Hollywood talán sohasem a legeredetibb ötletek gyűjtőhelye volt, de manapság végképp nehéz valami egyedire bukkanni. A Disney ontja magából klasszikus animációs filmjeik élőszereplős változatait, más stúdiók néhány évtizedenként remake-elnek vagy rebootolnak sikeres alkotásokat. Még az adaptációkkal járunk a legjobban, még akkor is, ha ez is automatikus összehasonlításokat szül. És azért maga a történet sem lesz új. Éppen azért nagyon felfrissítő, amikor valami tényleg ismeretlennel találkozunk. Ami nem folytatás, nem feldolgozás, egyszerűen csak eredeti. Ez néha felülírja azt is, ha maga film messze nem tökéletes. Így van ez A porszörny esetén is. Valószínűleg jóval többet ki lehetett volna hozni belőle, de frissessége és bája mégis egy bőséggel ajánlható alkotás lett.
Bérgyilkos a szomszédom
A nyolcéves Aurora (Sophie Sloan) látszólag békés körülmények között él a családjával. A kislány azonban minden éjszaka retteg. Úgy hiszi, él egy szörny az ágya alatt, ami megeszi azokat, akik meggondolatlanul a padlóra lépnek. Aurora annyira beleéli magát képzetébe, hogy alig tud aludni éjszakánként, és csak egy gurulós játék víziló hátán hajlandó közlekedni a lakásban. Mivel a szülei nem tudnak segíteni neki, azt kívánja, érkezzen valaki, aki meg tudja ölni a szörnyet. Azon az éjszakán meg is pillantja a szomszédját (Mads Mikkelsen), akit azután követ a kínai negyedbe. Itt szemtanúja lesz, amint az megöl egy papírsárkányban rejtőző, csapatnyi gengsztert, és fantáziája azt láttatja vele, egy igazi sárkányt győzött le. Amikor a szörny egy éjjel lecsap Aurora szüleire, úgy dönt, felbérli a titokzatos idegent, hogy ölje meg a bestiát.
A bérgyilkos szomszéd azonban sejti, hogy nem egy varázslatos lény, hanem emberek keze van a dologban. Az elmélete, hogy a gyilkosok eredetileg őt keresték, és csak véletlenül tévedtek a kislány családjának lakásába, nem is tűnik alaptalannak. A férfi lelkiismerete felébred, és úgy dönt, megvédi Aurorát a veszélytől, amit ő okozott neki. A lakásban azonban nemcsak újabb rosszfiúk bukkannak fel, de a paranormális jelenségek sem szűnnek, és a kislány múltjában is vannak titokzatos elemek. Az sem kizárt, hogy a maffia valójában őt akarja. A bérgyilkos így megpróbál annak is utánajárni, miért keresik Aurórát, és mégis mi a magyarázat a különös történésekre.
Isa, por és szörny vogymuk
A porszörny egyik nagy erénye, hogy milyen ügyesen tartja bizonytalanságban a nézőjét. Miután a saját szemünkkel láthatjuk, hogy Aurorának milyen élénk a fantáziája, sejtjük, hogy kell lennie észszerű magyarázatnak a bestiára. Azonban mindig van valami apróság, ami felvet újabb és újabb kérdéseket. Ha ehhez hozzávesszük a többi rejtélyt, a kislány hányattatott gyerekkorával és az utána szaglászó bűnözőkkel, A porszörny lazán fenntartja a misztikumot a film derekáig. Hiába nincsenek hatásvadász elemek, egyszerűen kíváncsivá tesz az egész különös felállás.
Azonban ez a hatás csak addig működik, amíg a kétely fennáll. Amikor (talán egy kicsit korán) választ kapunk a kérdésekre. Utána valahogy elveszik a film éle. A tétje nem teljesen, meg nem is omlik össze semmi, ami addig fel lett építve, de mégis kicsit csalódást keltő lesz a lezárás. Az egy dolog, hogy csökken a feszültség, de kérdés, tényleg ebben a formában volt-e szükség a fináléra. Nem könnyű ezt úgy boncolgatni, hogy ne lőjem le A porszörny nagy fordulatát, de nem mindig egyszerűsíti a helyzetet a metaforák túlkonkretizálása.
Ugyanakkor maga a metaforikus réteg remekül működik, ha el tudunk tekinteni a konkrét cselekménnyel való összefonódásától. A porszörny különösebb szájba rágás nélkül elmélkedik traumákról és félelmekről, és arról, ez hogyan taszít el másoktól. Ahhoz pedig, hogy le tudjunk számolni a bennünk dúló fájdalommal és sötétséggel, meg kell tudjunk békélni vele. Ilyen módon talán a Monogatari-val rokon a története, igaz, nyugati szemmel vagy három tucat nagyságrenddel befogadhatóbb módon.
