A nintendós közösség régóta várt már egy Animal Crossing játékot. A laikus megfigyelő pedig értetlenül állhat a jelenség előtt. Valószínűleg a világ legpacifistább, legnyugodtabb videojátéka, nincsenek fő motivációs erők, és mégis milliók kedvence a cuki életmenedzselős program.
És talán egy ilyen játék kell most nekünk. Amikor a világon járvány söpör végig, kijárási korlátozások és tilalmak léptek életbe világszerte, a gazdaság a válság felé zakatol, az emberek pedig otthonaikban próbálnak napról napra boldogulni. Az Animal Crossing pedig az ártatlanság és pihentető szórakozás szimbóluma.
[h]Kapitalizmus kezdőknek[/h]
Új lakóként érkezünk egy lakatlan szigetre, ahol Tom Nook, a helyi uzsorás elindít minket saját Paradicsomunk megépítésének rögös útján. Gyermekei, Timmy és Tommy szintén azon lesznek, hogy minél több pénzt (bell) leakasszanak rólunk, de mi mosolyogva fogjuk szórni mindenfelé a rohadt nehezen begyűjtött valutánkat.
Az öreg Nook jóvoltából kapott sátrunkat később házzá fejleszthetjük, majd minden földi jóval megpakolhatjuk, illetve bővíthetjük azt. De az Animal Crossing nem csak arról szól, hogy a borsos kölcsönöket felvéve újabb szobát applikálunk rezidenciánkhoz. További vagyonokat ölünk még a cseperedő városunk egyéb épületeibe; vegyesbolt, ruhabolt, Nookék intéző épülete, hidak, lépcsők és még sorolhatnám.
A játékmenet pofonegyszerű. Alapvető eszközeinket lekraftolva nyakunkba vehetjük a szigetet, és alapanyagokat gyűjthetünk. Mindeközben különféle tervrajzokat és recepteket szerezhetünk, melyeket felhasználva környezetünket csinosíthatjuk. Horgászhatunk, bogarakat fogdoshatunk össze, gyümölcsöt szedhetünk, és elég komolyan részt vehetünk a retek-tőzsdén is, ami rizikós ugyan, de az egyik legjobb bevételszerzési lehetőség a játékban.
A kifogott halakat, elkapott csúszómászókat, vagy egyéb rovarokat eladhatjuk (vannak ritkább élőlények, melyek többet érnek), vagy beadhatjuk a sziget múzeumának kurátorához (aki nyilván egy bagoly), így gyönyörű tárlatokat biztosíthatunk a betérő látogatók számára. Apropó látogatók; Nintendós ismerőseink szigetére is ellátogathatunk, amikor ők éppen online vannak, és szabadon lófrálhatunk az általában sokkal szebben megépített szigetükön. Természetesen barátaink (vagy teljesen idegenek) is csatlakozhatnak hozzánk. Vannak, akik például közzé teszik szigetüket az aktuális retek-árfolyammal együtt, és némi pénz fejében szívesen várja a többi játékost, hogy nála adhassanak túl felvásárolt zöldségeiken.
[h]Kényelmetlen felhasználói élmények[/h]
Az Animal Crossing New Horizons egyébként a maga egyszerű, de cuki módján szuperül fest, legtöbbször nyugtató zenéi pedig kiváló aláfestésként szolgálnak. UI és felhasználói élmény szempontjából viszont rengeteg, ha nem is idegőrlő, de türelmet próbára tevő megoldás van. Például adott tárgyból nem gyárthatunk egyszerre többet. Mindig újra kell nyomkodni a “szeretnék még kraftolni” gombot.
Ha például Tom Nookhoz megyünk, vagy az ő “hivatalában” álló ATM-mel interaktálunk, húszezredjére is végig kell darálni ugyanazokat a dialóg-sorokat. Ugyanez érvényes a múzeumra, a boltokra, és mindenre, ahol bármilyen interakció van az NPC-kkel. Enyhén fájdalmas tud lenni, amikor megjelenik szigetünkön a gyíklány, aki bogarakat vásárol, és egy óra alatt úgy hatszor interaktálunk vele, és mindig végig kell nyomkodni ugyanazokat a párbeszédeket.
Felszerelésünk sem bírja túl sokáig. Attól függően milyen minőségben gyártjuk őket, úgy többször használhatjuk őket, de figyeljünk, hogy ha a legmagasabb minőségű fejszét készítjük el, azzal kivághatjuk a fákat. Tereprendezéskor rendkívül hasznos, de máskülönben ebből lehetnek kellemetlenségek. Amikor használatuk végére érnek eszközeink, egyszerűen csak “szétpukkannak”. Ehhez mondjuk tök jó lett volna valamilyen állapotjelző, hogy tudjuk, meddig bírják a cuccaink.
