Kicsit váratlanul ért, hogy mennyire jól sikerült a Baldur’s Gate 3. Ez részben az én saram is. Sok kötődésem nem volt a sorozathoz, főleg azért, mert amikor megjelent az első két rész, éppen az ABC-t tanultam. És bár a Larian korábbi játékait élveztem, számomra semmi nem vetítette előre, hogy a fejlesztő újra ekkorát tud robbantani. De mivel egyre többen nyáladzottak a játékról a közeli ismerőseim közül is, beadtam a derekam, és az early access utolsó két hetében befektettem a játékba.
Azóta túl vagyunk minden idők egyik legnagyob PC-s megejelenésén. CRPG kategóriában talán minden idők legtöbb egyidejű játékosával büszkélkedhet a Baldur’s Gate 3. Közben megkapta az év legmagasabb Metacritic értékelését, és minden közösségi médiás hírfolyamomon örömünnepet ülnek az RPG-rajongók. Sőt, még azok is, akik egyébként nincsenek annyira oda a szerepjátékokért. Szóval a Baldur’s Gate 3 az év egyik, ha nem A legjobb játéka. Erről nagyjából általános konszenzus van a játékosok között.
Szerény személyem még a hét elején ki akart pakolni egy gyorstesztet az addigi élményeiről. Azonban a játék olymértékben beszippantott, hogy arra a pár órácskára is sajnáltam az időt, hogy lepötyögjek néhány bekezdést. Most viszont nyaralni vagyok, és éppen mindenki nagy elánnal horpaszt. És mivel most úgysincs meg a lehetőségem, hogy írás helyett a Baldur’s Gate 3-at válasszam, itt az idő számot adni a kalandjaimról.
A visszatérő
Talán kezdjük azzal, hogy a Baldur’s Gate 3 egy nagyon klasszikus RPG. Mai napig minden szerepjáték – sőt minden játék – valamilyen szinten a DnD rendszereit használja, úgy mint a véletlenszerű sebzés, vagy az ellenfelek ellenállásának lecsekkolása. A legtöbb játék ezeket a rendszereket ügyesen elrejti. A Baldur’s Gate 3 azonban kendőzetlenül teszi közszemlére. Amikor egy képesség vagy fegyver sebzését akarjuk megtudni, akkor azt látjuk, hogy a játék milyen kockával mennyiszer dob majd, hogy megkapja a végső értéket. Amikor meg akarunk győzni egy NPC-t, vagy fel akarunk emelni egy nehéz tárgyat, akkor nem százalékos esélyeket látunk, hanem azt, hogy mekkorát kell dobnunk egy d20-as kockával, hogy sikerrel járjunk.
Persze nem kell kizárólag Fortuna istennőre bíznunk a sorsunkat. A fent említett kockadobások értékéhez hozzáadódnak bizonyos bónuszok. Ha karakterünk erős, mint a bivaly, akkor könnyebb lesz dolgokat arrébb dobni, ha pedig elég jó a beszélőkénk, akkor könnyebb lesz másokat megtéveszteni, vagy meggyőzni. Az egyik karakteremnek például olyan jó a kézügyessége, hogy egy zár kinyitásához, amelyhez papíron 15-öt kellene dobni, elegendő 8-ast, vagy annál magasabbat pörgetni.
És persze minden dobás felett ott lebeg a nat1 réme, vagy a nat20 kecsegtető istene. Akik nem DnD-ztek: dióhéjban arról van szó, hogy 1-est dobva a játék figyelmen kívül hagy minden egyéb bónuszt, és a megkísérelt tevékenység azonnal kudarcot vall. A skála másik végén ott a 20-as dobás, ami azonnali sikert jelent, teljesen mindegy, hogy milyen béna a karakterünk. Azt gondolhatnánk, hogy ez a sok véletlenszerűség megmérgezi az élményt.
Elismerem, voltak pillanatok, amikor megviccelt a rendszer, és látszólag semmi nem akart sikerülni. Azonban a Larian úgy építette fel a Baldur’s Gate 3-at, hogy sok esetben a siker vagy a kudarc nem feltétlenül magától értetődő. Egy rosszul sikerült kockavetést nem egy besült próbálkozásként élek meg. Helyette ez olyan irányba tereli a történéseket, ami bár váratlan, de legalább olyan érdekes, mintha sikerrel jártam volna.
