Ahogy az várható volt, Azeroth hősei a Légió legyőzése után sem pihenhetnek meg, most éppen a két frakció közötti háború miatt. A két éve kiadott Legion kiegészítő új színt vitt a játékba, és újra élvezhetővé varázsolta a WoWot. A hangulatos zónák, a jó történetvezetés és minden más akkor beérkezett feature jót tett a játéknak, és teljes mértékben le tudta kötni a játékosokat. Nem mellesleg a kontenteket sem spórolták ki, minden egyes nagyobb patch újabb raideket és egyéb finomságokat hozott magával.
Sajnos ahogy az általában lenni szokott, a lendület most sem tartott ki végig. A 7.3-as patch ritka unalmasra és gyengére sikeredett, az őt követő 7.3.5 pedig még elődje szintjét sem tudta megugrani. Személy szerint annyira elment a kedvem az egésztől, hogy itt számomra véget ért a WoW. Na, de mégis a Blizzard ehhez ért igazán, és nem engedte, hogy a játékban eltöltött 12 éves karrierem csak úgy megszakadjon. Jött a hájpvonat, és nagy nehezen, de sikerült engem is magával sodornia Azeroth eddigi legnagyobb háborúja.
[h]Horda vs Szövetség[/h]
A sztori szerint a játék egyik legikonikusabb karaktere és a Horda jelenlegi vezére Lady Sylvanas Windunner átmegy őrültbe, és ismét háborút szít a két frakció között. Ennek örömére visszatér egy-két régi szereplő is, de főként a két vezér lesz főszerepben. Az első dolog, hogy mindkét oldal szövetségeseket szerezzen magának, így kerülnek képbe az új zónák. Most először a Horda és a szövetség játékosai külön helyszíneken fejlődnek majd karaktereikkel, és csak később tévedhetnek át ellenséges földre. Mindkét oldal egy régóta várt zónát tudhat magáénak. A Szövetségesek Kul Tiras földjén, míg a Hordások a Trollok által uralt Zandalar szigetén tevékenykednek. Mindkét zóna csodálatosan néz ki, és kis méretük ellenére sem érezzük azt, hogy kevés lenne.
Szóval 110-es szintű karakterünk egy új kaland reményében eddig ismeretlen földekre téved, hogy felfedezze azt, és szövetségeseket találjon magának. Bemelegítésként szokásos fejlődéssel tölthetjük el az első 10-12 óra játékidőt, hogy aztán maximum szintes karaktereinket tovább erősíthessük. A már jól megszokott módon az új zónák előtt egy hosszabb scenario teljesítésével indulunk. A Siege of Undercity kissé unalmas, és vontatott volt, de a Hordás és Szövetséges küldetések már sokkal jobban sikerültek. Szerencsére a Blizzard rájött arra, hogy ezeket nem fogjuk a végtelenségig kiélvezni, így az alt karaktert húzó embereknek lehetősége van átugrani a bevezető küldetéseket.
Zandalar és Kul Tiras megismerése a zónák szívében, vagyis fővárosaiban kezdődik. Itt gyorsan megtudjuk, hogy mire is számíthatunk majd hosszú távon. Egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett, hiszen a follower és Artifact Power rendszert ismét erőltetik és a World Questek is esszenciális részét alkotják majd a kiegészítőnek. Viszont ezeket próbálták felhasználóbarátabbá varázsolni. Az Artifact Power mostantól automatikusan betanulja magát, és nem foglal helyet a táskában. A World Questek is változatosabbak lettek, bár még mindig dögunalom napi szinten csinálgatni őket. A repülés természetesen most sem lesz elérhető még egy ideig, pedig nagyobb szükség van rá, mint valaha.
A két frakciónak 3-3 zónában kell elérni a maximális 120-as szintet, ez elsőre kevésnek tűnik. Ha csak a fő vonalon haladunk valóban nem elég, viszont mellékküldetésekkel sima ügy. A már jól megszokott módon kisebb sztorikon keresztül vezet az út a 120 felé. Kalandunk során szövetségeseket és ellenségeket is szerzünk magunknak, de ahogy az lenni szokott Azeroth kiválasztott hőse végül mindig győztesként kerül ki a konfliktusokból. Nem várt módon a küldetések igen önismétlődőek lettek, és a zónák sem kötöttek le annyira, mint a Legion helyszínei. Van pár kivétel, de nem fogjuk mosollyal az arcunkon végigdarálni a questeket, helyette inkább a végét várjuk majd.
[h]A régi új hangulat[/h]
Elérvén a csúcsot a fent említett Followerezés és társai már várnak minket. Gear szerzés céljából elkezdhetjük nyomni a Dungeonokat, amiből van pár. Bossmechanikák terén itt sem találunk forradalmi újításokat, de a hangulatot remekül elkapták mindegyiknél. Ez persze itt sem azt jelenti, hogy örökké képes lennék nyomni, de egy ideig ez is képes lekötni. A tökösebbek már Mythic nehézségen is próbálkozhatnak, pár nap múlva pedig a Mythic+ kulcsokat is próbálgathatják majd.
A Blizzard jó játékkiadóhoz hűen azért nem hagyta játékosait újdonságok nélkül. Bekerültek a szövetséges fajok, frakciónként három. Ezeket magunk is játszhatjuk, ha teljesítünk bizonyos követelményeket. Megéri kipróbálni, hiszen faji képességeik erősebbek az átlagosnál, és 20-as szinten kezdhetjük velük a fejlődést. Nem mellesleg némelyik karakter design bámulatosra sikerült. Másik nagyobb újítás a War Mode. Ha már a WoW eddigi legnagyobb háborúját vívjuk, akkor adjuk is meg a módját! Ez egy ki és bekapcsolható feautre, működése igen egyszerű. Kikapcsolt módban békésen, PVP-harc nélkül járhatjuk a világot, de minden egyes markunkat ütő jutalom kevesebb lesz. On módban már bármely ellenséges frakció tagját eltehetjük láb alól, de mi is könnyen áldozatává válhatunk ellenlábasainknak.
Egy hét alatt ennyire sikerült kiismerni hát a Battle for Azerothot, de pont eleget láttunk. A World of Warcraft kétségtelenül még mindig az MMORPG királya, és elérte, hogy ismét megszeressem a játékot. Nem kínáltak számomra forradalmi újításokat, és nem tömték tele ígéretekkel a fejemet, egyszerűen csak tették amihez értenek. Létrehoztak egy olyan kiegészítőt, amely minden játékos igényeit igyekszik kielégíteni, és annyi tartalmat kínál, hogy rengeteg ideig lekössön. Természetesen még mindig hátrány casual szinten űzni a játékot, de bárki teljesen kiélvezheti Azeroth eddigi legnagyobb háborúját. A Battle for Azeroth tehát tartja elődje szintjét, és csak abban reménykedhetünk, hogy a végére sem fog kifulladni.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!
