Neil Gaiman népszerű regénye, az Amerikai istenek nem feltétlenül hálás sorozat-alapanyag. És mégis, a Starz hálózaton sugárzott széria első évada azonnal feltette magát a térképre. Formabontó látványvilágával és cselekményével igazi friss ízt szolgáltat az ínyenc nézők számára. Most pedig a második évad végére értem, és ebből az apropóból hoztam egy újabb ajánlót nektek!
[h]Istenek nyomában[/h]
A regényváltozat kvintesszenciáját, az utazást és Amerika eldugottabb világának bemutatását tökéletesen hozza a sorozat második évada is. Szereplőink fel-alá kocsikáznak, motoroznak, emiatt elég sok lényeges dialógus hangzik el az országúton haladva, zárt térben, vagy éppen a jármű oldalának dőlve. Máris megjegyezném mennyire zseniális, hogy a készítők milyen autentikus mikrokörnyezeteket tudtak megalkotni már pusztán az utazás tényével is. És ez csak a jéghegy csúcsa.
Az ősi, már-már elfeledett, vagy bizonyos kultúrákban sosem ismert istenek utolsó megmaradt tagjai fennmaradásukért küzdenek; az új istenségek, mint a média, vagy az internet (és a rejtélyes Világ úr) egyre nagyobb hatalommal rendelkeznek, így feledésbe meríthetik a régi világ emlékeit.
A történetről ezen kívül elég nehéz lenne beszélni. Egy-két támpontot leszámítva nem érzek határozott sztorivonalat, mindinkább a karakterek közti kapcsolat viszi előre a cselekményt. Mit viszi, elsöprő cunamiként sodorja a nézőt részről részre.
Nem tudom mikor volt olyan, hogy ha itthon nézek sorozatot, filmet, akkor nem bütykölöm a telefonomat bizonyos időközönként. Tudom, borzalmas szokás, de ha valami nem tudja lekötni igazán a figyelmem, gyakran azon kapom magam, hogy a telefonomat bogarászom. Az Amerikai istenek ellenben olyan, ha elkezdek egy epizódot, azonnal magába szippant és nem ereszt egészen a végéig. A számtalan szimbolika, metafora, éles dialógus, explicit jelenet, megbabonázó, hipnotikus (szó szerint) látványvilág olyan erősen odatapaszt a képernyőre, amihez foghatóval nagyon-nagyon ritkán találkozom. A rengeteg utalás a különböző kultúrák mítoszára, lényeire, isteneire külön pozitív adalék a nézők számára.
A színészek egytől egyig beleszoktak szerepükbe, és senkinél nem éreztem azt, hogy nem hitelesen adná vissza a rá szabott karaktert. Ian McShane, mint Szerda valami elképesztő, de az ultimate kedvenc a Nancy-t alakító Orlando Jones játéka. Nem csupán magának a színésznek az előadása tetszik, hanem az évad talán legvelősebb mondanivalói is hozzá köthetőek.
[h]A számtalan pro mellé néhány kontra[/h]
Az évad(ok) egyetlen nagy hibája a modern istenek szála. Sajnos látszik az ő jelenetükön, hogy a készítők nem nagyon tudtak mit kezdeni velük. Van, hogy szinte teljes epizódokban nem kapnak semmiféle szerepet, amikor képernyőn vannak, akkor meg borzasztóan erőltetett minden pillanat. Főleg, amikor egy iszonyat hatásos old-school istenes jelenet után hozzák be őket. Egyszerűen sehogy sem akar működni, vagy összeállni fenyegető jelenlétük.
A könyvet már elég rég olvastam, így megkoptak az emlékeim, de valahogy úgy rémlik, hogy ott sem voltak túl hangsúlyosak a modern istenek. A sorozat is mindinkább a régiekről és a mögöttük meglapuló társadalomkritikáról szól, de legalább ugyanennyi lehetőség lenne a modern világ kultúrájának bemutatására is. Ezzel azonban alig él a sorozat, és elég erősen kontrasztba állítható, amikor egyes jelenetekben rájuk fókuszál a cselekmény.
Összességében tehát az Amerikai istenek egy rendkívül ritka gyöngyszem a sorozatok között. Az első évad is kifejezetten szórakoztató volt, de a második szezonra még többet fejlődött minden téren. A színészek sokkal jobbak lettek, ahogy a látvány és a kivitelezés is kifinomultabb eszközöket vonultatott fel. A karaktereken keresztül megismerhetünk sztereotípiákat, humoros és véres történeteket, mély legendákat.
Betekintést nyerhetünk a gyakran direkt elfeledett történelmi eseményekbe, és Amerika igazán rejtett zugaiba. Azonban az Amerikai istenek erősen szókimondó és elég sokszor kegyetlenül naturalista, ám mindinkább nem is emiatt lehet riasztó sokaknak, hanem erőteljes és hangsúlyos szürrealitása miatt. Rengeteg abszurd, már-már bizarr jelenetet láthattunk, amik mély jelentéssel bírnak, mégis avatatlan szemnek könnyen sok lehet a jóból. A sorozat nem bánik kesztyűs kézzel senkivel, és ez nagyon jól áll neki. Akinek tetszett az első évad, nyugodt szívvel javaslom a folytatást, aki még nem kezdett bele, annak pedig a fentiek függvényében érdemes mérlegelnie.