KönyvOlvasónapló

KönyvOlvasónapló

KönyvOlvasónapló

C.J. Cooke: Kísértetjárás északi vizeken ajánló

A Kísértetjárás északi vizeken egy nagyon izgalmas és meglepően hátborzongató kísértethistória, ami az izlandi folklórból táplálkozik.

Szerző

Közzétéve

2024. okt. 5.

Kommentek

0

Nem mintha nem egész évben fogyasztanék mindenféle horrort, de a sötét, esős októberi estéken különösen jól esik. És mivel újra itt a spooktober, van még egy okom, hogy belecsempésszek némi borzongást a napjaitokba. Ezúttal C.J. Cooke Kísértetjárás északi vizeken című regényét hoztam el nektek, ami annál azért jobb, mint amit a címe sugall.

És valóban, az egyébként nagyon megkapó borítón ott feszít ez a szerencsétlen címválasztás. Technikailag szuper, hiszen magában foglalja mindazt, amiről ténylegesen szól a kötet. De valljuk be, egy kicsit tizenkettő egy tucatnak hangzik. Ez legyen a legnagyobb bajunk!

Hajó a vége

A történet jobbára két idősíkon játszódik, és két szereplő szemszögéből ismerhetjük meg az Ormen nevű bálnahalászhajó utolsó útját. Az egyik oldalon Nicky szörnyűséges sorsát követhetjük nyomon, aki 1901-ben akarata ellenére kerül a hajóra, egyedüli nőként. Ott sajnos pontosan az történik vele, amire mindenki gondol, és az addigi élete egy szemvillanás alatt fordul át kínokkal teli szenvedéssé.

A sztori másik tetemes része pedig egy Dominique nevű fickóval foglalkozik, aki 2023-ban az Ormen roncsainál próbál kutatómunkát végezni, mielőtt az visszasodródna a tengerre. Megpróbál több, mint egy évszázadnyi történelmet és rejtélyt felgöngyölíteni, hiszen a hajót furcsa és megmagyarázhatatlan események övezik. A roncsoknál teljesen váratlanul feltűnik három másik személy is, akik segítik Dominique-ot a nyomozásban. Azonban ők tudnak olyan titkokat, amiről a férfinak egyelőre még nincs tudomása.

Már az első néhány fejezet után egészen egyértelmű, hogy a két fő szálnak valahol össze kell érnie. És össze is ér, de mire eljutunk a nagy katarzisig, addig többször is mesterségesen felhúzott falakba ütközünk. Az író rettentő átlátszó időhúzással fokozza a feszültséget, és mindent megtesz, hogy elaltassa a figyelmünket a Nagy Titokról. Most egy kicsit én is utánzom Cooke-ot, és erről egy kicsit később fogok beszélni.

Selkie feleség

A horror formában felsejlő izlandi folklór remek táptalajjal szolgál ahhoz, hogy félelmetessé tegye a sztorit. A sellők és selkiek (félig fóka, félig ember) északi mítoszai nem olyan bájosak és kedvesek, mint a modern romantizált, kagylómelltartós társai. Az eredeti mondákban ezek vad és bosszúszomjas lények, melyek rendre vegzálják a tengerészeket, és a tengerparti faluk népét. Az író ezekre a véres történetekre épít, és meg kell hagyni, elég hatásosan teszi. Ráadásul jól körüljárja, hogy a 20. század hajnalán még mennyire babonásak voltak a tengerészek.

De a modern rész is általánosságba véve jól működik. Addig a pillanatig, amíg nem kalandozik el egy kicsit a figyelmünk, és nem kezdünk el gondolkozni, hogy hány sebből vérzik a történet. Főleg a vége felé kezd elmúlni az illúzió, és egyre több olyan logikai bukfenc kerül előtérbe, amire már nehéz legyinteni.

Aki csak a horror faktorért olvasná a könyvet, annak viszont jó hírem van. A paranormális jelenségek, a paráztatás és a sokszor kendőzetlenül bemutatott, minimum feszélyező jelenetek teljesen rendben vannak.

Itt a titok, hol a titok?!

A bejegyzés elején rútul félbehagytam, de most újra előveszem a kötet nagy csavarját, amire az egész történet épült. Ne aggódjatok, nem fogok spoilerezni. Az nem titok, hogy az egész cselekményt viszont egy hatalmas titok lengi körbe. Annyira érződik, hogy Cooke eköré írt minden mást, hogy néha eszembe jutott, hogy csak ez az egy ötlete volt, de rájött, hogy ennyiből még nem lesz könyv. Ezért megpróbált jól bevált irodalmi eszközökhez fordulni, melyek közül néhány tényleg egészen jól helytállt. De volt bőven, ahol kilógott a sellőuszony.

A különböző, kisebb-nagyobb titkok sejtetését nagyon elhúzta az író. Többször is erőteljesen érződik, hogy pusztán azért nem halad a cselekmény, mert mesterségesen tartja homályban az olvasót. Ezt gyakran ezerszer lerágott klisékkel éri el. Mint például, amikor egy pattanásig feszült jelenetben épp kimondaná az egyik szereplő a Nagy Fordulatot, akkor hirtelen valami, vagy valaki megzavarja őket.

A tempó emiatt kissé döcögős, a sztorivezetés pedig mesterkélt. Néha szélsebesen történnek az események, máskor pedig közbeiktatott Cooke olyan részeket, amik csak azért vannak ott, hogy végeredményben kicsit vastagabb legyen a könyv.

Eleinte azt is nehéz megérteni, hogy miért foglalkozik egyáltalán Nicky karakterével a regény. Dominique in medias res bemutatásával ellentétben a nő történetszálát lassan építi fel, és vegyíti el a fő cselekményben. De aztán, ahogy fokozatosan megismerjük a helyzetét, és rémálomszerű életét a hajón, egyre izgalmasabbá válik. Az íve teljessé válik, és utólagosan, de minden a helyére kerül.

Verdikt

A Kísértetjárás északi vizeken egy nagyon izgalmas és meglepően hátborzongató kísértethistória, ami az izlandi folklórból táplálkozik. Az író viszont egy kicsit többet markolt, mint amennyit elbírt, és akad néhány szembeötlő hibája a könyvnek. A történet egyszerre kiszámítható is meg nem is. Egy részét hamar ki lehet következtetni, de a csavarok elég jól működnek ahhoz, hogy ez ne legyen zavaró. Aztán rájöhet az olvasó, hogy ezek mind-mind csak figyelemelterelések a nagy csavarról, amit nyújt, mint a rétestésztát.

A felszín alatt, és a folklór mögött nem sok mélységet kell várni, de azért még etéren is tisztességesen helytáll. Még ha mutatóba is, de kapunk némi gondolatmorzsát bosszúról, váratlan barátságról, generációkon átívelő traumákról, és az emberi természetről.

A regényt azoknak tudnám ajánlani, akik az átlagostól kissé eltérő, thriller elemekkel vegyített borzongásra vágynak. Szerkezete roppant olvasmányos, az explicit leírások pedig nem sokat hagynak a fantáziára. Az októberi bekuckózós, horror szezonra tökéletes választás lehet!

A recenziós példányt ezúttal is köszönöm a Metropolis kiadónak!

A Kísértetjárás északi vizeken egy nagyon izgalmas és meglepően hátborzongató kísértethistória, ami az izlandi folklórból táplálkozik.

Sending
User Review
0 (0 votes)