A cikk eredetileg a leet.hu-n jelent meg 2019 szeptemberében.
Bár csak idén nyáron szántam rá magam, hogy közelebbi ismertséget kössek a Borderlands-szériával, már régóta nyomon követtem ezeket a játékokat. A számtalan videó és képernyőmentés azt az érzetet keltette bennem, hogy eszelősen humoros, egyedi látványvilágú, mocskosul szórakoztató lövöldékkel van dolgom. Ehhez képest az első rész hatalmas csalódás volt. A bűnös élvezetek paradicsoma helyett egy mai szemmel nehézkes, hosszú távon repetitív és unalmas játékmenet és egy elsőre hangulatos, de sivár, kihalt világ fogadott. Megvolt az egésznek egy bája, de határozottan nem tudott megfogni.
A második rész szerencsére már jóval közelebb volt idealizált várakozásaimhoz. Itt már érvényesült az az őrültség és sokszínűség, amelyre számítottam, és így egy meghatározó élményt kaptam. Ezt az irányvonalat követte a 2014-es The Pre-Sequel is, így megújult bizalommal tekintettem a Borderlands 3 megjelenésére. Most, hogy a kaland végére értem, ismét viszonylag elégedett vagyok, hiszen ha a Gearbox kicsit jobban elkapja a rajtot és egy vállalható sztorit ad ennek a résznek, a műfaj csúcsáról beszélhetnénk.
[h] Pandora visszavár [/h]
Pandora földje még alig heverte ki a Handsome Jack és az utazó Vault szörnyének garázdálkodását, máris új jelentkezők vannak az ügyeletes közellenség szerepére, ezúttal a tenyérbemászó Calypso-ikrek személyében. Élő adásaikkal hatalmas rajongótábort tudhatnak maguknak, szinte minden banditát a zászlójuk alá gyűjtöttek, és nem titkolt céljuk, hogy a Vaultok erejét felhasználva isteni státuszba lépjenek. Ezt persze Lilith és barátai nem nézhetik ölbe tett kézzel, így négy újonc kalandorral kiegészítve próbálják megakadályozni az ördögi testvérpár terveit. A hajsza helyszíne pedig ezúttal nemcsak Pandora, hanem égitestek egész csoportja lesz.
A játékot elindítva talán az első szembe tűnő dolog, hogy a játékmenet, és főleg a lövöldés erős áramvonalasításon esett át. Ez azt jelenti, hogy az előző részekkel ellentétben érzékelhetjük a fegyvereink hatékonyságát és átütő erejét, hiszen mind a 2019-es elvárásoknak megfelelően viselkedik, rúg vissza és hallatja a hangját. Így pedig sokkal szórakoztatóbb már a legelemibb mechanika is, rejtély, hogy az előző részeknél miért nem jártak el hasonlóan.
[h] Így is lehet [/h]
A fegyverek persze nemcsak minőségben, de mennyiségben is tartják a szintet, de ezzel a korábbi epizódokban sem volt probléma. Itt is megszámlálhatatlan variációban kapjuk a különböző flintákat, legyen szó típusról, célzóberendezésről, újratöltés-animációról, lövésmódokról vagy pajzsokról. Természetesen egy kis őrültségért sem kell a szomszédba mennie a Borderlands 3-nak, így kapunk újratöltésnél robbanó labdát dobó pisztolyokat, a túlhevülés átkát vízipisztollyal megtörő puskákat, vagy elementálsebzést okozó „lángszóróvá” avanzsáló gépfegyvereket, a különlegesebbek pedig akár szaladgálnak vagy repülnek is, a további fegyvereket köpködő puskáról már csak nem is beszélve. A gyilokszerszámok természetesen különböző sebzéstípussal is el lehetnek látva (érdemes figyelni az ellenfelek HP-csíkját, hogy ki ellen mi a legjobb ellenszer) és sok karabély alternatív tüzelési módot is kapott.
További jó hír, hogy ezúttal sokkal szórakoztatóbb a lootolás is. Persze a felszedett eszközök jó része egy lyukas garast sem ér, de az eddigiekhez képest jóval többször volt értelme változtatnom a felszerelésemen és sokkal egyenletesebben érkeztek az újabb hasznos darabok a gyűjteményembe. Az agyament tulajdonságok is sokkal természetesebbnek hatnak, nem csak meghatározott pontokon kapunk valóban érdekes fegyvereket. Márpedig a Borderlands-játékoknak mindig is erről kellett volna szólnia: a gigászi arzenálról, a fékevesztett darálásról és a zsákmányszerzés izgalmáról, itt pedig egyikben sem lesz hiány.