Ellenségem címere
Ez a véletlenszerűség természetesen átfolyik a játékmenetbe is. A Baldur’s Gate 3 harcrendszere körökre osztott. Elméleti síkon intézhetjük a harcokat valós időben is, ez azonban a legerősebben ellenjavallott. Talán ha négy ember négy karaktert irányít egyszerre, akkor megoldható, de szóló játékosként az időfelosztás nélkül hihetetlenül gyorsan elszabadulhat a pokol.
A játék tizenkét választható kasztja, kasztonként legalább három alkasztja, a többszáz választható képesség, varázslat és fegyver olyan mechanikai komplexitást kölcsönöz a Baldur’s Gate 3-nak, amit véleményem szerint lehetetlen lenne valós időben átlátni. Nincs kétszer ugyanaz az ellenfélkombináció, nem találkozunk kétszer ugyanazzal a helyzettel. Figyelnünk kell karaktereink és ellenfeleink pozíciójára, hogy ki van magaslati ponton, és ki ragadt be éppen egy sárlavinába.
Ez váratlanul érheti az újhullámos, akcióRPG-khez szokott játékost. A rossz hírem az, hogy a játék előrehaladtával ez csak egyre komplexebb lesz. A jó hírem viszont az, hogy aki hajlandó meghajolni a játék rendszereinek, az hihetetlenül pusztító kombinációkat tud összehozni. Azt gondoltam, hogy többszáz óra után unalmassá válik, hogy beterítem a harcteret zsírral (igen, zsírral), amin eltanyálnak szerencsétlen ellenfeleim, majd ezt a következő körben begyújtva lángszőnyeggé alakítom a talajt. Nem, harminc óra játék után is ugyanolyan kielégítő ilyen és ehhez hasonló kombókat összehozni.
Apró megnyugvás lehet hétvégi játékosoknak, hogy a Baldur’s Gate 3-ban létezik sztori mód. Bár én magam ezt nem próbáltam, de mások elmondása szerint jócskán megszelídíti a harcrendszert. Az ellenfeleknek kevesebb az életereje, látszólag többet hibáznak, mi pedig cserébe többet sebzünk. És bár meggyőződésem, hogy mindenkinek érdemes legalább kipróbálnia magát egy komplex stratégiai RPG-ben, aki csak azért jött, hogy belemerüljön a sztoriba és a karakterekbe, azoknak kiváló alternatíva lehet. Márpedig mind a sztoriért, mind a karakterekért érdemes maradni.
A mű nyű szövetsége
Erőmön felül próbálom minimálisra csökkenteni a spoilerek számát. A Baldur’s Gate 3 egy kivételesen hosszú játék. Becsléseim szerint valahol 100 és 120 óra között lehet egy normál végigjátszás. És ha lehet, nem szeretnék senkinek lelőni semmiféle poént. Az alapfelállás szerint elraboltak minket egy rakás idegennel együtt, és az agyunkba belefészkelt egy parazita. Ez a kis légylárva határos időn belül át fog minket alakítani csápos, agyevő szörnyekké, akiket egy központi hatalom irányít.
Szerencsénkre a hajó, ami szállított minket, lezuhan, mi pedig megpróbáljuk eltávolítani az agymanót, mielőtt még hentai főszereplővé változnánk. Utunk során találkozunk össze bajtársainkkal, akik hasonló kutyaszorítóba kerültek. Ez számomra egy nagyon szimpatikus felállás. Egyrészt kikerüli azt a kellemetlen RPG-toposzt, amelyet én csak “főszereplő-karizmának” nevezek. Ez dióhéjban az a jelenség, amikor csak azért csapódnak mellénk csatlósaink, mert jóarcnak tűntünk. A Baldur’s Gate 3-ban azért verődik össze a kompánia, mert ugyanaz a rovarlárva eszi az agyukat. Ez egy realistább, hihetőbb irányba tereli a sztorit.
