A kezdeti lelkesedésem nem hágott a tető magas fokára ezzel a filmmel kapcsolatban, még Ryan Gosling és Phil Lord, Christopher Miller duó neve hallatán sem. Tudtam, hogy a méltán híres Andy Weir (Mentőexpedíció) legújabb könyvét álmodja újra nagyvászonra a hollywoodi álomgyár. Éppen ezért kíváncsi voltam, hogy ennyi idő elteltével a Mentőexpedíció után milyen új kalandot tartogat számunkra Andy Weir űrkalandja. A Mentőexpedíció mozikba kerülése után nagyon sok alkotás próbálta újraértelmezni és kimaxolni a magányos, túlélő, önmagát kereső férfi toposzát – több-kevesebb sikerrel. Remek példa erre az Ad Astra – Út a csillagokba, vagy a valós eseményeket feldolgozó Az első ember, aminek szintén Ryan Gosling a főszereplője.
Elöljáróban leszögezném, hogy a film alapjául szolgáló könyvet nem olvastam. Ennek következtében nem tőlem fogtok olyan elemzést olvasni, hogy mennyire hű vagy rossz adaptáció Drew Goddard által írt forgatókönyv. Viszont az sokaknak jó hír lehet, hogy ő írta Ridley Scott által rendezett Mentőexpedíciót, ami szintén egy Andy Weir könyv alapján készült. Lássuk nagyvonalakban, miről is szól a filmünk, és összességében milyen lett.
A globális lehűlés
A 21 és 22 Jump Street és a Pókember: Irány a Pókverzum! filmek felett bábáskodó Phil Lord és Christopher Miller rendezőpáros egy lehetetlennek tűnő fába vágta a fejszéjét. Számomra meglepő volt látni, hogy bevállalták Andy Weir A Hail Mary küldetés című könyvének adaptációját, mert alapvetően a pályafutásuk során még nem rendeztek sci-fit.
A történetünk szerint a Napunkat a kihalás veszélye fenyegeti, egy Petrova-vonalnak nevezett űrbéli jelenség miatt. A Petrova-vonal egy szemmel nem látható sugárzási ívet jelöl a Nap és a Vénusz között. A problémát az ebben a sugárzási ívben élő asztrofág mikroorganizmusok jelentik, amik felszívják a Nap energiáját. Ebből következik, hogy a Föld átlaghőmérséklete csökkenne, ami később világszintű terméshiányhoz és éhezéshez vezetne.
A világunkat fenyegető természeti katasztrófa elkerülése érdekében a világ nagyhatalmai és tudósai összefognak, és megalapítják a Hail Mary nevű projektet. Az emberiség célja, hogy egy másik naprendszerben találják meg a választ arra, hogyan vehetik fel a harcot az asztrofágok ellen. Ironikus belegondolni, hogy Kína, Oroszország és az Egyesült Államok egy oldalon, közös ügy érdekében lépnek fel – főleg a jelenlegi külpolitikai helyzetet ismerve. Ebből is látszik, hogy Andy Weir humorérzéke vagy épp naivitása a helyén van. A projekthez csatlakozik a Ryan Gosling által alakított mikrobiológus Dr. Ryland Grace, egy iskolai tanár, aki egyik tudományos publikációjával hívja fel a Sandra Hüller által megformált Eva Stratt, a küldetés irányítójának figyelmét.
A magány nem jó útitárs
Andy Weir és Drew Goddard tudatosan építenek a karakterek közötti párbeszédekre és interakciókra, amelyek az emberi kapcsolatok fontosságát és sokszínűségét emelik ki. Ne számítsatok grandiózus akciójelenetekre, ez az alkotás inkább egy intimebb űrutazás, amely során a főhős felfedezi saját sebezhetőségét, megismeri a határait, és egy egészen szokatlan barátra lel – egy beszélő szikla formájában.
A cselekmény két idősíkon fut. Az egyik a múltban játszódik, és az űrutazás előtti eseményeket meséli el, míg a másik a jelenben, ahol Grace magához térve próbálja összerakni, ki is ő valójában, és mi az utazásának célja egy sodródó űrhajóban.
Grace karaktere az emberi kitartás és találékonyság tulajdonságaival rendelkezik. A film gerincét a Rocky nevű idegen létformával kialakított barátsága adja, miközben az asztrofágok elleni küzdelem plusz kihívást jelent számára. A kapcsolatuk kezdetben lassan bontakozik ki, de a történet során szoros, mély barátsággá alakul, amely az E.T. a földönkívüli klasszikust idézheti fel sok nézőben. Ez a fókusz a karakterek közti kötelékekre és az emberi kapcsolatok erejére, fontosságára helyezi a hangsúlyt.
A szórakoztató tudomány
Az alkotók remek érzékkel fordítják le a tudomány nyelvét a hétköznapi ember számára, újra menővé téve azt. A mai áltudományok és dezinformációk melegágyában felüdülés volt egy olyan filmet látni, ahol a tudományt megbecsülik és valódi jelentőséggel bír.
A Hail Mary küldetés a tudományt világmegmentő kontextusba helyezi, és tiszteletet ad azoknak a tudósoknak, akik az életüket áldozzák a jövőnkért. Itt nincsenek halhatatlan szuperhősök, akik egy csapásra megmentik a Földet, csak egyszerű emberek, akik éjjel-nappal a megoldáson törik a fejüket.
Ezekhez párosul Daniel Pemberton fantasztikus zenei albumának dallamvilága, valamint Greig Fraser (Dűne, Batman, Ölni kíméletesen) gyönyörű nagytotáljai és színekben gazdag látványvilága, amelyek még maradandóbbá teszik az alkotást. Örültem, hogy végre nem egy fekete-fehér tónusokban domináló alkotást kellett néznem. Mondhatnám, hogy egy színekben gazdag Csillagok között, de nem szándékozom Nolant bántani. A Hail Mary küldetés tisztelgés a mozi intézménye előtt, máshol szinte bűn lenne megnézni ezt a filmet.
A kevesebb néha több
Számomra mindent elmond az idei filmes felhozatalról, hogy ez volt eddig az egyetlen igazán jó film, amit moziban és sajtóvetítésen láttam. Lehet, hogy sokaknak túl hosszú lesz a játékideje, vagy nem fog betalálni a humora, de alapjaiban ez egy remek film, amely megmutatja, hogy a tudomány éppolyan fontos része az életünknek, mint a társas kapcsolatok – legyenek azok baráti, szerelmi vagy családi.
A film alapvetően nem mond semmi újdonságot a történetével, de mégis olyan elegánsan és szerethető humorral mesél a tudományról, a természetről, valamint az emberi és nem emberi kapcsolatokról, hogy nem lehet rá haragudni. Végre van egy olyan sci-fi filmünk, amely nem túlbonyolítja az üzenetét, hanem szórakoztatva, intelligensen és szívvel mesél a tudományról, az emberi kitartásról és a barátság erejéről, és a maga 156 percével valódi érzelmi kapcsolatot teremt a nézővel.