[h] Mászkálunk és lövünk [/h]
A mozgásunk is jócskán fejlődött, már tudunk becsúszni, és megközelíthetetlen parkour-tudásunkkal már olyan elképesztő mutatványokra is vállalkozhatunk, mint a peremekre való felkapaszkodás. A karakterek pedig végre mind izgalmasak lettek, egyetlen átlagos kommandós sem szivárgott be az alakulatba. Ráadásul mindegyiknek három képessége is van, amelyekből bár egyszerre csak egyet használhatunk, így is további lehetőségek garmadáját kapjuk.
Az ellenfeleknél már nem voltak ennyire innovatívak a készítők, de a boss harcok annál ötletesebbek lettek. Persze ebben a műfajban nehéz elszakadni a kaptafáktól, de mindegyikük hordoz magán valami egyedi vonást. Az már más kérdés, hogy a világ összes olvasztótelepét eksztázisba lehetne hozni a beléjük pumpált fém mennyiségével, de ettől még nem lesz katasztrófa.
A harcokra egyébként továbbra is az ős-káosz jellemző, szóval nem érdemes itt Rainbow Six-es taktikázásra gondolni, ez itt egy zúzda. Viszont az eddigiek tükrében nem nagy meglepetés, hogy nagyon élvezetes opponenseinket szőröstül-bőröstül bedarálni és a legkülönfélébb módszerekkel az égi loot-mezőkre irányítani. A Borderlands 3 pontosan az a bűnös élvezet, amire ebben a műfajban szükség van.
[h] Belső építészet [/h]
Persze az némiképp lelombozó lehet, hogy az ellenfeleket nem differenciál-egyenletek megoldása közben lepjük meg, sőt, némelyiküknél egy páfrány is értelmesebb, de egyrészt eszelősökről beszélünk, másrészt azért talajtorna-gyakorlatokkal és fedezék-használattal meg-megnehezítik a dolgunkat.
Ha már fedezékek, érzésem szerint a pályatervezés is előrelépést könyvelhet el. A belső területek sokkal jobban össze lettek rakva, de a szabad ég alatt is rengeteg lehetőségünk lesz, különösen, hogy már könnyedén felmászhatunk kisebb magaslatokra. Persze a játék alapját továbbra is egy zónákra osztott nyíltabb világ fogja képezni, amit keresztül-kasul bejárhatunk kocsival vagy gyalogszerrel és amely tele van mellékküldetésekkel és összeszedhető cuccokkal. Tartalomból nem lesz hiány, a fő szál nagyjából 20 órája még bőven kitornázható (pláne a végjátékkal együtt).
[h] Nyomokban hangulatot tartalmazhat [/h]
Annak mindenképpen örültem, hogy szinte az egész térkép bejárható autóval. Egyrészt így megspórolhatunk egy teljesítménytúrázónak is meredek mennyiségű sétálgatást, másrészt a járművek használata is egészen szórakoztató lett. Végre bennük van az az erő, amit a Rage 2 masináinál is éreztem és nekem az irányítás is egészen kézre állt, ahogy bőszen kaszáltam el a jobb sorsra érdemes fanatikusokat. A területek pedig kellően változatosak a több meglátogatható planétának köszönhetően, így jóval kevesebb időt kell a kopár pusztaságban vesztegelni.
Ez utóbbi tény, illetve a gondosabban megtervezett belső terek azt is lehetővé teszik, hogy itt-ott némi hangulat is szoruljon a Borderlands 3-ba. Sajnos az előző részeknél ezt nem érzékeltem annyira, de itt időnként be tudott húzni a játék világa. Persze nem kell forradalmi mértékű immerzióra számítani, de a semminél azért ez is jobb.
