A legutóbbi Fatal Fury: City of the Wolves kritika kapcsán már kitértem rá, hogy én sosem voltam egy nagy bunyós játékos. Gyerekként is csak az utcabeli gyerekek kergettek meg néha a faluban. Mivel a klasszikus konzolok kimaradtak az életemből, plusz játékterem sem termett a helyi kocsmában, így a Capcom vs SNK széria is fehér folt volt nekem eddig. Aztán idén májusban megérkezett a Capcom Fighting Collection 2, én pedig a Cenega Hungary-nek köszönhetően bele is vetettem magamat a nyolc játékot tartalmazó csomagba.
Végül nem is kellett csalódnom, pár apró hiányosságot leszámítva egy remek betekintést nyerhettem a verekedős programok panteonjába. A tesztben sorra veszem a fontosabb tudnivalókat, plusz pár érdekes információval/érdekességgel is szerettem volna megfűszerezni az írást. Először a konkrét címekre szeretnék kitérni, a csomag legnagyobb újdonságait és a meglepetéseit a végére tartogatom. Érdemes lesz addig kitartani.
Capcom vs. SNK 1 & 2: Világok harca
A csomag igazi ékköve a Capcom vs. SNK: Millennium Fight 2000 Pro és a Capcom vs. SNK 2: Mark of the Millennium 2001. Eleve a Capcom vs. SNK sorozat egy félreértésből indult. A japán Arcadia magazin egyik számában a The King of Fighters ’98 és a Street Fighter Alpha 3 került terítékre. A címlapon szereplő „KOF vs. SF” feliratról viszont sokan azt hitték, hogy egy új játék jelenik meg, amelyben a Street Fighter és a King of Fighters karakterei csapnak össze.
A pletykák szerint a nagy érdeklődésre való tekintettel a Capcom és az SNK végül ténylegesen megállapodott egymással: elkészítenek egy olyan bunyós programot, amiben mindkét sorozat karakterei összecsaphatnak. Az első rész a Groove rendszernek és a 4 gombos irányításnak köszönhette a sikerét, mind az SNK, mind a Capcom mechanikája bekerült a játékba. A karakterek ereje 1-4-es skálán mozog, úgy kellett összerakni a csapatunkat, hogy ne lépjük túl ezt a számot. A speciális támadásokkal és a kombókkal tudtuk feltölteni ezt a Groove-mérőt, a 28 karakter pedig gondoskodott a változatosságról.
A Capcom vs. SNK 2: Mark of the Millennium 2001 már egy lépéssel tovább ment, itt már 48 harcos áll a rendelkezésünkre. A Capcom féle hatgombos rendszer mellé hatféle választható Groove-ot kapunk. Az Alpha-féle szupercsíkot a támadásokkal tölthetjük fel. A KoF ’94–’98 típusú sávját folyamatosan töltögetni és a védekezéssel növelni is lehet. A haragból építkező mérő plusz sebzési erőt ad. A Groove-rendszer hatalmas taktikai mélységet ad hozzá a játékhoz, mi pedig kedvünkre variálhatjuk. A grafikai szűrők, a kifogástalan emuláció és a HD-grafika gyönyörű összképet festenek együtt, ezek a játékok a csomag igazi ékkövei.
Capcom Fighting Evolution: Újító szándék kevés sikerrel
2004-ben a Capcom úgy döntött, hogy a kiadó különböző univerzumait egyetlen egy játékba ereszti össze. A Street Fighter karakterek mellett a Darkstalkers és a ritkábban látott Red Earth hősei egyaránt a ringbe lépnek. Grafikailag továbbra sem lehet okunk a panaszra, a Capcom CPS3 gépére készült játékban a részletgazdag hátterek mellett a karakterek animációi is minőségiek. Viszont sok rajongóban utólag visszagondolva sajnos keserű szájízt kelt a soványka felhozatal.
