A Genshin Impact egyszerre gacha-játék és Breath of the Wild-klón, és ebben a kombinációban is meglepően jól működik. A felfedezéstől mi kapkodjuk a levegőt, a falmászástól a karakterek, mindezt pedig ingyen kaphatjuk kézhez.
Ha választani kell egy műfajt, amit nem értek, de mindeközben ki nem állhatok, az a gacha lenne. Azt pedig végképp képtelen vagyok felfogni, egyeseknek miért jó egy végtelenül sekélyes és monoton pénznyelő gépbe dollárok százait önteni, a hárommal jobb statokért, és az eggyel megnyerőbb .jpg típusú fájlokért. Tudom, nem én vagyok a célközönség (és van néhány értékelhető kivétel is köztük), valakit az sem zavar, hogy a legtöbb ilyen címet nyugodtan kiadhatnák a legújabb Farming Simulator tokjában. Nem rendelkezhetek mások pénze felett sem, mindenkinek szíve joga, hogy méteres dildóra, celebek OnlyFans-képeire vagy ezekre költi a keresetét, de még a felesége sem vagyok senkinek, hogy sírjak: „Feri, inkább a kocsmába mennél”.
Az már csak adalék, hogy szívből utálom a kínai piacra tervezett pénzéhes mobiljátékokat, a mikrotranzakciókat, és az animékkel szemben is csak jó esetben semleges vagyok. Szóval nem fogadtam volna nagy összegben arra, hogy egy kínai fejlesztésű, telefonokra is beköszönő, anime-körítésű gacha fog lekötni egy teljes hétig, arra pedig pláne nem, hogy őszintén élvezni fogom (és nem vagyok mazochista, hiába vettem meg a Marvel’s Avengers-t). Íme egy pofátlan és meglepően szórakoztató Zelda-klón, a Genshin Impact.
[h]Égből pottyant mese[/h]
A God of War nem csapott ennyire a húrok közé, ha az égiekkel való viaskodásra került a sor, hiszen az első jelenetben már reménytelen harcot vívunk egy istennő haragjával szemben. A viadal totális vereséggel zárul, testvérünket elragadják tőlünk, mi pedig egy idegen földön ébredünk egy rémesen idegesítő pixie oldalán. Maratoni küldetésünk pedig nem kisebb volumenű, mint hogy meglátogatjuk a földrész mind a hét istenét, közben pedig belebonyolodunk a helyi háborúkba is, amelyet egy titokzatos új vezér seregei ellen visel a kontinens.
Valószínűleg már ez a száraz, tévéújság-szagú bevezető is jóval érdekesebb, mint amilyen a történet valójában. Ebben a játékban egyébként annyira lesz fontos a történet, mint egy pornóban, és ennek a közhelyen túl annyi jelentősége is van, hogy nem ez lesz az egyetlen felnőttfilmes referencia a Genshin Impact-tal kapcsolatban. De ne szaladjunk ennyire előre, a BBC-híradó egy későbbi részében tárgyaljuk a rendkívül csavaros sztorit, előbb lássuk, sikeresen zajlott-e a Nintendo házi feladatának és (egy Playboy-magazinnak) a lemásolása.
Mert kár tagadni, a Genshin Impact nem volt valami szemérmes, amikor ihletmerítés címén körülnézett a szigetország egyik legnagyobb kiadójának háza táján. Link kalandjainak alapvetései rendre át lettek ültetve az egy fokkal animésebb környezetbe. Adott a hatalmas nyílt világ feltöltve szörnyekkel és felfedezni valókkal, a rengeteg környezeti interakció, a szerepjátékos elemek, a légben vitorlázás, és jó pár stíluselem is.
[h]Szőke Kolombusz[/h]
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Genshin Impact-nak ne lehetne meg egy varázsa, amelyik sokáig a képernyő elé szegezett. A játék egyetlen tisztán pozitív aspektusa, a felfedezés ugyanis csaknem tökéletesen működik. Maga a közeg is remek, hiszen nyugodtan, a saját tempónkban végezhetünk el mindent. Nincsenek sürgető üzenetek, kötelező szkriptelt jelenetek, csak egy barátságosnak ható, a saját szabályaival kapcsolatban eléggé megengedő világ, amelyben kedvünkre elmerülhetünk.