Abszurd egyszörnyesek
A porszörny egyben egy kifejezetten aranyos történet is az Aurora és a bérgyilkos között lassan kialakuló apa-lánya kapcsolatról. A férfi végre felelősséget érezhet valakiért, aki által akár fel tudja dolgozni a saját gyerekkorának traumáit, Aurora pedig örül neki, hogy valaki őszintén segíteni akar neki. És mivel a cselekmény nagy része egy plüssállatokkal és panda alakú bőröndökkel teletömött lakásban játszódik, van egy családi filmes beütése az egésznek. Vagyis inkább ennek és a horrornak egy bizarr elegye fogad, ahol a tündérmesei elemek mégsem torzan jelennek meg. A gyermeki ártatlanság nem lesz gyilkos babás módon kifacsarva, és az összkép így inkább álomszerű és abszurd.
Ennek köszönhetően A porszörny hangulata is egészen egyedi. Bár a fenyegetés valódinak érződik, mégsem nevezném sem félelmetesnek, sem igazán nyomasztónak. Egy álmodozó kislány szemein át láthatjuk a világot, ahol a legnagyobb szörnyűségek mellett is fel lehet tenni az élet nagy kérdéseit. Hogy ez a szemszög-e az oka annak, hogy lényegében nem látunk vért a filmben, azt nem tudom, de egyébként A porszörny nem fukarkodik az akciójelenetekkel.
Kapunk masszív közelharcokat és nagy lövöldözést is, amelyek a maguk módján kellően szórakoztatóak. Ugyan a koreográfia inkább átlagos, van bennük annyi izgalom és humor is, hogy ne legyenek unalmasak. Utóbbi egyébként az egész filmre jellemző, egy kicsit fekete, furcsa humor itatja át a film egészét, amely csak hozzáad A porszörny egyedi ízéhez. Ugyanakkor nem mondom, hogy ne örültem volna annak, ha az akció még egy fokkal erősebb, különösen látva azt a vizuális kreativitást, amely egyébként A porszörny látványát jellemzi.
Tündérmese és tündérvese
Bryan Fuller ugyanis első nagyjátékfilmjében egy elképesztő látványvilágot alkotott. A díszletek is szenzációsak, ahogy a hatalmas bérház szecessziós növányi motívumai, a lakás aranyos állatkákkal teletömött berendezése és az ezzel találkozó rideg külvilág összetalálkozik. A mesekönyvi elemek és az alvilág találkozása a gyerekkor és a felnőtt élet határmezsgyéjét is jelzi, de közben szimplán elképesztően stílusos. De a számtalan kreatív beállítás, a dinamikus kameramunka és a remek vágás is hozzájárulnak egy kicsit meseszerű, furcsa bájjal megáldott vizuális összképhez. Külön kiemelném azt, ahogyan az árnyékokkal játszanak, jelezve a fantázia és a valóság találkozását is.
És a gyönyörű díszletekben a színészi alakításokra sem lehet panasz. Sophie Sloan gyerekszínészekhez képest kifejezetten korrekt alakítást nyújt. Egy-egy ponton ugyan felmerült bennem, hogy nem kellene-e a helyzethez képest egy kicsit intenzívebben reagálnia, azonban később kiderül, hogy nem a képessége hiányzik, inkább a történet követelte meg, hogy inkább egy konstans álmodozás állapotában legyen. Mads Mikkelsen ezúttal is remekel, ezúttal a hollywoodi skatulyaszerepéből kissé kitörve. Még mindig bűnöző, de már érzésekkel, és többet tud mutatni abból, ami északon igazán naggyá teszi őt. Sigourney Weaver felbukkanása is mindig öröm, igaz, azért nem ebben a filmben kellett a legjobban megerőltetnie magát. És mivel A porszörny hazánkban forgott, így több magyar színészt is elcsíphetünk kisebb szerepekben, például Trokán Nórát.
Verdikt
A porszörny ugyan nem egy kiemelkedő film, mégis csak ajánlani tudom. Talán érzelmileg sem üt akkorát, mint egy versenytraktor, talán az akció is lehetne folyékonyabb, sőt, a történet vége is kicsit lelombozó. Mégis, egy végtelenül szerethető alkotással van dolgunk. Ha kell, aranyos, ha kell bizarr, ha kell, szemet gyönyörködtető a kreatív látványelemeivel. És nem mellesleg egy kellemesen bizarr hangulatú, vicces és egyedi filmélmény, amely egy fontos témát boncolgat. Ha mindez nem lenne elég, egy fantasztikus Mads Mikkelsen is itt van. Remek kezdése lehet az évnek, de csak azután, ha az Érzelmi értéket már láttátok.