[h] Csoportos terápia [/h]
Egy alapvetően coop-ra kihegyezett címnél mindig adódik a kérdés, hogy vajon egyjátékos alkotásként mennyire állja meg a helyét. Természetesen a Borderlands 3 az együttműködő módban működik a legjobban, de láttam törekvéseket arra vonatkozóan is, hogy egyedül is nekivághassunk a naprendszer megmentésének. A már említett gyors közlekedésen kívül örömmel konstatáltam, hogy nem vagyunk belekényszerítve a mellékküldetések hajkurászásba, nélkülük is meglepően jól lehet haladni. Ezeket a missziókat ugyanakkor a jutalmak és a megmosolyogtató ötletek százai miatt nem érdemes kihagyni, de legalább ez a mi döntésünk lehet.
Ugyanakkor nem fenékig tejfel a magányos farkasok élete sem, hiszen egy idő után bele lehet unni a több hadseregnyi opponens kinyírásába, pláne a vége felé, ahol már szinte látjuk magunk előtt az epikus finálét. A csapatmunka azért is ajánlott, mert sok képesség másokkal karöltve fejti ki a hatását. De a coop egyébként is mindig feldobja az élményt, pláne, ha meg van támogatva hasznos funkciókkal, mint a kijelölés, és annak is örültem, hogy ha úgy döntünk, a lootért sem kell megküzdeni. Ez utóbbi akkor hasznos, ha véletlenszerű csapattársakat kapunk. Ettől most határozottan nem kell félni, sikerült megoldani, hogy se a játékosok szintkülönbsége, se a nehézségi beállítások ne zavarjanak be.
[h] Kezdők szerencséje [/h]
Mert ezúttal lesz lehetőség a játék által nyújtott kihíváson is faragni és az újoncok egy könnyített módban is kezdhetik a szériával való barátkozást. Ez nem feltétlenül baj, de én úgy vettem észre, hogy a normál fokozat is könnyebb lett, mint eddig (ez azért nem jelenti azt, hogy Rambó János legjobb tanítványaiként kell belerohanni a balhé közepébe), úgyhogy az igazi kihívásra váró veteránok kénytelenek lesznek megvárni a végjátékot. A sztori befejezése után természetesen kezdődhet a valódi farmolás a jobbnál jobb felszerelésért és a kitartást az előző részekből ismert, Badass-rendszer is jutalmazza (igaz, más néven fut). Ez annyit jelent, hogy különböző kihívásokért a statisztikáink fejlesztésére elkölthető tokeneket kapunk. Ez egyrészt jó hír, mert ez egy király rendszer, másrészt viszont jobban örültem volna, ha ez már hamarabb aktiválódik. Bár az is igaz, hogy a számadatok puszta feltűnése is képes volt felvidítani néha, van abban valami kellemes elégtétel, amikor felvillan, hogy kifektettük a 3000. rosszakarónkat is.
Mindezt a korábbról megismert fejlődési és szerepjátékos rendszer támogatja meg, lényegesebb változtatások nélkül. A szintlépések utáni képességpontokat három skill-fán költhetjük el, és beállíthatjuk az aktív képességünk működését befolyásoló módosítókat is. A felszerelésünket is szokás szerint automatákból és lootolásból szerezhetjük be, a felesleges darabokat pedig eladhatjuk. A kapott pénzt elkölthetjük több férőhelyre, vagy új mordályokra is, a ritka eridiumból pedig speciális fegyvereket és új kinézeteket szerezhetünk.
[h] Minden kezdet nehéz [/h]
Az eddig elmondottak alapján a looter-shooter műfaj zászlóshajójáról lehetne szó és az év egyik legszórakoztatóbb címéről beszélhetnénk, de itt kénytelen vagyok megtörni a pozitivitást. Félreértés ne essék, a Borderlands 3 veszettül szórakoztató és hívogat az újabb és újabb kalandok átélésére, illetve valóban hatalmas fejlődést képvisel elődeihez képest, de problémák is akadnak bőven. Kezdetnek talán elég annyit mondanom, hogy a játék rajtja döcögősebb volt, mint egy átlagos erdei bekötőút. A képfrissítés ingadozik és néha olyat esik, mint kezdő síelő a fekete pályán, és az Epic Store szolgáltatásai is kitettek magukért, elég csak az eleinte diszfunkcionális felhő alapú mentésre gondolni.
