidézve mehet a „Hasta la vista, baby”-féle kivégzés is, vagy Duke Nukemhez méltó orbitális rúgással is darabokra szedhetjük a megdermedt ellenfeleinket.
A kávéfüggők főleg validálva fogják érezni magukat, mert a Cuphead-et mimikáló ujjpisztoly segítségével mániákusan küldhetünk mindenkit a túlvilágra akár egyetlen lövéssel. Volt egy pár szívósabb pillanat, lehet, meg vagyok edzve a sok boomshottól, de az a pár game overem is akkor volt, amikor halál nyugodtan figyelmen kívül hagytam a fülembe szirénázó hangosbemondót, és azt követően pedig folyékony sajtként végeztem a vágányon.
Dupla sajt, dupla tár
A fegyverarzenál már a DOOM/Quake által lefektetett standardek újragondolása, tehát nagy csavarokat nem érdemes várni. A fegyverek továbbfejlesztőek a tervrajzok begyűjtésével, amivel drasztikusan átalakul a tűzpárbajok intenzitása. Dupla tár, nagyobb spread, gyorsabb újratöltés és mindezek mellett minden egyes fejlesztésnél egyre részletesebben lesz meganimálva a kedvenc fegyverünk.
Nekem a Micer-Boomstick-James Gun és dinamit felállás annyira átjött, hogy egy pillanatra azt hittem, hogy a DUSK-on és CULTIC-on kívül elkészült még egy nem hivatalos, ám spirituális Blood-folytatás. Boss fightok terén pedig nem érdemes többet várni, de azért akad meglepetés ennek a játéknak a tarsolyában.
Van, ami a Metal Gear Solid-féle Vulcan Raven párbaját eleveníti fel, de a temetőben lejátszódó szellempárbaj pedig olyan irányba viszi a játék alulhasznált aspektusait (hint: zseblámpa), amivel egy kellően pozitív, adrenalidús és emlékezetes élménnyé alakul.
A végszó gyanánt
Bevallom, hogy a játék majdnem elveszített már a legelején és ennek egyszerű az oka: lassú, nem túlzottan intenzív, a legtöbb ellenféllel a tűzpárbaj inkább pofoncserének érződött, tehát az egész nekem érdektelennek és unalmasnak jött le. Mintha az esztétika és a minőségi produkció lett volna a prioritás és minden más pedig másodlagos.
De van egy aranyszabály az FPS-játékoknál: ha a játékodban fellelhető puskát kellemes használni, és emellett még hatékony is az ólommérgezés adagolásában (sajnálom, kedves DOOM 3), akkor van fény az alagút végén. Nagyjából ezen a ponton kezdtem el megszeretni a Mouse: P.I. for Hire-t, de azzal is szembesülnöm kellett, hogy amit látok és átélek, az tök szuper, csak éppenséggel nem nyújt többet, mint azok a boomer shooterek, amelyek kisebb beugró ár mellett előre is viszik a zsánert a maguk módján.
Haragudni nem tudok rá, mert bár vártam, de közel sem azon a szinten, mint ami garantáltan az év egyik legjobbja lesz, de az is biztos, hogy nyugodt lélekkel és bátran tudom ajánlani a Mouse: P.I. for Hire-t. Az ilyen sikertörténeteknél általában egy esetleges folytatás kigyalulhatja a gyerekbetegségeket.
A tesztpéldány a fejlesztőktől lett biztosítva. A Mouse: P.I. for Hire 2026. április 16-án vált elérhetővé PlayStation 4-5-re, Xbox Series S|X konzolokra, Nintendo Switch 1-2-re és Steamre.