Az idősebb geekek minden bizonnyal emlékeznek még a 80-as években tomboló “lapozgatós” kalandjátékokra. Én ugyan a 90-es évek szülötte vagyok, de még így is élesen él bennem az emlék, hogy nem egy Ian Livingstone Kaland, Játék, Kockázat kötetet forgatok kezeim között.
A mai kor gémere számára úgy lehetne összefoglalni ezeket a könyveket, mintha egy RPG lenne, csak papíron. Karakterünk fejlődik, tárgyakat gyűjthetünk, és erősebbé válhatunk. Nyilván nincsenek elágazó talent-fák, meg kimunkált crafting rendszer, de ezt botorság is lenne felróni e könyveknek.
Kaland
A játék menete úgy zajlik, hogy a gondosan elolvasott szabályok után elolvashatjuk magának a kötetnek a háttértörténetét, illetve megkezdhetjük kalandunkat. A cselekmény pedig folyamatos döntések elé állít bennünket. Rajtunk áll, mit teszünk legközelebb. Ha kitaláltuk mit lépünk, át kell lapozni arra az oldalra, ahol a további instrukciókat találjuk.
Gyakran a legkézenfekvőbb megoldás a leghalálosabb, máskor pedig – tudván, hogy legutóbb megszívtuk a könnyebb úttal – direkt a nehezebb utat választjuk. A könyv pedig belelát a fejünkbe, és utána emiatt fogjuk otthagyni a fogunkat. Ahogy az összes Kaland, Játék, Kockázat könyvhöz, úgy az Allansia bérgyilkosaihoz is rengeteg szerencse kell. Emiatt pedig nehezen kiszámítható.
Míg egy videojáték esetében oda megyünk, ahova akarunk, ha elszúrtunk valamit, csak visszatöltjük a legutóbbi állást, és folytatjuk utunkat. Az Allansia bérgyilkosai esetében nyilván nincs ilyesmire lehetőségünk (kivéve, ha “csalunk”, és visszalapozunk az utolsó biztonságos ponthoz). És mivel legtöbbször kiszámíthatatlan, ezért tényleg igazi kalandban lehet részünk.
Játék
A cselekmény ott szivat, ahol tud, de ez is a játék része – ezt jobb, ha minél hamarabb megszokjátok. Ha pedig hosszas morfondírozás után meghozunk egy döntést, mely végül hatalmas kincset ejt az ölünkbe, kimondottan katartikus élmény tud lenni. Egy-egy extra élelem, plusz zsákmány, vagy pár aranytallér szó szerint életet menthet.
Utunk során számos ellenféllel fogunk találkozni, kiknek legyőzése hol egyszerűbb, hol rettenetesen nehéz lesz. Ahhoz, hogy sikeresen kerüljünk ki egyes ütközetekből, a kezdeti pontjaink befolyásolják. Ügyesség, életerő, és szerencse statjaink változásai végig közrejátszanak kalandunk során. De ezeket az alap pontokat sem mi osztjuk szét magunknak. Ismét Fortuna istennő kezeiben vagyunk, hiszen életerőnk, ügyességünk és szerencsénk is dobókockáink számaitól függ.
Kockázat
Ha már szerencse: a játék legnagyobb részében minden csak a szerencsén múlik. Megpróbálhatunk taktikázni, ügyeskedni, aminek ugyan lesz valamennyi haszna, végső soron úgyis az dönti el az események kimenetelét, mennyit dobtunk a kockákkal.
Éppen ezért rengetegszer fogunk meghalni, vagy borzasztó sérülésekkel kikerülni egyes harcokból. Nem gondoltam volna, hogy itt is sikerül beemelni a Dark Soulst, most mégis megteszem. Hiszen ahányszor meghalunk, annyival okosabbak leszünk később. Addigra már tudjuk merre szabad menni, és merre nem érdemes kockáztatni. A kockákkal így sem fogunk jobban, vagy számunkra kedvezőbben dobni, de legalább nagyjából kiismerhetjük a környezetünket.
Összességében tehát az Allansia bérgyilkosait a nosztalgiázni vágyó játékosok és könyvmolyok egyértelműen imádni fogják. Játszi könnyedséggel idézi meg gyerekkorunkat, és nem is nagyon ereszt addig, amíg a kaland végére nem érünk. A sztorija tipikus fantasy kalandregény, de sok pluszt ad, hogy mi alakíthatjuk sorsunkat. A fiatalabb játékosok, akik szeretnek olvasni, egészen nyugodtan adhatnak neki egy esélyt. Az Allansia bérgyilkosai megeleveníti a Kaland, játék, kockázat aranykorát, és sok-sok önfeledt (és persze idegörlőt, amikor negyedjére halunk meg rossz döntéseink miatt) órát nyújt mindenkinek, aki hajlandó belevetni magát a Kígyó-sziget rejtelmeibe.
Cím: Allansia Bérgyilkosai
Szerző: Ian Livingstone
Kiadás éve: 2020
Kiadó: Chameleon Comix (Kaméleon Komix)
Műfaj: kaland, lapozgatós könyv