A Borderlands 3 emellett bugos, gyakran el lehet akadni a szörnyű szkriptek miatt és az sem példa nélküli, hogy csak úgy kiesünk a térképről. Mindez elég bosszantó tud lenni, az már inkább nevetséges, hogy egy átlagosnak tűnő gránáttal a legnehezebb boss-harc is sétagaloppá változtatható, annyira sokat sebez. Mindez nem vesz el vészesen az élményből (bár az optimalizáció teljes hiánya miatt egy párszor téptem a hajam), de erőteljesen árnyalja a játékról alkotott képet.
Ez csak azért kár, mert a játék körítése amúgy rendben van. A grafika megtartotta a cell shaded-alapú rajzfilmes stílust és szerintem még mindig jól áll neki, ráadásul ezúttal technikailag sincs miért szégyenkezni, kellemes az összkép. A látványtervezés is tetszett, nem egy művészeti galéria, de nem is egy szürke sivatag a Borderlands 3, itt-ott egészen le is tudott nyűgözni az elém táruló kép. A hangzással sincs baj, sőt, a zenék néhol kellemesen hangulatosak, máshol pedig kellően zúzósak, szóval el lettek találva. A szinkronhangok is rendben vannak, bár abban érzek némi iróniát, hogy Crazy Earl karakterét Randy Pitchford szólaltatja meg…
[h]A krónikás is elment lootolni [/h]
És ezzel el is érkeztünk a Borderlands-széria rendíthetetlen koporsószögéhez, a történethez. Persze az ember a bazi nagy fegyverekért, meg a mázsányi zsákmányért játszik ezekkel a címekkel, nem a filozófiai tézisek és szabad bölcseletek miatt, de ettől még nem sok írói munkát láttak ezek a címek. Persze az egész komolytalan és humoros, ezt aláírom, de még a második rész is csak a zseniális Handsome Jack miatt lett igazán emlékezetes, a cselekmény részletei majdnem érdektelenek. Nos, itt is hasonló a helyzet, és az egész játék tele van nyomva vicces, vagy annak szánt utalásokkal és beszólásokkal, gyakorlatilag válogatás nélkül. Hiába van meg a saját beteg stílusa a sztorinak, hiába a sok jó poén és ötletes easter egg, ha máskor kifejezetten kínos végighallgatni egy-egy agymenést (persze a humor egy szubjektív dolog, de találni tényleg arcpirító jeleneteket). Ezt a helyzetet súlyosbítja a Calypso-ikrek, akik nagyjából a Youngblood főszereplőinek a szintjére sikerült belőni (bár itt valamivel több testvéri vonást véltem felfedezni), vagyis csak úgy árad belőlük a szekunder szégyen.
Persze a befejezés kellően nagyszabású és látványos, és olykor megcsillan egy-egy ötlet, de erre a történetre is maximum a jobban sikerült poénok és egy-egy szereplő ökörködése miatt fogunk emlékezni, de nem a csavarokat mérsékelten tartalmazó és papírvékony főszál miatt. Ezen pedig nem segít sem az, hogy a főszereplőink végre beszélnek, sem az előző részek szereplőinek kameói, sem a valamelyest elviselhetőbb Lilith.
De mint mondtam, a Borderlands-rajongók vélhetően amúgy sem a mély történetért vannak itt és a laza szórakozáshoz ez is megfelel. Ez az epizód pedig bár nyit valamelyest az új játékosok felé, még mindig magán hordozza azokat a jellemzőket, amelyek miatt talán sokan idegenkednek tőle. Ezeknek az embereknek nem a Borderlands 3 fogja jelenteni az áttörést, így sokkal inkább azoknak szól, akik kedvelték az eddigi epizódokat is. Nekik viszont vélhetően nem okoz csalódást a trilógia harmadik darabja.
Ahogy az várható is volt, a harmadik rész messze nem lett akkora klasszikus, mint elődjei. És erről abszolút nem a játékmenet tehetett, amely a mai napig pozitív emlékként él bennem, hanem az, hogy a bugyuta történet, és a kevés egyéniség és atmoszféra miatt messze nem olyan emlékezetes a kaland. Míg Handsome Jack pálfordulását és garázdálkodását vagy Tiny Tina szerepjátékát gond nélkül fel tudom idézni, gondban lennék, ha a vázlatokon túlmutatóan kellene nyilatkoznom a harmadikm rész sztorijáról. Mindezzel együtt a Borderlands 3 egy szórakoztató, remek játék, de a receptjében ennél jóval több volt.