A Submersed egy kis indie csapat belső nézetű horrorjátéka, amely sajnos mindenféle kreativitást és értéket nélkülöz. A fejlesztőknek igaza volt a szlogennel: ettől a mélységtől félek.
Az utóbbi időben rá kellett döbbenjek, hogy a kis költségvetés és a horror túlságosan is gyakran járnak kéz a kézben. A mozikban újra és újra megjelennek a minőséget még csak hírből sem ismerő, sablonokra felépített horrorfilmek, amik olcsó ijesztgetéssel és alacsony korhatár-besorolással igyekeznek minél több nézőt bevonzani. A dolog pedig sokszor működik, hiszen a büdzsé hollywoodi mércével mindig annyira szűkös, hogy gond nélkül megtérül a befektetés. Hiszen elég csak kimondani a „horror” szót, és borzongásra vágyók ezrei tolonganak a pénztáraknál, mit sem törődve a megjelenéseket övező baljós előjelekkel.
Így van ez a videojátékok esetén is. Belső nézetű horrort fejleszteni nagyon olcsón lehet. Csak ki kell választani egy ingyenes grafikusmotort, a játékmenetet egy rosszabb fajta sétaszimulátor szintjére kell belőni, és jó sötétre kell csinálni mindent, hogy ne látszódjanak az ütvefúróval faragott modellek. Nem kell ide több száz fős stáb, komoly történet, esetleg valóban félelmetes légkör, csak kerüljön rá a „horror” felirat, és már lehet is ragasztani rá az árcímkét. Félreértés ne essék, igenis lehet kevés pénzből jó filmet vagy játékot csinálni, legyen szó erről a műfajról, vagy teljesen másikról, csupán nem ez a jellemző. És mai alanyunk, a Submersed sem akar a szabályt erősítő kivétel lenni.
Viharsziget
Ó jaj, mindig jól kezdődik egy kritika megírása, ha az első dolgom az volt, hogy utánanézzek, mégis hogyan nevezték el jobb sorsra érdemes főhősünket a szülei. Innen már rögtön lehet érzékelni, hogy milyen hihetetlen izgalommal töltött el Jack Ballard, a parti őrség kötelékében szolgáló veterán kalandja, és mindez milyen mély nyomott hagyott bennem. Miután egy rövid kis intróban egy szétesőben lévő tengeri kutatóbázis mellett felzabál minket egy cápa, már Jack-et irányítva szállhatunk le helikopterünkből. Az újabb boldog földet érést (igen, olyan Sithek bosszújából ismertet) követően, a füstölgő roncsokat magunk mögött hagyva nekiláthatunk, hogy megfejtsük, milyen veszélyes kísérleteket végeztek az állomáson, miért úszkálnak a szokásosnál is vérszomjasabb cápák a környéken, és hogy mindez mivel fenyegetheti az emberiséget.
Nosztalgia-party őrség
Szóval ez motiválhat minket, miközben csak fel-alá sétálgatunk a félhomályban, hogy éppen megmentjük a világot. Bátorításra pedig szükség is lesz. No, nem azért, mert olyannyira berezeltem az első percekben, hanem mert a látványvilág azonnal elborzasztott. Persze ez egy kis csapat munkája, akiknek nem volt sok erőforrásuk, de láttam én már egészen szép játékokat Unity-ben, hasonló méretű cégektől. Emellett én azt vallom, hogy a maga keretei között legyen szép a játék. Ha valakinek csak pixelgrafikára van pénze, nem baj, mert az is nézhet ki igényesen. De egy friss 3D-s játéknak nem biztos, hogy jót tesz, ha úgy néz ki, mintha most vonult volna végig egy emberi százlábú kollektív bélrendszerén.
Ráadásul a technikai tökéletlenség egy dolog, de a kriminális látványtervezést nehéz mivel magyarázni. Minden képkocka ötlettelen, hétköznapi és üres, kreatív megoldásokkal, sablonokon túlmutató elemekkel nem találkozhatunk. Minden szürkés, mesterséges és kopár, és ezt még sikerült megküldeni egy kiváló kakabarna filterrel. Az összkép olyan, mintha egy sörösüvegen keresztül játszottam volna. Mondjuk ehhez a játékhoz lehet, hogy nem ártott volna, ha van egy a közelben.
