Kevés olyan zenekar van, akik mellett kitartok jóban-rosszban. Ugyan keményvonalasan csak 2019-ben kezdtem el őket igazán hallgatni, de a Bring me the Horizon pont ilyen. Most pedig, szokásukhoz híven valami újat tettek le az asztalra, és nem lehet okunk panaszra.
Bevezetőmben picit szárazan nekiugrok, hogy miről is lesz szó, mert lehet ez teljesen új téma, de hátha érdekli a kedves olvasót. Essünk is neki!
A Bring me the Horizon egy brit zenekar, akik a 2000-es évek óta aktívak. Eleinte deathcore/metalcore műfajjal kezdtek, igazán hörgős, kiabálós stílussal. Ami aztán változott, enyhült, majd visszakeményedett.
A lo-fi pedig egy nagyon népszerű műfaj. Jellemzően a magas minőségű zene ellenkezője, tökéletlenség jellemzi a felvétel módot és a hangszereket, amiket használnak. A kifejezés egybeolvadt azóta a „chillpop” zsánerrel, ami gyengéd, lassú ütemeket helyez előtérbe.
Szóval hogy is keveredik a hörgős, kiabálós, gyors és agresszív metál egyik legprominensebb képviselője egy lapra ezzel a műfajjal?
Can you feel Magyar Hajózási Részvénytársaság
A zenei világban köztudott tény, hogy egy előadó csak akkor képes igazán felemelkedni, ha képes megújítani önmagát. A BMTH pedig nagyon szívesen élt ezekkel a lehetőségekkel minden téren. A There is a Hell Believe me I’ve Seen it, There is a Heaven Let’s Keep it a Secret után az áttörést jelentő Sempiternal sokkal „gyengédebb” volt az elődeihez képest. Azonban mégis képes volt megtartani a banda karakterisztikáját.
A hatodik stúdióalbumuk sokak számára nem volt kielégítő, „túl popposnak” jellemezték. Nekem nem volt ilyen problémám, hiszen azért valljuk be: attól, hogy egy banda új irányba megy, nem feltétlen jelenti azt, hogy mindent eldobnak, ami felépítette őket. Ezt pedig a Post Human trilógia első két része, a Survival Horror és NeX Gen is bebizonyította.
Épp ezért nem meglepő, hogy úgy döntöttek, hogy együttműködnek tehetséges lo-fi művészekkel és létrehozzák leghíresebb számaiknak lo-fi chillpop verzióját.
m3stRmU.wav
Személy szerint nagyon szeretem a lo-fi műfajt, játékokhoz és munkához egyaránt kiválóan illik. Ahogy a Bring me the Horizont is nagyon szeretem. Viszont amikor játszok egy gyengédebb játékkal, mint pl. a Planet Zoo, egyszerűen nem illik alá egy Pray for Plagues, de még csak egy In the Dark vagy Follow You sem.
Ezért amikor megláttam, hogy végre YouTube Musicon is elérhető lett a Lo-Files, azonnal ugrottam és végigdaráltam a repertoárt. Először csak magában, aztán megnéztem mennyire kompatibilis, ha házimunka közben hallgatom, játék közben, íráshoz, vagy munkában. Azt kell, hogy mondjam, hogy az ismerős dallamok egyszerűbb, gyengédebb átvezetése nagyot ütött.
Az egyik személyes kedvencem a Sleepwalking, amelyen lophiile dolgozott. A vokálra felépített ütemek energizálóak és jól játszanak az előtérben, de nem nyomva el a háttérben meghúzódó természeti zajokat. Bevallom, a beazonosítása ezeknek nem volt egyszerű, mert először tűzropogásnak gondoltam, de lehetséges, hogy faleveleken pattogó eső zaja. A drum a klasszikus lofi vibeot hozza elő, de mégis tudod, hogy Te most egy Bring me the Horizon dalt hallgatsz.
Néhány számban még a vokálokat is lehet hallani, hol gyengéden, hol pedig egészen az előtérben. Az egyik ilyen a Kingslayer, ahol a Babymetal kórusát lehet elnyomva hallani, ami remek összhangot képez a zongorával, ami egyértelműen ellopja a showt.
Oh No!
Mint mondtam, nincsen szám amit ne hallgatnék szívesen a Bring me the Horizontól. Még a Gran Turismo 7-hez készült vokálmentes Moon Over the Castle is gyakran előkerül, ha valami gyors, de nem agresszív számra vagyok kíváncsi tőlük.
Sajnos azonban a Lo-files albumon vannak feldolgozások, amelyeket kivágtam volna, mivel nagyon kilógnak a sorból. Egész egyszerűen nem érik el azt a nívót, amit előtte hallgattunk és emiatt kizökkentenek teljesen a nyugodt állapotból.
Ez talán a hardcore rajongóknál könnyebben előfordulhat, az is lehet, hogy csak személyes preferencia.
Az egyik ilyen a LosT feldolgozása, amit eredeti verziójában imádok. Nem csak azért, mert nagyon hamar referenciát kapott benne a kedvenc animém, hanem mind a hangzás, a téma, a vokál és a hangszerek remek egyveleget képeznek.
Ezzel ellenben a Lo-Files verzióban még sokszori újrahallgatás után sem találtam meg benne az eredeti számot, és amikor igen, akkor úgy éreztem, mint ha nem is direkt, de véletlen a vokálokat reprezentáló ütemek nem lennének összhangban a hangszersávval.
Nem segít visszajönni a vágányra a kizökkenés után a Seen it All Before sem, ami a Sempiternal albumról az egyik kedvencem. Valószínűleg talán nem is a legjobb választás volt ezt feldolgozni, bár tény, hogy a kórus és a refrének közötti gitárral lehetett volna dolgozni.
Olyan mint ha a LosT-nál DrnX és a Seen it All Before Kanisan nem lett volna elég kreatív, vagy bátor és ez sajnos az album rovására ment.
ZongoRAWRXD
Összességében a Bring Me The Horizon: Lo-files egy kellemes meglepetés és remek belépő lehet azok számára, akik még nem ismerik a bandát. Vagy ha mégis, és tetszett nekik a ritmus, de valahogy túl durva volt az eredeti, akkor is lehet egy esélyt adni a chillpop lemezüknek.
Azok számára akik pedig már régóta rajongók és nem riadnak vissza attól, hogy ismét új formájában ismerjék meg a zenekart, ez egy remek lehetőség.
Én egészen biztos, hogy sokszor és sokat fogom az albumot hallgatni, főleg hogy ha Bring me the Horizonos hangulatom van, de nem szertnék heavy metált hallgatni.
Nagyon pozitívan állok a következő projektjeik felé, hiszen biztos, hogy valami friss, új és érdekes jön tőlük. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy a következő az picit talán durvább lesz. De csak reménykedni tudok, hogy talán valamikor kapunk egy Lo-files 2.0-t is, amiről nem maradnak ki olyan ikonikus számok sem, mint a Ludens, a True Friends, vagy az Empire.
Jó zenehallgatást!