Mozgókép

Mozgókép

Mozgókép

A Megtorló – The Punisher sorozat kritika

Szerző

Közzétéve

2018. aug. 18.

Kommentek

0

A szuperhősökről szóló filmek és sorozatok az aranykorukat élik. Az elmúlt évtizedben, számtalan képregény adaptáció került a filmvászonra. A Marvel rendületlenül tör előre, mind mennyiségben, mind minőségben. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem is akad egyhamar vetélytársa, ha az alsógatyát kívül hordó, szuperemberekről van szó. Talán ezért sem olyan meglepő, hogy a Netflix is lecsapott, az egyik legismertebb frencsájzra. Sajnos nem olvastam a képregényeket, mindössze a sorozat és egy régi videojáték alapján tudok véleményt alkotni.


[h]”Nyomj F-et a tiszteletadáshoz”[/h]

A Punisher, polgári nevén Frank Castle, valójában nem is szuperhős, mivel nem rendelkezik emberfeletti képességekkel. Tettei alapján, pedig sokkal inkább nevezhető antihősnek. Az amerikai hadsereg tengerészgyalogosaként éli mindennapjait. Szerető felesége és két gyermeke várja haza, ám szakmájából adódóan, több hónapra vagy évre is távol van tőlük. Mivel kiváló tehetségnek bizonyult, ezért különleges kiképzéseken esett keresztül, hogy sokkal keményebb, akár titkos küldetéseken is részt vehessen.

Egy nap, egy kellemes családi séta közepette, a New York-i Central Parkban véletlenül szemtanúi lesznek egy gyilkosságnak. A csőcselék megrémül és hidegvérrel meggyilkolják a családot. Frank túléli a támadást, ám a tény, hogy elvesztette a családját, megtöri az elméjét. Elhatározza, hogy nem a rendőrségre és a bíróságra bízza az ügyet. Egyszemélyes hadjáratot indít a tettesek ellen és bosszút áll a családjáért. Miután brutális módon leszámol a tettesekkel, Frank megrendezi a saját halálát, és a Punisher eltűnik az emberek életéből. A sorozat itt veszi a fonalat.

[h]Ármány és intrika[/h]

Frank új személyazonosságot vesz fel, és egyszerű jómunkásemberként próbálja élni az életét. Nap, mint nap bejár dolgozni, kemény fizikai munkát vállalva egy építkezésen. Egyetlen egy ember tudja, hogy életben van. Egy régi barátja és bajtársa, Curtis Hoyle. Noha beteljesítette bosszúvágyát, a múlt továbbra is kísérti. A férfi érzelmileg és mentálisan teljesen összeomlott, valamint visszatérő rémálmok gyötrik, ahogy megölik a családját.

Egy nap telefonhívást kap, egy Micro álnéven bemutatkozó személytől, aki a segítségét kéri. Frank felveszi a kapcsolatot egy régi ismerősével, és a segítségével kinyomozza a rejtélyes telefonáló valódi nevét. A nyomok egy volt NSA elemzőhöz, David Liebermanhoz vezetnek, aki a jelek szerint, szintén megrendezte a saját halálát. Frank hamarosan rátalál David rejtekhelyére, aki hozzá hasonlóan, próbál elrejtőzni a rendszer elől. Miután a két a férfi konfrontálódik, David közli Frankkel, hogy  bosszút akar állni azokon, akik tönkre tették az életét. Ezután közös erővel próbálják kideríteni, ki és mi áll a dolgok hátterében.

Ahogy haladunk előre, megjelennek Frank korábbi bajtársai, barátai, és ellenségei. Hamarosan a Belbiztonsági Hivatal is bekapcsolódik a történetben, mivel egy korábbi ügyben, az Afganisztánban állomásozó ügynöküket megölték. A nyomok, egy titkos katonai csoportra utalnak, amelynek Frank is a tagja volt. A történetet nem is részletezném tovább, aki szereti az összeesküvés elméleteket és a politikai játszmákat, azok vessék bele magukat. A továbbiakban személyes vélemény következik.

[h]13 órányi megtorlás[/h]

A sorozat 13 részes, egy epizód nagyjából 50 – 60 perc között mozog. Ami nem is lenne baj, ha nem lenne olyan unalmas. Olyan érzésem volt, mintha én kaptam volna megtorlást, amiért végignéztem. Lehet, hogy velem van a baj, mert nem ismerem a Punisher valódi mivoltát, de én nem erre számítottam, amikor belekezdtem.

Az első néhány rész, természetesen a felvezetésről és a karakterek megismeréséről szól. Ez rendben is volt. Miután azonban kitűzték a célt és megvoltak az eszközök, hogy elérjék azt, egyszerűen nem történt semmi. Kitérőket kapunk olyan karakterekről, akik nélkül tökéletesen meglettünk volna. Egyszerűen túl sok szálon futott a történet. Az egyetlen pozitív része az volt, hogy minden értelmet nyert és nem maradtak elvarratlan szálak.

Az a Punisher, akit én egy kegyetlen és választékos módszerekkel gyilkoló gépezetnek képzeltem, csak morog és bután beleveti magát a harcokba. Noha van benne lövöldözés, robbantás és öldöklés, ezek a részek, a sorozat töredékét teszik ki és hiányzik belőle, az igazi Punisher-érzés. Nagyjából az volt a forgatókönyv, hogy 2-3 részenként van némi akció, aztán visszatérünk a beszélgetésekhez és a lassú történetmeséléshez.

Frank folyamatosan a halál közelében jár, olyan sérüléseket szenved el, amit esélytelen, hogy bárki túlélne. Katonai kiképzés ide vagy oda, valahogy kétlem, hogyha bárkit is hasba szúrnak vagy meglőnek, néhány napon belül, már top formában van és nyomja a fekvőtámaszokat. Néhány esetben, a visszaemlékezés vagy fantáziálás a meggyilkolt feleségéről egyszerűen, a lehető legrosszabb pillanatban következik be.

Azt mindenképpen meg kell említenem, hogy remek színészt választottak, a Punisher szerepére. Jon Bernthal – aki a The Walking Dead sorozattal vált népszerűvé – kiválóan hozta a karaktert. Jól látható, hogy utána járt, milyen is a Punisher személyisége és igyekezett a legtöbbet kihozni a karakteréből. Teljesen hihetően játszott el egy mentálisan és érzelmileg labilis személyt; a zavarodott beszédű, magába mormogó, agresszívan felüvöltő megtört antihős szerepét, mintha rá szabták volna.

A sorozat hibáitól eltekintve, maga a történet nem volt rossz. Ha nem a Punisher címet viselné, akkor ez egy átlagos krimi lenne, összeesküvés elméletekkel, politikai és hatalmi érdekekkel. Akciófilmnek viszont csapnivaló. Kár érte.

Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!


patreon
Sending
User Review
0 (0 votes)