Boston, 1974 nyara. A helyi döntéshozók rendhagyó deszegregációs törekvéssel próbálják az afro-amerikai közösséget bevonni a fehérek lakta környékre. A buszoztatás néven is elhíresült esemény mögött lehet, hogy jó szándék húzódott, bár inkább tűnt elkapkodott intézkedésnek. És várhatóan minden félresiklott, ami csak tudott. Az Apró irgalmak című regény ebben az időszakban játszódik, és páratlan érzékkel mutatja be az akkori amerikai társadalom egy szegletét, a történet mégsem erre az eseményre épül.
Dennis Lehane (Titokzatos folyó, Viharsziget) kendőzetlen bosszúsztorijában egy szereplőbe sűrűsödik a világ minden fájdalma és a társadalom legégetőbb problémái, melyek sajnos nem csak az 1974-es bostoni lakosokra redukálódnak.
Bos(szú)ton
Az Apró irgalmak nem egy megtörtént esetet dolgoz fel, csupán a kor volt adott, és az akkor zajló események. Ezek azonban bőven elég katalizátorral szolgáltak az egyébként is generációk óta szegénységben, rasszizmusban élő emberek számára, akiket felvonultat a regény is. A nyári hőhullám még rá is tett egy lapáttal a már-már kézzel fogható feszültségre, ami belülről szakítja szét a helyieket.
Ebben, az író által hatásosan felfestett környezetben éli korántsem álomszerű életét Mary Pat. A nő az alsóbb társadalmi réteget képviseli. Két férjen túl van, fia meghalt, és tinédzser lányával, Jules-zal sem mintaszerű a kapcsolata. Ebben a közegben a mindennapos szorongás, a szegénység, az alkoholizmus, szerhasználat, a kilátástalanság és az örökölt rasszizmus az úr.
Egy nap Jules elmegy a haverjaival, de másnap már nem kerül elő. Mary Patben bekapcsol az anyai ösztön, és miután rájön, hogy egyedül a lánya maradt számára, belefog a keresésbe.
Eközben egy Auggie Williamson nevű fekete fiút holtan találnak a vonat peron környékén. Ennyire közel a buszoztatások kezdetéhez a politika szemében nem mutat jól, pláne hogy gyilkosságot feltételeznek az ügy hátterében. A fehér lakosság egyébként is tüntetést szervez, és megállás nélkül panaszkodnak a keveredés miatt, így nem nehéz belelátni egy faji alapon elkövetett bűncselekményt. A tragikus eset viszont nem ennyire fekete vagy fehér, a regény alaposan kitér a haláleset körüli helyzetre a várost képviselő rétegek minden oldaláról.
Mary Pat öntörvényű igazságosztó lesz, megkezdi saját nyomozását lánya eltűnésének ügyében, és hamar rájön, hogy valószínűleg Jules-nak is volt köze a Williamson fiú halálához. Az önbíráskodó asszony néha keresztezi a helyi rendőrség egyik képviselőjének útját, akivel kimondatlan és fű alatti szövetségre lép. Bobby, a rendőr korábban heroinfüggő volt, és nagyon jól tudja, hogy a bürokrácia malmai lassan őrölnek, így képes bizonyos dolgok felett szemet hunyni, ha az az igazságszolgáltatás javára válhat.
Olaj a tűzre
Általánosságban kijelenthető, hogy a regény során nem találkozunk egyetlen igazán szimpatikus szereplővel sem. És néha nagyon nehéz okolni őket viselt problémáik vagy neurotikus viselkedéseik miatt. Mindenki küzd az életbenmaradásért, és súlyos terheket cipelnek, amiket szüleik, azok szülei és azok szülei róttak rájuk. Szörnyen nehéz kievickélni a mocsárból, és ez gyakran azzal jár, hogy a törvények, és a morális iránytű nem képviselik az emberek mindennapjainak részét.
Egyedül talán Bobby volt az a kapaszkodó, akit nem lehet csípőből utálni, de még ő sem éppen egy szőke herceg fehér paripán. A főszereplő Mary Pat legalább ugyanannyira önző, aljas és bűnös személy, mint akikre vadászik, és hiába tűz ki egyfajta ösztönös és legitimizálható célt maga elé, a könyv végére sem lesz sokkal kedvelhetőbb.
Az Apró irgalmak fojtogató hangulata szinte teljesen felemészti az olvasót. A nyakamban lihegő feszültség állandó kényelmetlen mocorgásra késztetett, és mindig csak azt vártam, mikor szakad el a cérna. Vagy mikor őrül bele mindenki a kialakult helyzetbe és lobban lángra egész Boston. A könyvben ugyan van pár jelenet, ami a nihillel itatott milliőből valamiféle katarzis felé tart, de a legtöbb mélyre nyomott érzelem nem kerül felszínre, és kimondatlan marad.
A valóságban sincsen happy end, a dolgok egyszerűen csak megtörténnek, és nem várhatjuk, hogy mindig mi legyünk az élet főszereplői. A generációkon átívelő problémák pedig nem fognak egy csapásra eltűnni, és erőszakkal sem lehet hosszantartó változást kicsikarni. A történelemkönyvekből tudhatjuk, hogy a buszoztatás finoman szólva sem volt nagy siker, és végül elég komoly krízisbe torkollott.
És hiába nem a buszoztatásra és annak következményeire épült a regény cselekménye, a háttérben mindig ott van a politikailag nem éppen átgondolt deszegregációs törekvés mögötti állandó nyomás.
Aki érzékeny az itt bemutatott témákra, annak egészen biztosan szirénázni fog az igazságérzetén tett folyamatos erőszak. Az is biztos, hogy ezután még néhány napig az olvasóval lesznek a könyvben szereplő gondolatok.
Verdikt
Az Apró irgalmak egy szenzációs krimi/thriller, de nem tudom akárkinek ajánlani. A regény szerkezete olvasmányos, a leírások nagyon is kifejezőek, a párbeszédek dinamikusak, ugyanakkor csak úgy süt belőlük a nihil. A komoly témák és a nem túl megnyerő személyiségű szereplők miatt viszont nagyon megterhelő és nehéz olvasni.
Viszont, ha az olvasó lelkileg fel tudja magát tuningolni már előre, akkor egy kihagyhatatlan darabról van szó. Hiába tűnik kivülről egy szimpla bosszúsztorinak, Lehane üzenete nagyon fontos, és rengeteg tanulsággal is szolgál a regény. Az biztos, hogy miután becsukjuk a könyvet, a történet és a szereplők kálváriája még sokáig velünk marad.
A recenziós példányt köszönjük az Agave kiadónak. A kötetet beszerezhetitek tőlük, vagy a GeekVilág Shopból.