A korábbi részek 3v3-as csapatharcokat kínáltak, itt már csak 2v2-es módon küzdhetünk meg egymással. A korlátozottabb stratégiai lehetőségek ellenére én azért jól elvoltam ezzel a résszel is. Egy érdekes darab a gyűjteményben, inkább kuriózumként említhető meg. Öröm viszont az ürömben, hogy új spritek-okat kaptunk a csomagban, plusz a hátterek animációit is alaposan átdolgozták. Emellett a színpadok zenéit is újrakomponálták. Persze a régi Nostalgia Remix ugyanúgy választható továbbra is. Ha pedig ez nem lenne elég, mostantól Shin Akuma és Pyron is játszahtó karakterek lettek alapból. Korábban őket külön kellett megszerezni.
Street Fighter Alpha 3 Upper: Mindig van jobb
A kollekció egyik nagy dobása a Street Fighter Alpha 3 Upper, ami eredetileg még Gameboy Advance konzolon debütált. Az Upper kiadás hat új karaktert hozott be, valamint a játékmenet is finomhangoláson esett át. A választható ISM-rendszer továbbra is számos lehetőséget kínál a kísérletező kedvű harcosok számára. Az A-ISM (Alpha stílus), V-ISM (Variálható kombók) vagy az X-ISM (egyszerűsített irányítás) más és más lehetőségeket és technikákat rejtenek magukban, egy igazi csemege lett a számomra a játék.
Sajnos a GBA-s és a PSP-s (Double Upper) extra karakterei kimaradtak a Capcom Fighting Collection 2 gyűjteményéből, amit egy kicsit bánok, viszont az árkádverzió még így is egy kihagyhatatlan eleme a csomagnak. A két SNK vs. Capcom mellett a kollekció gyöngyszeme. Szerencsére jutott idő új színpadok, hátterek elkészítésére, sőt, új zenéket és effekteket is kaptunk. Két rejtett hős, Shin Akuma és Final M. Bison pedig már alapból elérhető.
Power Stone 1 & 2: Mario előtt is volt már élet
A csomag egyik legérdekesebb darabja a Power Stone, ami még Dreamcast konzolra is ellátogatott. Sok szempontból úttörő részről beszélünk, hiszen a Super Smash Bros megjelenése előtt megalapozta a 3D-s arénaharcokat. Szabadon mozoghatunk a 3D-s pályán, különféle tárgyakat használhatunk, de még a környezettel is kölcsönhatásba léphetünk. Elsősorban a térbeli mozgáson és a megfelelő fegyverhasználaton van a hangsúly. A célunk a különféle „Power Stone” kövek összegyűjtése.
Három darab begyűjtése után karakterünk szuperformára vált, pusztító speciális támadásokkal sorozhatjuk meg az ellent. Kicsit a Smash szériára hajaz ez a mechanika. Nem egy klasszikus verekedős darab, az ügyesség, a térérzékelés, a pálya ismerete legalább olyan fontos, mint a kombók betanulása. A második rész számos újítást hozott, az 1v1 harcok után itt már 2v2-es csaták zajlanak, a pályák pedig idővel teljesen átalakulnak. Új tárgyak, bossharcok színesítik a játékmenetet. Az igazat megvallva könnyű ráfüggeni, még mai szemmel is frissnek hat a játék.
Plasma Sword: Ha rövid a fénykardod
A Star Gladiator folytatásaként a Plasma Sword egy sci-fi animevilágba kalauzolt el minket. Mintha a Hegylakó és a Star Wars világa lépett volna közös fúzióba. Plazmapengét forgatva küzdünk a galaxis legjobb harcosa címért, karakterspecifikus plazmamezőket használva puszító kombókkal áraszthatjuk el az ellenfeleinket. A maga idejében lenyűgöző volt a grafika, ma már azért látszik az idő vasfoga a PS1-es látványvilágon. Mondjuk nekem eddig kimaradt, szóval örömmel indultam fénykardozni.
A karakterdizájnban erősen tetten érhető az animék hatása, hangulatában pedig a mangákat idézi. A harcok piszok látványosak, a tempó halálos, a harcrendszert pedig könnyű megszokni. A hangulata még mindig magával tudja ragadni az embert. Ja és hol találsz még máshol Ewok-ra hajazó nagyra nőtt mackót, Gamof-ot meg helyi Darth Vader-aspiránst Edward Bilstein személyében?