Elveszve a semmiben
Miután kigyönyörködtük magunkat a jó tizenöt éves szintet idéző látványban, meg a vizuális bugokban, végre elkezdhetünk koncentrálni a játékmenetre. Sajnos a Submersed nem okoz kellemes meglepetést, és a legalapvetőbb, legsablonosabb túlélőhorror-eszköztárat kapjuk meg. Egy zseblámpa segítségével bolyongunk többnyire lineáris helyszíneken, és időnként megkeressük a továbbhaladáshoz szükséges tárgyakat. Ebben semmi kihívás nem lesz, és a feladatok végeztével messzire elkerül minket a jóleső sikerélmény.
Az élvezeti faktort a felszerelésünk menedzselése öli ki végleg a Submersed-ből. Mindössze nyolc férőhelyünk van, és ebben kellene elférnie a zseblámpának, a hozzá tartozó elemeknek, a gyógyszereinknek, sőt, a küldetések teljesítéséhez szükséges tárgyaknak is. Így annak a kevés felszedhető erőforrásnak a többségét is ott kell hagynunk, ezáltal az opcionális szobák feltárása majdhogynem feleslegessé válik. A máshonnan ismerős, egymással összekötött tárolóládák nagyon ritkán vannak elhelyezve, és itt is csak 8 üres hely van, érdemes hát lemondani a hörcsög-életmódról.
Cápázni nem érdemes
Így viszont pocsékba megy az a pár ötlet, ami valahol kavarog még az éterben. A kraftolható kütyük, például tolvajkulcsok teljesen haszontalanok, hiszen az ajtók mögött csak mezei felszerelések bújnak meg, és a zárakhoz sokszor találni rendes kulcsot is. A plusz termek tehát nem érik meg a fáradságot, de közben arra is figyelni kell, hogy nem minden tárgy tűnik el használat után, és ha nem akarunk kockáztatni (hiszen kidobni csak véglegesen tudunk valamit), akkor még eggyel kevesebbet vihetünk magunkkal például gyógyszerből.
De miért is van szükség gyógyszerre? Nos, a Submersed ugyanis egy cápás játék, amitől a fejlesztők szerint újra felfedezzük a terror jelentését. Ki kell ábrándítsak mindenkit, ettől nagyon messze vagyunk. Az elárasztott beltérben úszkáló ragadozók nagyon udvariasak, és nem térnek le kijelölt útvonalukról, jó, hogy bocsánatot nem kérnek, amiért félbeszakítanak. Elvileg használhatunk ellenük csalit, vagy sokkolóbotot, de ennek nem sok értelmét láttam, hiszen akármilyen kitartóak vagyunk, nem lesz cápauszonyleves vacsorára. Ha meg úgysem halnak meg, jobban megéri megvárni, míg nem látnak ránk, és futni egyet.
A játék maga a horror
A kültéri cápa már kicsit fenyegetőbb jelenség, de tőle sem kell pánikolni. Hozzá fűződik ugyan a játék egyetlen működőképes jumpscare-e, de elég könnyű kivédeni tolakodó közeledését. A búvárruhánkat ugyanis felszerelték egy érzékelővel. Ha ez vörösen világít, akkor lesben áll, ha sárgán, akkor a közelben cirkál, ha zöld, akkor messze jár az öreg emberevő, ez alapján kell majd fedezékről fedezékbe haladni. Nem rossz ötlet, kár, hogy ez nagyjából egy az egyben megfelel a közúti közlekedésnek. A cápák jelenléte egyedül akkor bosszantó, ha közben keresgélni kellene valamit, vagy ha az időigényes próbálkozás nélkül nehezen megoldható feladványokkal ügyködünk. Ilyenkor sem félelmetes, sokkal inkább idegesítő a játék, és ez sok mindent elárul a Sumbersed-ről.
