Igen furcsa viszonyom van a hardverrel. Egyrészt PC-sként nőttem fel. Belőlem kimaradt az a férfiúi inger, hogy vegyek egy leszolgált Hondát és hétvégente azt kalapáljam. Csak hogy utána estefelé a haveroknak mutogassam, milyen faszán szól a sufnituningolt kipufogó. Helyette számítógépet építettem. Én így éltem ki a bütykölős hormonjaim hívását. Na meg a felhasználható jövedelmem felesleges elcseszését. Mindig van valami, ami szűk keresztmetszet hardver téren. Hol a memória kevés, hol a proci fogja meg a teljesítményt. Másrészt viszont a hardvert teljesen sokadrangú tényezőként élem meg a videojátékok szempontjából. Oda megyek és azzal játszom, amin érdekes játékok vannak. Hogy az alatt hány teraflopos biszbasz duruzsol, általában hidegen szokott hagyni.
Talán ennek okán soha nem volt igényem hardvert tesztelni. Na meg mert nincs meg hozzá a technikai hátterem. Nagyjából tudom, hogyan működik egy kontroller, vagy egy VGA, de abszolút nem vagyok kvalifikált összehasonlító elemzéseket készíteni ezekről. Aki technikai mélységeiben akarja tudni, hogy mit tud a Valve legújabb játékszere, annak ajánlom például a Digital Foundry tesztjét. Engem jelenleg leginkább az érdekel, hogy vajon megkapta-e a PC azt a magas minőségű, dedikált kontrollert, amit a Valve-től vártak.
Se nem róka, se nem nyúl
De akár technikai teszt, akár nem, mégiscsak egy, a fizikai világban létező tárgyról beszélünk. És mint ilyen, azért valamennyit nyom a latban a prezentáció meg a külcsín. Ezen a téren nem hiszem, hogy sok ok lenne húzni a számat. A kontroller egy egyszerű, de ízléses, könnyen nyitható kartondobozban érkezik minden tartozékával együtt. Ez ráadásul van olyan strapabíró, hogy ha nem akarunk a tetejére hulladékvasat rakni, akkor későbbi transzportra is kiváló lehet.
Maga a kontroller tetszetős, matt fekete. És bár gumírozás nincs rajta, hasonlóan jó minőségű műanyagból készült, mint például a Switch 2 Pro gamepad. Biztosan van, aki hiányolja majd a gumiborítást az analógokról, vagy a markolatról. Egyelőre én megvagyok nélküle. Igaz, az igazán tenyérizzasztó hónapok még pont előttünk vannak.
A kialakítás első snittre kicsit furának tűnhet. Bár az analógok és a gombok konfigurációja papíron megegyezik egy PS kontrollerével, ezeknek a pozíciója erősen el van tolva annak érdekében, hogy felférjenek a tapipadok is. Ez utóbbiak egyébként kifejezetten minőségiek. Köröket ver az átlagos laptopok trackpadjeire. Pont annyi ellenállást tanúsítanak, hogy intuitíven lehessen rajtuk siklani ujjbeggyel, de nincs kellemetlen felületük. Apró szívfájdalmam, hogy az analógok nem aszimmetrikus elrendezésben vannak, illetve talán az, hogy más kontrollerekhez képest a markolatok kisebb szöget zárnak be. De előbbi egyéni szocprobléma, míg utóbbi leginkább megszokás kérdése.
Szenet szemért
Ami talán érdekes technikai részlet lehet, hogy mennyit bír ki egy töltéssel. Bár egyelőre jó eséllyel nem nagyon fogjuk ide-oda hordozni a kontrollert. De mivel bluetooth kapcsolaton keresztül használhatjuk univerzális gamepad-ként, így benne van a pakliban, hogy magunkkal visszük vendégségbe. Kábé másfél hete érkezett a kontroller. Akkor feltöltöttem, és azóta kínosan ügyeltem rá, hogy ne tegyem a töltőjére vissza. Ez utóbbi amúgy nem a legegyszerűbb, mert varázslatos módon odacuppan az aljához, ha a közelébe rakjuk. Azóta benne van 10 órányi Slay the Spire 2, kábé 6 menet Hades 2, egy teljes Portal végigjátszás, Half-Life 2 Nova Prospectig, meg egy kis Doom 2016 és még sorolhatnám.