Project Justice: Iskolai balhék
Őszinte leszek, a Project Justice kapcsán elsőre erősen vakartam a fejemet, hogy ez mégis mi akar lenni. A Rival Schools folytatásaként erősen újító szándékkal lépett a 3D-s bunyós játékok porondjára az animés program. A Dreamcast-exkluzívként 2000-ben megjelent játék egy alternatív Japán középiskolai világba kalauzol el minket, ahol a szünetekben a diákok nem csak vitakört tartanak. Minden karakter egy-egy iskolát képvisel, mindenkinek megvan a maga stílusa, háttértörténete és motivációja.
Az iskolák nemcsak a hősök megjelenését, hanem a harcstílusát is meghatározza. A sportiskola tanulói atletikus mozdulatokkal operálnak, a művészsuli tanoncai színpadias mozdulatokkal kápráztatják el a nagyérdeműt. A harcokban a háromfős csapatok játszanak központi szerepet, a látványos csapattámadásokon van a fókusz. A látvány animéket megidéző módon színes-szagos, a karakterekkel pedig bárki tud azonosulni. Külön kiemelném a sztorimódot, ami meglepően érzelmes húrokat penget többféle befejezéssel és drámai pillanatokkal.
Külön öröm, hogy itt is újrakevert zenéket kapunk. A dizájnon is finomítottak a csomagban, plusz előre elkészített karakter közül is válogathatunk kedvünkre a meccsek közben.
Ha kell valami extra
Az új funkciókra még ki sem tértem, pedig ezek rengeteget hozzáadnak a játékhoz. A Capcom Fighting Collection 2 számtalan beállítási lehetőséget kínál nekünk. Először is választhatunk, hogy az angol vagy a japán verzióval szeretnénk-e játszani. A menüben a játék nehézségén is szabadon állíthatunk, de még az óra sebességét, a meccsek számát és a titkos karaktereket is variálhatjuk. A Coin Mode különösen hangulatos, teljesen nosztalgikus hangulatba kerül tőle az ember. Kicsit mintha egy arcade gépen tolnád 92-ben. A zenék közül választhatunk az eredeti és az újrakevertek közül, de még a megjelenést is testre szabhatjuk.
Különféle képernyőfiltereket, háttérbeli illusztrációkat állíthatunk be, de még a felbontást és a képernyőméretet is a saját kedvünkre állítgathatjuk. Amennyiben meguntuk a gép elleni harcot, irány az online móka. Tolhatunk sima meccseket, de a rangsorolt összecsapások fájdalmakkal teli világa is tárt karokkal vár minket. Persze a ranglistára csak az igazán elhivatott harcosok kerülhetnek fel. A High Score Challange kifejezetten jópofa, különféle kihívásokat kell teljesítenünk a játékban. Két harc között pedig megpihenhetünk a múzeumban, ahol gyönyörködhetünk a különböző illusztrációkban, art style-okban, miközben felcsendülnek az ismerős dallamok.
Verdikt
A Capcom Fighting Collection 2 sikeresen feltett arra nosztalgikus hullámvasútra, amiről szerintem mostanában nem fogok leszállni. Habár ezúttal kettővel kevesebb játékot kaptunk az előző csomaghoz képest, még így sem maradt bennem hiányérzet. Jól láthatóan volt meló a portolással, tükörsimán futnak a régi klasszikusok az új környezetben, miközben a látvány és a zenék újrahangolására is jutott idő és energia. Kicsit sajnáltam, hogy az eredeti menüket ezúttal nem kaptuk meg, plusz akad pár hiányzó karakter a felhozatalból.
A különféle testreszabási lehetőségnek én csak örülni tudtam, ahogyan a kezdőket segítő funkcióknak. Összességében egy méltó tisztelgés a Capcom és az SNK öröksége előtt. Amennyiben nosztalgiázni vágysz vagy kimaradt volna ez a korszak az életedből, akkor ez a csomag neked lett kitalálva.
Köszönjük a Cenega Hungary Kft-nek a tesztpéldányt!