Ezt a környezetet pedig megtöltötték túlzás nélkül százórányi tartalommal. Feltérképezhetjük a hatalmas hegyormokat, a távoli szigeteket, a mély barlangokat, és az erdős fennsíkokat. Lesz néhány átlagos, sőt, kifejezetten unalmas terep, egy-egy mező, ahol egy kombájn-találkozó is vígan elférne, de általában a helyszínek aprólékos kidolgozottságról tanúskodnak. Mindenfelé kinyitható ládák, teljesítendő kihívások várnak, előbbieket pedig sokszor kisebb fejtörők megfejtésével nyithatjuk ki. Kalandozás közben szépen lassan felderítjük az ökoszisztémát: a kincshez vezető kék szellemeket, a levegőbe repítő szél-fuvallatokat, és a staminát növelő, elrejtett kis csillagokat. A töménytelen tartalomnak csak kis része van rendezetlenül behajigálva, általában tudatosság és szorgalom sugárzik a pályatervezésből, amely egy terebélyes nyílt világ mellett elismerésre méltó.
A felfedezés élménye nem lett olyan összetett és kielégítő, mint például a Journey to the Savage Planet-ben, és nem is kapunk egy, a nagy nyugati RPG-khez hasonlóan egységes és átgondolt térképet. A kettő közötti átmenet azonban így is veszettül szórakoztató. Több haverommal együtt azt tapasztaltuk, hogy valószínűtlenül gyorsan telnek az órák, mindig van még egy teendő, még egy küldetés, amelyik benn tart a játékban. A Genshin Impact meglepően addiktív, mindezt úgy, hogy valójában nem kiemelkedően élvezetes egyik eleme sem.
[h]Sormintás seregszemle[/h]
A mozgás még lehetett volna teljesen baráti is, hiszen az ejtőernyőzés a közlekedés egy megnyugtató és kényelmes módja a vertikálisan is erősen beépített környezetben. A rendelkezésre álló stamina erejéig falra is mászhatunk, amelyik az irányítás gyermekbetegségei ellenére szintén remekül működik, de az úszástól már mi fogunk falra mászni, mert nem lesz nehéz belefulladni a jó húsz centis vízbe. A helyi közlekedés fake taxija viszont a sprint lesz, hiszen azok a karakterek, akik gond nélkül másztak fel a függőleges sziklán, húsz méter futás után kifulladnak. Meglehetősen frusztráló pillanatokat is eredményezett ez a megoldás, még szerencse, hogy a számos gyorsutazó pont között szabadon teleportálhatunk.
A harcokkal sem sikerült máig megbarátkoznom. Elsőre abszolút unalmasnak tűnnek az összecsapások, az alapvető mozdulatok nem sok erőt vagy lendületet sugároznak. Aztán később, amikor jóval több karakter között váltogathatunk, már rendben lesz az élmény, különösen, hogy a képességeink elemeit kombinálhatjuk is. Az időjárás és a környezet is fontos lesz a taktika kialakításában, például esőben sokkal hatékonyabbak lehetünk villámokkal, de a lehetőségek száma (és egyben a harcrendszer összetettsége) így is elmarad például a Spellbreak-től. Lesz néhány varázslat vagy mozdulat, amelyik tényleg képes emelni a csaták fényén, és emiatt ezek hosszú távon is tolerálhatóak, de általában mégis csak a monotonitás a jellemző.
Erről pedig az ellenfelek tehetnek, akik hiába sokfélék papíron, a legtöbb esetben nagyjából fél tucat koboldból álló alakulattal kell szembenéznünk, akik nem nagyon tudják megemelni a pulzusszámot. Cserébe a kitartásukra nem lehet panasz, mert nagyjából két retkes métert nem lehet megtenni, hogy ne akarnának a biztos halálba szaladni, és ez sokszor a felfedezés rovására megy. Néha már kifejezetten kerültem a konfrontációt, annyira semleges volt az élmény. Szerencsére lesznek érdekesebb opponensek is, például gólemek, vagy elementál-kockák formájában, akikkel szemben már jobban a casting-díványon érezhetjük magunkat. Itt sem egyöntetű a felhozatal, volt olyan főellenfél, aki a kelleténél több CC-vel és bosszantó támadással penetrál, de találhatunk valóban a reflexeinkre építő boss-okat is, akik felüdülést jelentenek a sok egyforma ütközet után.
