Bejegyzéseink tőle

Bejegyzéseink tőle

Az Emilia Pérez valószínűleg az egyik legrosszabb film, amit valaha Oscar-díjra jelöltek, Jacques Audiard alkotása ráadásul tizenhárom jelölést zsebelt be, többnyire teljesen érdemtelenül.
A Társ egy fergeteges thriller, amelyről méltatlanul keveset hallhattunk. Pedig a maga keretei között nem is igazán lehet belekötni.
A Kingdom Come: Deliverance II egy rendkívül masszív, kidolgozott és hangulatos szerepjáték lett. Henry visszatért, jobb formában van, mint valaha, és a kalandjának léptéke is szintet lépett.
Az Áradás egy gyönyörű, megkapó, hangulatos animációs film, látványa pedig egyenesen lenyűgöző. Mindez pedig még nagyobb teljesítménnyé teszi, hogy milyen szerény keretből hozták össze.
A Jókislány nem egy kellemes alkotás, de kellően elgondolkodtató, hogy a felemás moziélményt valamennyire feledtesse.
Kipróbálhattuk megjelenés előtt a Kingdom Come: Deliverance II-t, és az első benyomások kifejezetten meggyőzőek.
A brutalista egy részleteiben kiváló életrajzi dráma, amelynek szerkezete nem mindig bírja el a saját súlyát.
Egy mozgalmas éven vagyunk túl, amelynek elmúltával összegyűjtöttük nektek 2024 legkiemelkedőbb és legcsapnivalóbb filmjeit.
A nagyvilág már eltemette az óévet, azonban egy magára valamit is adó gémeroldal csak nem engedheti el 2024 kezét anélkül, hogy számot adna az év legjobb és legrosszabb élményeiről.
Az Indiana Jones and the Great Circle az a negyedik film, amit megérdemeltünk volna, és közben kalandjátékként is szórakoztató, igaz, a direktebb konfliktuskezelésben már vannak nehézségei.

Népszerűek tőle

Better Man: Robbie Williams kritika: Ellentétek balladája

Life is Strange: Double Exposure kritika: Élet és halál között

Futni mentem kritika: Maradi maraton

IndieMix #33: Galiba a galériában

Marvel Rivals kritika: Mulatságos multiverzum