Általában nem szokás hosszabb véleményalkotásba bocsátkozni egy sorozat kapcsán, amikor az adott alanynak nem ért véget legalább egy évada. Azonban a Sólyom és a Tél Katonája közös kalandja már az első két rész alatt rengeteg mindent megmutatott magából. Így érdemes kicsit kielemezni, hogy mit is láttunk eddig az év egyik legjobban várt sorozatából.
[h]Egy új világ[/h]
A legfontosabb kérdés talán nem is az volt az egész felvezetés kapcsán, hogy mi lett Amerika Kapitány örökségével, hanem az, hogy miként formálódik a világ és a benne élő emberek azután, hogy Vasember hősies csettintése visszahozott mindenkit az élők sorába. A WandaVision leginkább címszereplőivel foglalkozott, a külvilágot pedig csak felületesen hozta szóba. Nos a második MCU sorozat már jobban ráfekszik a témára, sőt a sztori gerincét adó konfliktus is ebből ered. Azok az emberek, akik csak úgy visszatértek a semmiből öt év után, hátrányos helyzetbe kerültek végig életben maradt embertársaikkal szemben. A rosszfiúk pedig az őket illető jogokat akarják visszaszerezni, nem éppen legális módszerekkel. Ügyüket érthetően rengetegen támogatják, így nehezebb lesz ellenük a küzdelem és ha a sztori engedi, akár szimpatizálhatunk is velük a későbbiekben.
A másik igazán fontos eleme a miniszériának természetesen a két főszereplő. A Sólyom, vagy polgári nevén Sam továbbra is úgy érzi, hogy nem méltó a Kapitány pajzsára, így le is passzolja azt egy múzeumba. Helyette inkább helikoptereket robbantgat és a nehéz anyagi helyzetből próbálja kihúzni testvérét. Hátránya abból ered, mint mindenki másnak ezekben a nehéz időszakban: öt évig halott volt. Valamiért úgy érzem, hogy Sólyom a későbbiekben még együtt fog érezni a rosszfiúkkal, akik egyébként csúnyán helybenhagyták őt első találkozásukkor.
A Tél Katonája, avagy Bucky Barnes eközben a veteránoknál egyáltalán nem ritka PTSD-ben szenved. Nem találja helyét a békeidőben, pszichológushoz jár és egyetlen cimborája egy idős úr a szomszédból. Bűntudatával és rémálmaival küzd, eközben pedig igyekszik jóvátenni azon szörnyű cselekedeteit, amiket agymosott szuperkatonaként követett el. Nincs jó viszonyban a másik címszereplővel, akit kerül is messziről, ám miután megtudja, hogy feladta a pajzsot, számonkéri őt. Ezzel el is indulnak első küldetésükre, hiszen Sam simán kikotyogta titkos küldetésének részleteit. Bucky a következő pillanatban pedig már a repülőn ül, ahelyett, hogy elment volna a szokásos terápiára. A következetesség hiánya sajnos nem csak ebben az esetben fordul elő. Bár az jobban szemet szúrt a két rész alatt, hogy a rosszfiúk néha úgy viselkednek, mint egy béna játék mesterséges intelligenciája. Nem zavarja őket ugyanis, hogy repülőjük ajtaját éppen szétolvasztják, de az sem feltűnő nekik, hogy Bucky a szemük láttára tépi fel egy konténer ajtaját.
Nagyon rendben vannak viszont az akciójelenetek, melyekből nem szenvedünk hiányt. Már a nyitány egy olyan látványos összecsapással kezdődik, mely sorozatoknál egyedülálló és még néhány hollywoodi művet is megszégyenít. A koreográfiák és az operatőri munka kifogástalan, a kemény ökölharcok és a látványos robbanások pedig az Amerika Kapitány filmek legjobb pillanatait idézik meg. Nem mellesleg a CGI is ütős, már most bátran merem állítani, hogy sokkal erősebb, mint a WandaVision esetében. Bár látszik az, hogy amit lehetett, azt igyekeztek számítógépes utómunka nélkül megoldani (ez igazán dicséretes), egyáltalán nem vallottak szégyent akkor sem, ha elengedhetetlen volt a használata. Ez különösen azért meglepő, mert például a Netflix legnagyobb költségű alkotásaiban is sokszor silány a CGI minősége.
[h]A Kapitány visszatér[/h]
Az első rész végén színre lép egy másik fontos, de nem várt figura is, akit már nyugodtan megemlíthetek, hiszen nem csak az internet népe, hanem maga a Marvel és a Disney is lelőtte a poént. Szóval miután a Sólyom dobta Steve Rogers örökségét, az amerikai vezetőség úgy gondolta kell egy pótlék, aki példakép lehet a jövő generációjának. Kapunk hát egy új Kapitányt John Walker személyében, akiről alkoholos italt ugyan nem neveztek el, de egyszerű katonaként akkora hősnek számít hazájában, hogy nekiadták a jelképes pajzsot és a vele járó felelősséget. Érdekesség egyébként, hogy a karaktert alakító Wyatt Russell még régen járt az eredeti Kapitány szerepének meghallgatásán, de ahogy azt már tudjuk, végül nem ő lett a befutó.
Walker amúgy egy viszonylag kedvelhető figura, hiszen a neki jutott kevés játékidőben is bizonyítja, hogy nagy szíve van és hozzátartozói mellett hazája védelme a legfontosabb számára. Így kicsit még jobban fáj azt látni, hogy mennyire hülyén állnak a fülei a legendás kék sisakban. Tudja, hogy nem lesz olyan Amerika Kapitány, mint Steve volt, viszont mindent megtesz azért, hogy ne hozzon szégyent a legendás névre. Aztán át is esik a ló túloldalára és hamar el is ássa magát. Később biztos lesz lehetősége jobbá tenni, vagy éppen még tovább rontani saját helyzetét a nézők szemében. Persze akármi is történik, az remélhetőleg képregényhű lesz és a fanok majd imádni fogják.
[h]Hova tovább?[/h]
Elsőre azt mondanám, hogy az első két rész hibái ellenére is jól vezet fel egy érdekes akcióthrillert, mely láthatóan rengeteg ihletet merített az Amerika Kapitány trilógia második részéből. Ez pedig nagyon jó, csak az a helyzet, hogy négy rész maradt hátra. A rosszakat pedig még alig ismerjük, a két főszereplő kapcsolata és egyedi motivációik kiforratlanok, Zemo és az ifjú Carter ügynök pedig még fel sem tűntek. De legalább azt már tudjuk, hogy mindenki nagyon pc akar lenni, ahogy azt mostanában illik.
Sok minden vár még ránk, legalábbis akkor, ha a készítők gondoltak mindenre. Ha nem akkor pedig jön a hiányérzet, ami sosem jó, főleg nem egy olyan széria esetében, amely nagy valószínűséggel nem kap folytatást. A potenciál megvan és szinte minden elem adott ahhoz, hogy végül ne csalódjunk. De ahogy az új Kapitány esetében, egy rossz mozdulattal akár a sorozat is könnyen ronthat saját megítélésén.