[h]Csak még egy küldetés…[/h]
Mármint addig, amíg nem kell őket újra és újra megverni a várt zsákmányért cserébe. Természetesen ugyanis a Genshin Impact játékidejének hatalmas része fog gyűjtögetéssel és farmolással telni, furcsa módon viszont ez sokáig egészen motiváló. A fejlődés üteme eleinte kellemes, és később is meglátszik a hatása, ha belefektettük a megfelelő energiát egy-egy karakter felturbózásába. A fejlesztések listája egyébként sokszínűbb, mint Johnny Sins foglalkozásai, aggathatunk mindenkire különböző bónuszokat adó, és egymással is kombinálható ereklyéket, feloldhatunk extra képességeket, a fegyvereket egyesével is szintezhetjük, de össze is olvaszthatjuk őket. A szintlépésekhez és az időként szükséges komolyabb erősítéshez pedig erőforrások is kellenek, amelyeket veszélyesebb ellenfelek két vállra fektetésével, vagy katakombák kitisztításával szerezhetünk.
Nem lesz nehéz tehát lekötni magunkat, pláne, ha a kevésbé jelentős szerepjátékos elemek is érdekesre sikerültek. Különböző ételek főzésével életet tölthetünk vissza, vagy éppen erősíthetjük a támadásainkat, a helyi istenségek szobrainak tett felajánlások után pedig szabadabban mozoghatunk. Minden apró-cseprő feladat ad pontosan annyi jutalmat, hogy tovább akarjuk folytatni a kalandot, és minden sikeres fejlesztés után már jön is a következő ösztökélő módszer, hol Battle Pass, hol az egyik céh megbízásai által.
Így alakul ki a furcsa helyzet, hogy a Genshin Impact órákra leköt, miközben maximum kellemes, de ritkán izgalmas az, ami történik körülöttünk. A recept mégis működik, egészen addig, amíg a jelenleg elérhető fejezet végén meg nem ritkulnak a főbb küldetések. A naponta kapott megbízásokat nagyjából tíz perc alatt le lehet tudni, utána pedig nem marad más, mint a remény, hogy valahol találunk még egy kisebb missziót, esetleg kellően sok ládát nyithatunk ki a tapasztalati pontokért. Már pedig ha kényszerből megy, már nem olyan édes a felderítés élménye sem, és a hívogató környezet marasztalása is csak arra jó, hogy pótcselekvésekhez kezdjünk. Az ilyen holtidőkben lehet persze fejleszteni, egészen addig amíg ki nem fogy a katakombák leigázását korlátozó nyersanyag. Na igen, itt már érezni lehet, hogy nem csupán egy nyílt világú RPG-vel van dolgunk, de hátulról betámadnak minket a gacha-műfaj jellemzői is.
[h]Szerencsétlenségjáték[/h]
A központ jutalom, a fókusz, a katarzis ugyanis minden esetben egy lootbox-nyitás lesz, ahonnan új fegyverek és karakterek érkeznek. Persze ez a műfaj alapvetése, de sohasem pártoltam a véletlenszerűséget a játékokban, különösen, ha nagyban befolyásolja a játékmenetet. Mert nagyon nem mindegy, hogy egy élvezhetetlen mágust alakítunk, vagy a történet ügyeletes edgelord-ját, akit annyira jó érzés irányítani, hogy még azt is elnézzük neki, hogy szinte kiszáll a monitorból, hogy bejelentse: „ez nem csak egy fázis, anyu.” Ami itt folyik, az lényegében szerencsejáték, és igen, mindig is erről szólt a gacha, sőt, árkádverzióban még mérföldekkel rosszabb a helyzet.
És hiába tűnik itt elfogadhatónak a rendszer, hiába kapunk kompenzációt, ha Fortuna nem fogad a kegyeibe, és hiába tudtam magasról szarni arra, ha véletlenül nem húztam ki valakit (lehet, csak azért, mert igazán mozgat meg a „waifu-faktor”), hogyha közben videósok tucatjai mutatják a jó példát, hogyan kell egy havi fizetést újabb „pörgetésekre” költeni. Mert egy alapvetően addiktív játékban nem meglepő, hogy ha megadják a mikrotranzakciók lehetőségét, akkor azzal sokan élnek is, és hamar kiderül, hogy egy ekkora játékot ingyen kiadni nem elhibázott üzleti döntés, de legalább akkora húzás, mint csöcsös képeket árulni google-keresésre alkalmatlan jómadaraknak.