Karakterünket gyakorlatilag bármikor testre szabhatjuk. Megváltoztathatunk magunkon mindent menet közben, ami újfent rengeteg pluszt ad az egyébként is terjedelmes játékélményhez. Találhatunk, kraftolhatunk, illetve vásárolhatunk különféle ruhadarabokat, így mi lehetünk a környék legmenőbb, vagy legfurább figurái.
[h]Egyszerűen bájos[/h]
Így tengethetjük hát mindennapjainkat az Animal Crossingban; gyűjtögetve, építgetve, kereskedve. Ha elég bellt összekapartunk, akkor fejleszthetjük meglévő épületeinket, vagy újakat hozhatunk létre. Itt fontos tudni, hogy a játék valós időben számol, tehát ténylegesen 1 napnak kell eltelnie, hogy kész legyen az adott épület. A játékosok nagy része előszeretettel űzi a “time travel” mesterségét, ami annyit tesz, hogy átállítják a Switch dátumát, és voilá máris kész az építkezés. Egyszer kipróbáltam ezt a módszert, de bevallom nekem nem tetszett, sokat tud rontani a folytonosság élményén. Van egyfajta bája annak, ha ki kell várnunk az épület elkészültét. Közben egyébként is kismillió egyéb elfoglaltságot találhatunk magunknak, addig is egy kis plusz pénzt keresve.
Az Animal Crossingnak nincs kimondott elsődleges motivációja. Persze, haladhatunk előre a “sztoriban”, de nincs olyan mozgatórugó, mint mondjuk egy akciójátékban. Legfeljebb talán az, hogy minél több pénzt szerezzünk, ezzel fejlesztve puritán szigetünket.
[h]Rettentő mocsok a tökéletesség vásznán[/h]
A játék, vagy inkább a kiadó legnagyobb problémája a szigetek számában rejlik. Nemhogy a programban lehet csak egy darab szigetet birtokolni, de Switchenként sem tud a játékos egynél többet létrehozni. Akkor sem, ha új fiókot hoz létre, akkor sem, ha kétszer megveszi a játékot. Tehát, ha a családban ketten szeretnénk az Animal Crossinggal játszani – mármint teljes értékűen, akkor két darab Nintendo Switchet és két darab játékot kell megvásárolni hozzá.
Ez rettenetesen felháborító, és idegesítő hozzáállás. Itthon például párom is aktívan érdeklődött az ACNH iránt, és most lényegében egy szigeten osztozkodunk. Nyilván sokkal, de sokkal jobb lett volna, ha neki is van egy sajátja, és ellátogathattunk volna egymáshoz, de igazából így is szuper szórakozás, hogy együtt fejlesztjük kis szigetünket. De ott motoszkál az ember fejében, hogy “de jó lenne, ha nekem is lehetne saját szigetem”. És igen, simán megvennénk még egyszer a játékot, de azért még egy extra Switch árát már nem feltétlenül éri meg.
Még mielőtt a verdiktre térnék, azt azért szeretném hozzá tenni, hogy az Animal Crossing New Horizons-t rettenetesen nehéz tesztelni. Hiszen 30-40 óra játék után sem lehet átadni sem az élményt, sem azt, hogy miért nagyszerű élmény vele játszani. Az élmény egyébként teljes mértékben attól függ, hogy az adott játékos milyen minőségben és tempóban abszolválja a programot.
Összességében tehát az Animal Crossing New Horizons egy végtelenül aranyos és pihentető kikapcsolódás. Minden ízében süt belőle a cukiság, és a kedvesség (olyannyira, hogy karakteremet rendszerint lánynak nézi a rendszer és állandóan cuki motyókat és női ruhákat kapok).
Ez abszolút jótékonyan hat a játékosra is, párommal együtt játszva pedig mindig öröm, ha egymásnak megmutathatjuk legújabb szerzeményeinket. Az 1 Switch/sziget végtelenül felháborító, de ezt leszámítva nincsenek komoly gondok a játékkal. A felhasználói felületen és élményen lehetne még mit kalapálni, de ezek sem idegtépően bosszantóak. Nem úgy, mint a rohadt Bunny Day húsvéti event, ami a világ legrosszabb szezonális eseménye volt.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösségéhez![/h]
[h]Támogatlak![/h]