Nem számoltam össze percre pontosan, de nagyjából 50 óra gaming lehet benne. És ha hihetek a Steam Big Picture mód töltésindikátorának, most 30%-on van az aksi. Ez azt jelenti, hogy a legrosszabb esetben is 70-80 órányi játékidőt lehet kisajtolni belőle, ami azért impresszív, tekintve, hogy például egy DualSense egy intenzívebb SAROS játék, vagy huzamosabb idejű AstroBotozás után az utolsó harmadát eszi a belső elemnek.
Összesítve tehát a Steam kontroller pár furcsaságával együtt is megfelel egy prémium kontroller minsőségének. Hogy mennyire prémium? Annyira talán nem, mint a felsőpolcos Xbox Elite, vagy DualSense Edge. Mondjuk nem is kerül annyiba. De egyes tulajdonságai miatt számomra egyértelműen egy átlagos gamepad minősége felett jár fél lépcsőfokkal. Ebben a kontextusban pedig az egyes körökben ekézett emelt ár (nagyjából 36 ezer forint) már egészen érthetővé válik.
Hüvelykujjfitnessz
Na de azért a puding próbája mégiscsak az evés. Szóval ebben a másfél hétben megpróbáltam annyi játékon megjáratni a Steam kontrollert, amennyin csak tudtam. Első körben arra voltam kíváncsi, hogy hogyan szuperál „konvencionális” kontrollerként. Ergo akkor, ha főként az analógokat, d-padet és az akciógombokat nyüstölöm. Fellőttem hát az utóbbi évekből pár gamepad-igényes címet. Volt itt Hades 2, Silksong, Katana Zero, Signalis, Dead Cells és Celeste is. Leginkább arra voltam kíváncsi, hogy hogyan viselik az ujjaim a fentebb említett, kicsit unortodox elrendezést, ha órákon át kell intenzíven püföldöm a masinát.
Örömmel jelentem, hogy egy kis beszoktatási időszak után a Steam kontroller kiemelkedően kényelmes. Az analógoknak praktikusan nulla az ellenállása, így szörnyen könnyű gyorsan és precízen belőni minden irányváltást. A d-pad és az akciógombok egy hajszálnyival jobban küzdöttek az hüvelykujjaim ellen. És bár ez első körben csöppet kényelmetlennek hatott, hosszútávon nagyobb sikerrel akadályozta meg a véletlen gombnyomásokat, mint az Xbox kontrollerem. A ravaszok szörnyen kényelmesen simulnak bele az ujjamba és nagyon könnyű őket kontrollálni. Ami kicsit el is szomorított, mert ugye haptic feedback nincs, pedig ezekkel a ravaszokkal sokkal jobban élvezném, mint a DualSense-en lévőkkel valaha.
Összességében tehát meg vagyok elégedve a kontroller teljesítményével konvencionálisan gamepadre tervezett játékok esetében. Azonban ha valaki kizárólag ilyenek nyüstölésére venné meg a perifériát, azért megkérdőjelezhető a majdnem tízezer forintos prémium, amit kérnek érte.
Illa berek, kontrollerek
De nem is ebben van a valódi csodája ennek a cuccnak. Hanem hogy a dobozból kivéve, majd egy asztali PC-be dugva teljeskörű irányítást kapunk a rendszerünk felett. Bár a Windows alapjáraton nem ismeri fel, mint generkus gamepad (ehhez telepíteni kell az Xbox Eszközök appot és megbékíteni a kettőt egymással), cserébe azonnal tudtam használni a tapipadot egérként. Ez azt jelentette, hogy a PC bekapcsológombja után tetszőleges távolságba hátra dőlhettem a székemben és a kezdőképernyőtől a játékindításig egyszer sem kellett előre hajolnom.
De ha már egerekről beszélünk, a valódi főfogás az olyan játékok voltak, ahol a kurzor nagyobb mértékben van igénybe véve. Ergó FPS-ek. Vagy menedzsmentjátékok. Vagy akár MMO-k. Ennek jegyében gyorsan le is töltöttem mindkét Portalt, a Half-Life 2-t meg a Doom 2016-ot egy kis intenzívebb stressz-tesztelés céljából. És puszta perverz kíváncsiságból a Factoriót, a Stradew Valley-t, és még a WoW-ot is.