[h]Sok hűhó semmiért[/h]
A fejlődés tehát egy idő után belassul, a küldetések ütemezése katasztrófa, a pénzköltés utáni kísértés pedig egyre nő, de vajon megéri ennyit szenvedni a következő felvonásnyi sztoriért? Nos, ez egy remek kérdés, mert egyelőre én sem tudom a választ. A Genshin Impact ugyanis még messze nincsen kész, az eddigi missziók pedig felemásak voltak. A kisebb megbízások ötlettelenebbek, mint a pornókban a százharmadik mosógépbe ragadás, a komolyabbak alatt pedig a történetet kellene tolerálni, amely nem olyan egyszerű művelet.
Maga a cselekmény egyszerű, a sablonrendszert néhány meglepő, de eléggé nyitva hagyott csavar dobja csak fel, közben pedig minden szereplő egyfolytában pofázik. Az utolsó NPC-nek sem áll be a szája, pedig a mondanivalója ráférne egy képkockányi égetett kalózfeliratra valami NDK-s akciófilmben. A háttérsztori még többé-kevésbé ki van dolgozva, kapunk több tucat elolvasható könyvet, de ezek nagyjából annyira dögunalmasak, mint például a Skyrimben is. A tengernyi alibizés és szájtépés közben pedig nehéz nem észrevenni, mennyire kiforratlanok a karakterek.
Nagyjából úgy érdemes elképzelni a dolgot, hogy ha kiválasztjuk a legáltalánosabb sztereotíp anime-karaktereket, majd csokorba fogva feltálaljuk őket a nagyérdeműnek, akkor is valamivel életszerűbb párbeszédek és jellemrajzok alakulnak ki. De a csúcsot egyértelműen a Paimon nevű degenerált útitársunk jelenti, aki finoman szólva is kurva idegesítő. A számtalan híres szinkronszínészt felvonultató szereplőgárda (az angol szinkron a szokásos középszert képviseli, most a japán hangokról van szó) biztosan egy vagyonba került, ezt lehetett volna normális írókra is fordítani.
[h]Are you winning, son?[/h]
De nem baj, hiszen minden női karakter sablonosan alulöltözött és cukormázasan rajzfilmes (mindemellett az animékre jellemzően jogilag néhol gyanús), a kínai mese-csöcsök most is fontosabbak voltak, mint bármilyen más szempont. Ha pedig ezzel sem sikerült volna elég sok embert meggyőzniük arról, hogy ne PornHub Premiumra költsenek, hanem erre a játékra, kapunk olyan nyögéseket a karakterektől (történjen ez falmászás vagy harc közben), hogy senkinek nem tanácsolom a fejhallgató nélküli játékot. Persze lehet, hogy egy csápos hentait egyszerűbb kimagyarázni, mint hogy gacha-val játszol.
A körítés úgy egyébként igényes lett. Van néhány elnagyolt NPC, pár szürkébb terület, de a térkép dugig van kreatív látványtervezéssel, ötletes és stílusos megoldásokkal, a rajzfilmes grafikához képest nagyon is megkapó tájképekkel. A karakterdesignon kívül jó ránézni a Genshin Impactra. A hangeffektek már kevésbé sikerültek jól, de ha a konstans nyögdécseléstől és egyéb anime-specifikus hangképzéstől eltekintve nem hangzik el semmi meglepő. A zene viszont nagyobb léptékű, a fülbe mászó és relaxáló dallamok némelyikét teljes szimfonikus zenekarral vették fel.
Mindez ugye csak azért nagy szó, mert nem szabad elfelejteni, hogy egy ingyenes játékról beszélünk. Ehhez képest egy grandiózus alkotásról van szó, szinte végtelen tartalommal, igényes és hangulatos felfedezéssel. Minden eleme legalább közepes, minden működik, a fejlődéshez van motiváció, így pedig könnyű rengeteg időt elsüllyeszteni benne. Nem fogja megrengetni a Zelda trónjának alapjait, nem fogja feledtetni az elmúlt tíz év legjobb (akár keleti, akár nyugati) RPG-it. Viszont mindezt bérmentve kapjuk, akár telefonról is becsatlakozhatunk, így érdemes kipróbálni. Csak figyelni kell, mert a mikrotranzakciók nem a barátaink.