A félelem, mint olyan, nem működik a játékban. Az atmoszféra és a hangulat olyannyira kietlen, hogy minimális feszültséget sem képes generálni, és ezt mindössze néhány ócska ijesztés próbálja feledtetni. Ezek azonban semmiféle veszélyt nem jelentenek, legtöbbször az épület hirtelen megrázkódásáról van szó. Hamar kiderül, hogy a szárazföldön az égvilágon semmi nem fenyeget minket, a biztonságérzet pedig egyáltalán nem tesz jót az elérni kívánt terrornak.
A cápák jelenléte pedig vagy kiszámítható, vagy frusztráló, attól függően, hogy belátjuk-e a mozgásukat. Ennek megfelelően az ideges futkározásnál többet nem érnek el, a megjelenésük pedig közelebb van a nevetségeshez, mint a félelmeteshez. Különösen, hogy nem feszült dallamok, hanem no-copyright rockszámok kísérik őket. Nem mondom, egyedi gondolat, de a végeredmény nem éppen meggyőző. A horror tehát mind pszichológiai téren, mind marcangolás szintjén kudarcot vall, így pedig az egész játék leginkább unalomba süpped.
Eredeti, mint a cápás filmek
Sajnos ebből a történet sem fog kimozdítani minket. Az egész sztori sablonos, ezerszer látott, és logikátlan, annak ellenére, hogy egyszerűbb, Klicskónak egy meccs ellenem. A karakterek motivációja ködös, az út közben gyűjthető feljegyzések ugyanazokat a kérdéseket ragozzák, a háttérismeretek sajtjában több a lyuk, mint a tejtermék. A cselekmény is pofonegyszerű, de erre sem nagyon fogunk emlékezni, a szinkronszínészek kriminális teljesítménye ugyanis eltereli róla a figyelmünk. A lezárás furcsa és antiklimatikus, csavarokról, vagy izgalmas eseményekről szó sincs, csak írói bakikról, meg a szöveget néha véletlenül sem fedő, sőt attól le is késő feliratokról.
Egy förtelmes port margójára
A Sumbersed egyébként még tavaly nyáron jelent meg konzolra, én a PC-s megjelenés aktualitása miatt vettem elő. Lássuk, ha már alapanyagként elbukik, portként hogyan funkcionál a játék! A feladat egyébként nem tűnik nehéznek, egy maximum 2 órás címről van szó, de ehhez képest itt is sikerült egy gigászit hasalni. Kezdjünk ott, hogy a játék 30 FPS-re van zárva, ami felvet kérdéseket. Például, hogy vajon a többi opció estén figyelembe vették-e az asztali számítógépek biztosította testreszabási lehetőségeket.
A helyzet az, hogy nem. A grafikai beállítások szegényesek, felbontásból kemény kettő található, de mindez eltörpül a tény mellett, hogy a hangerőt sem állíthatjuk be. De ami miatt kinyílt a zsebemben a bicska, az az volt, hogy az irányítást nem állíthatjuk át. Sőt, a játék el sem árulja, hogy billentyűzeten melyik gombok felelnek meg a kontrollerre szabott utasításoknak. Ha nem vagyunk az empirizmus nagy követői, akkor jobb, ha kontrollert ragadunk, különösen, hogy egyes gomboknak nincs is billentyűzet-megfelelőjük. Már nem azért, de egy belső nézetű horrorjátéknál, amit nem szükségképpen játszik játékvezérlővel az ember, én elvárnék egy tisztességes támogatást hagyományos perifériákra is.
Az olyan apróságokról, mint a ritka mentési pontok, a fapados kezelőfelület, már ne is beszéljünk. A Submersed egy pocsék játék volt PS4-re is, és pocsék játék PC-re is, hiszen a tartalom nem változott. Csupán plusz élvezeti faktorként a PC-s port is egy szégyen. Ez az a játék, ami miatt nem tudom az indie címeket egyöntetűen a játékipar megmentőjeként üdvözölni. Amíg az ehhez hasonló produktumok keringenek a platformokon, addig az indie ugyanúgy csak egy jól hangzó címke, mint a “bio”. Persze nagy valószínűséggel ettől jobb lesz a termék, de nem ragadnék kést-villát, ha egy jó adag biotrágyát raknának elém. A független fejlesztés egy becsülendő dolog, és számos remekművet szült már, de a Submersed nem tartozik ezek közé.