De azt is eredményezi, hogy csapattársaink nem bíznak bennünk feltétel nélkül. És most nem arra gondolok, hogy nem mondják el azonnal a legféltettebb titkaikat. Volt olyan pillanat, amikor az egyik társam meg akart ölni, mondván ez a legegyszerűbb megoldás, nekem pedig erővel és karizmával kellett meggyőzni az ellenkezőjéről. A csoportdinamika egyébként is lenyűgöző. Végig úgy éreztem, hogy a karakterek tőlem függetlenül is cselekvőképesek, nincsenek hozzámnőve, és nem tőlem függ a létezésük.
Nyilván ehhez kellett a Larian kifogástalan írói teljesítménye is. A dialógusok dinamikusak és érdekesek. Egyetlen egyszer sem éreztem úgy, hogy át akarnék pörgetni egy unalmasabb részt. A szinkronmunka is minőségi, és bár mindenki kiemelkedő a maga nemében, külön említést érdemel Asterion és Karlach performansza.
A sztori többi részéről tényleg nem szeretnék részletekbe menően írni. Legyen elég annyi egyelőre, hogy a Baldur’s Gate 3 egy kivételesen jól megírt játék. Ráadásul az írói teljesítmény nem fogja vissza a játékos önkifejezését. Sok játékban érzem úgy, hogy a koherens sztorira való törekvés közben a készítők lekorlátozzák az opcióimat. A Larian azonban úgy képes megtartani a narratíva konzisztenciáját, hogy közben akkora szemétláda, vagy olyan angyali hős lehetek, amilyen csak akarok. Ez pedig mindenképpen megünneplendő.
Sprint, vagy maraton?
Idestova bő harminc órám van a Baldur’s Gate 3-ban, és továbbra is úgy érzem, hogy csupán a felszínt kapargatom. Még a legelső zónában is van pár terület, ahová nem sikerült benéznem. Eddig a játék szinte tökéletes. A kérdés csak az, hogy sikerül-e megtartania ezt a minőséget a gigantikus játékideje végére is. Éppen emiatt a végső verdiktet későbbre halasztom. Azonban nem szeretném így lezárni az előkritikámat, szóval beszéljünk egy pillanatot a Baldur’s Gate 3 visszhangjáról.
Sokan sokféle szögből próbálják megfejteni, hogy miért olyan sikeres a Larian műve. Páran azt pedzegetik, hogy ez egy anomália. Egy körökre osztott, hardcore RPG-nek 2023-ban nem kéne ennyi embert vonzania. Hogy a BG3 sikere leginkább a csillagok kedvező együttállásának, meg a Mars retrográd terápiás jellegének köszönhető. Én úgy gondolom, hogy ez a magyarázat kifejezetten sértő a készítőkre nézve. A Larian nyilvánvalóan hatalmas kreatív erőforrásokkal rendelkezik, és vérrel-verítékkel dolgoztak ki minden apró részletet éveken keresztül.
Mások szerint a siker kulcsa a fejlesztők jó megítélése, és a hosszú early access időszakban gyakorolt transzparencia. Ebben már több rációt látok. Valóban sokat tolt a Baldur’s Gate 3 szekerén, hogy sokan látták, hogyan készül a szalámi, és nagyon tetszett nekik. Majd a játék jó híre szájról szájra terjedve megfertőzött szinte mindenkit a twitter feedemen. Azonban ezt sem érzem kielégítő magyarázatnak. Az őszinteség és a bizalom tényleg segíthet, de önmagában nem eredményez ekkora sikereket.
Véleményem szerint a megfejtés ennél jóval egyszerűbb – bár kevésbé misztikus és marketingelhető. A Baldur’s Gate 3 egy ésszerű áron kiadott játék nulla rejtett költséggel, amibe hatalmas mennyiségű, minőségi tartalmat pakoltak. Nincs felesleges mikrotranzakció, nincs a felénél elvágott sztori, aminek a végét majd DLC-ben kapjuk meg, nincs apró betűs rész. A AAA iparban évek óta tartja magát a tévhit, hogy a játékodnak bizonyos szempontoknak kell megfelelnie, hogy sikeres legyen. Legyen nyílt világú, legyen komoly, filmszerű átvezetőkkel, hátsó nézetes akció-kalandjáték olyan grafikával, mintha Delacroix szexelt volna az Unreal Engine 5-tel. A valóság az, hogy ezek egyike sem helyettesíti a befektetett munkát. És a Baldur’s Gate 3-ban nagyon sok befektetett tehetség és munka van.