Pontosan tudtam mire vállalkozok, amikor Marvel-regény olvasására adtam a fejemet. A Szukits kiadónak hála az eddig megjelent gyűjtemény már így is több, mint 10 kötetet számlál és fogalmam sincs mikor fogom (vagy egyáltalán fogom-e) pótolni az összeset. A kollekcióból a harmadik és negyedik rész van meg (Bosszúállók: Mindenki uralni akarja a világot, Polgárháború). A jó hír az, hogy szerencsére a különböző kötetek egyáltalán nem függnek össze. Tehát, ha a jövőben is érkeznek még tőlem hasonló könyvajánlók, kétlem, hogy sorban fogok haladni.
[h]Jó forgatókönyv[/h]
Elsőnek a Bosszúállok: Mindenki uralni akarja a világot cíművel kezdtem (Marvel regénygyűjtemény 3. rész). A könyvet Dan Abnett írta, aki újabban a DC Rebirth Aquaman és Titans képregényeinél munkálkodott ami gondolom nem egy rossz ajánlólevél. De emellett a Warhammer 40k világába is szerzett jónéhány regényt, ami már nagyobb optimizmusra adhat okot.
Nagy elvárásaim nem voltak: ezeket a “képregényből regény”átiratokat úgy kezelem, mint a játékból filmet, vagy filmből könyvet eseteket. Azon kívül, hogy a faék egyszerűen megírt történet szórakoztatott és végig lekötött, nem ez lesz a magas művészet csúcsa. És nyilván nem is akar az lenni. De még ehhez képest is végtelenül kommersz szórakozást nyújt ez a Bosszúállók regény.
A világ több pontján alfa-veszély lépett életbe, ami külön-külön is nagy problémát jelentene a Bosszúállóknak, de mindez egyszerre történik. Ráadásul kisebb egységekre bontva indultak kivizsgálni a furcsa eseményeket – és még a kommunikáció is megszakadt egymás között. Így hát önállóan kell elhárítaniuk a veszélyeket, és a tét nyilvánvalóan a világ sorsa.
A fejezetek nagyon rövidek, és jó forgatókönyvhöz illően mindig valamilyen cliffhangerrel ér véget. És mindegyik fejezetben másik szereplő nézőpontjából követhetjük az eseményeket. Előbb-utóbb a kirakós apró darabjai összeállnak, ami elvezeti az olvasót a cselekmény tetőpontjához.
A regény végét lelki szemeim előtt mozivásznon vizionáltam, és ott marha jól mutatott volna. Sajnos viszont az egész forgatókönyv-jellegű írásforma valamiért nem akart működni a regény során. Ténylegesen filmre kívánkozott a narratíva, a karakterek bemutatása, és a cselekmény is.
[h]Verdikt[/h]
A Bosszúállók könyv lapjain akadnak kikacsintások, utalások a Marvel-univerzumra szép számmal. De úgy általában érdemes ismerni a világot, mielőtt fejest ugrunk, mert túl sok szereplő bemutatásra ne nagyon számítsunk. Ettől függetlenül egy erősen akciódús olvasmány, és talán azok is megtalálhatják az élvezeti faktort benne, akik annyira nincsenek képben a szuperhősök és gonoszok világában. De egyértelműen nem ők a célközönség.
Összességében tehát a Bosszúállók: Mindenki uralni akarja a világot nem fogja meghódítani az irodalmi díjátadókat, de természetesen nem is ez a célja. Hogy pontosan mi, azt viszont én sem tudom teljes bizonyossággal. A szuperhősös műfaj remekül tud működni képregényen, filmen, videojátékban, de ahhoz, hogy egy jó regényt kapjunk, máshonnan kellene megközelíteni a zsánert.
Maga a történet okés, a karakterek nincs túl sok íve, vagy jelleme: igazából bármelyikőjük felcserélhető lehetne egymással. A cselekmény kissé kicsapongó, de tempós és pörgős.
A Marvel-regényeknek a célközönsége vagy a tinédzserek, akikkel tök jó lenne megszerettetni az olvasást, vagy az elvetemült rajongók, akik bármit megvesznek, amire rá van írva a Marvel felirat (Mi? Ne nézz rám… jó, oké, én is ilyen vagyok.).
A Bosszúállók: Mindenki uralni akarja a világot nem egy egetrengető, vagy formabontó kötet, de egyszeri szórakozásnak simán elmegy. Leszámítva forgatókönyv jellegét, jól van megírva, a cselekmény végig izgalmas, fenntartja az érdeklődést. Igazi szuperhős-sztori, ami más formátumokban sokkal jobban is működhetett volna, de ha e kötet miatt valaki végigolvasott egy regényt, én azt hiszem elégedett vagyok.
[h]Csatlakozz a GeekVilág közösséghez![/h]
[h]Támogatlak![/h]