Ahogy azt sejtettem, a Valve játékok első indításra tökéletesen működtek a trackpaddel. Gyorsan le is toltam a Portal 1-et egy ültő helyemben, a HL2-t meg Nova Prospectig. Külön öröm, hogy ezeknél a játékoknál már most működik a kontroller konfigurációs felülete, ahol kalibrálhatjuk az egérmozgást, akciókat rendelhetünk a hátsó nyomógombokhoz, vagy beállíthatjuk, hogy mikortól vegye át a célzást a giroszkóp. Nyilván más játékoknál is megoldható ez, de kicsit körülményesebben, mint a hivatalos felületről.
A Doom azért már keményebb dió volt. Itt jöttem rá, hogy a tapipad mennyire érzékeny műszer tud lenni. Töredelmesen bevallom, az első szobában úgy felmosták velem a padlót az impek, hogy bármelyik kotakus játékújságíró megirigyelte volna. De egy kis érzékenység-finomhangolást követően különösebb probléma nélkül letoltam a játékot egészen a Cyberdemonig. Ami azért nagy szó, mert alapjáraton hidegrázásom van, ha kontrollerrel kell FPS-t játszanom.
Ipari forradalom
A leglenyűgözőbb felhasználási módhoz mégis a kíváncsiságom vezetett. Ahogy írtam, tök jól működik a kontroller mind konvencionálisan gamepadre, mind billentyűzet+egérre tervezett játékok esetében. Ahol azonban legfényesebben ragyog, azok a címek, ahol ezek között kézenfekvő váltogatni. Stardew Valleyzni lehet kontrolleren is. Ezt tudom, amióta többszáz órát elkapáltam Switchen. De mindig zavart, hogy nem tudom olyan precíziósan hordókba helyezni az erjesztendő termést, mint ahogy szeretném.
Hasonló a helyzet World of Warcraft esetében. Szörnyen kényelmes a kanapén tespedve farmolni a mobokat. Egészen addig, amíg nem kell rákattintani egy használható tárgyra, vagy amíg ki nem fogyok az akciógombokból, amihez táskákat vagy skilleket rendelhetek. Mindkét fenti problémát megoldja a Steam kontroller, ugyanis igény szerint lehet váltogatni kurzor és gamepad között. Ezt technikailag tudja a DualSense is a tapipadjával. De játék közben az annyira kényelmetlen helyen van, hogy sosem vitt rá a lélek, hogy ebben éljem ki a mazochizmusomat. Itt azonban a jobb analóg alatt közvetlenül ott a kurzorvezérlő, ami azt jelenti, hogy a másodperc tört része alatt elé tudjuk érni anélkül, hogy változtatni kéne a markolat fogásán. A Factorio is kiváló szórakozás volt vele. Bár azért ez egy lényegesen alacsonyabb oktánszámú kaland, mint egy RTS. Egy StarCraft 2 kompetitív meccset valószínűleg már nem vállalnék be.
Valószínűleg sosem fogja ugyanazt a precizitást szolgáltatni a Steam kontroller kurzorvezérlése, mint egy valamirevaló PC-s egér. Ezt talán kár is elvárni tőle. Ha lehet választani az asztalig épemnél ülve, valószínűleg továbbra is a KBM felállás mellett döntök. De a tény, hogy ennyire jól működik, és hogy ennyire intuitívan belesimul a játékélménybe egy definitív ütőkártya a Valve kezében.
Felér a felárhoz?
És valójában még mindig csak a felszínt kapargatom. Meg valamelyest az ipar is. Tippre el kell telnie még pár hónapnak, míg a devek szép sorjában gyárilag is integrálják és hasznosítják a kontroller lehetőségeit. Addig marad a sufnituning, amit személy szerint abszolút nem bánok.
Hogy megéri-e ma Steam kontrollerért rohanni? Igen is, meg nem is. Ha valaki szeretné hátradőlve, esetleg tévére kivetítve tolni a kedven FPS-ét, MMO-ját vagy menedzsmentjátékát, vagy bármi mást, amihez egy konvencionális kontrollernél precízebb kurzormozgatás kell, annak véleményem szerint megéri a befektetés. De csak azért, hogy legyen egy csilli-villi új kontrollered PC-re, amin ugyanazokat az oldalnézetes és izometrikus játékokat játszod? Talán ahhoz kicsit sok a felár.