Aki a Nobody első trailere alapján úgy gondolta, hogy ez valami John Wick-másolat lesz, igazából nem is tévedett hatalmasat. Ahogy a filmről beszéltünk Discord szerverünkön, kiderült, hogy a többiek azt hitték, hogy a Keanu Reeves-féle akciófilm paródiája csupán. Akkor szeretném eloszlatni a kételyeket: a Nobody egy önironikus reflektálás a modern akciófilmekre, és teljes mértékben tisztában van saját komolytalanságával. De a mindenki szemét kiszúró párhuzam sem véletlen: a filmet ugyanaz a személy írta (Derek Kolstad), aki mindhárom John Wick forgatókönyvéért volt felelős.
[h]A cicás karkötő és a maffia[/h]
Hutch Mansell (Bob Odenkirk) családjának és unalmas munkájának szentelve éli a szürke egerek tipikus életét. Minden reggel felkel, reggelit és kávét készít, kamasz fia nem rajong a társaságáért, lánya mindennél jobban imádja, felesége pedig kimondottan távolságtartónak bizonyul. Munkáját nem igazán ismerjük meg, valamiféle könyvelő lehet apósa és sógora bizniszében. Igazi “nine-to-five” meló, amit Hutch a lehető legingerszegényebb környezetben végez.
Egy éjjel pedig minden megváltozik: megpróbálnak betörni Hutchék házába, de a tolvajokat végül sikerül elkergetni. Fia, Blake (Gage Munroe) meglepi és leteríti az egyik betörőt, Hutch pedig golfütőt szorongatva a másik mögé kerül, azonban habozni látszik, és nem suhint az ütővel. Másnap a hírek gyorsan terjednek, és a szürke egeret immáron beszarinak is tartják.
A betörők szerencsére csak egy marék dollárt és Hutch karóráját tudták megszerezni, illetve imádott lánya, Abby (Paisley Cadorath) szerint a cicás karkötőjét is magukkal vihették. Nos, a cselekmény itt fog beindulni, és pillangó-hatásként fognak dőlni a dominók, egészen addig, amíg az orosz maffiánál kötünk ki.
[h]A senki, akiről tudjuk, hogy valaki[/h]
A Nobody egyik nagy előnye, hogy nem akar abszolút fölösleges szálakat behozni, meg moralizálni, és így a játékidő is szinte hajszálpontosan másfél óra, ami meg úgy csúszik, mint nyári melegben egy jó korsó hideg sör. A film ugyancsak nem próbál komolykodni, vagy véresen komolyan venni magát. És ami a legjobb, hogy ezzel szemben nem akarja végtelenül ostobának kezelni a nézőket sem. Mármint nem jobban, mint amennyire a műfaj megköveteli. Ez egy színtiszta akciófilm, ami tömény adrenalinlöketével és pörgős cselekményével szinte azonnal beránt, majd nem is ereszt a stáblista megjelenéséig.
Az akciójelenetek káprázatosan vannak megkomponálva. A közelharci verekedések és a lőfegyveres képsorok is kellően kreatívak, mocskosak és véresek. A filmből folyamatosan süt az igazi badass légkör, amit rendesen megtámogat a zseniális soundtrack, amit sikerült kiválasztani hozzá. Van itt blues minden mennyiségben, 90-es évek orosz slágere, 80-as évek rock-nótája; ezek pazarul egészítik ki egymást, és még ha kicsit hatásvadász is, egyáltalán nem volt ellenemre.
Ne menjünk el a színészek mellett sem, mert az ő munkájuk és karaktereik kémiája a Nobody egyik fénypontja. A főszerepet játszó Bob Odenkirk állati jól mutat a gondoskodó családapa és a profi gyilkos bőrében. Már a Better Call Saulban és azt megelőzően a Breaking Badben is egyértelműen tudtunkra adta, hogy kiváló színész, de azóta nem igazán volt emlékezetes szerepe. Itt viszont láthatóan jól szórakozott a forgatás során, és ez megmutatkozott lazaságán is.
A “főellenség” Yuliant alakító Aleksey Serebryakovról is hasonlóképpen tudnék nyilatkozni. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a filmnek nincs igazán nagy tétje, nem azért fogunk izgulni, hogy “jaj, mi lesz most a szereplőkkel, vagy a drámai ívvel”. És az ebből fakadó szabadság meglátszik a szociopata orosz játékán is. De hát mégiscsak Odenkirk mellett a nagy kedvencem filmbéli apja, David volt, akit a nagyszerű Christopher Lloyd formált meg. A kedves papa olyan ennivalóan badass volt, hogy arra szavak sincsenek.
[h]Wick-univerzum mikor?[/h]
A Nobody humora leginkább az adott szituációkból ered, és nem is viszik túlzásba. Tehát hangsúlyoznám, hogy nem fordul át paródiába, mégha vannak erre mutató jelek is. Főleg az egész cselekményt motiváló indok miatt. Viszont amikor kell, akkor tud szellemes és vicces lenni.
Azon sem lepődnék meg, ha valahol egy fejes úgy döntene, hogy tök jó lenne ebből is univerzumot építeni. Majd összeeresztenék Hutchot és John Wicket, lenne közös múltjuk, és minden ami a csövön kifér. Persze nem szeretnék ötleteket adni.
A Nobody-t szinte lehetetlen a Wick-filmektől elvonatkoztatni. Rengeteg hasonló, vagy majdhogynem ugyanolyan elemből épül fel. Hiába próbálja kifigurázni, néha úgy éreztem, hogy annál többet is szeretne mutatni. Viszont ez az egyetlen aspektusa a filmnek, ahol valamelyest kilóg a lóláb. Most akkor paródia, másolat, vagy a kettő keveréke? Egyértelműen megjelennek olyan részek, amikben az akciófilmekre jellemző túlzások miatt nem lehet komolyan venni, és erre rá is játszik. Ugyanakkor önállóan is megállja a helyét, anélkül, hogy azon lamentálnánk, hogy “hé, ez majdnem ugyanígy volt a John Wickben is”.
Összességében tehát a Nobody egy, a tisztességesnél egy fokkal erősebb akciófilm, aminek írója osztozik a Johh Wick trilógiával. Aki látta ezeket a filmeket, annak a párhuzam elkerülhetetlen, de felfogható egyfajta fricskának is. A történet természetesen faék egyszerű, a motivációk nevetségesek, de az akciójelenetek és a végső leszámolás is kellően kielégítő élmény. Odenkirk és a többi színész pedig lubickol szerepükben. Úgy gondolom néha kell az effajta szórakozás is; aki szereti az akciófilmeket, azoknak teljesen nyugodt szívvel merem ajánlani.