Legutóbb egy hazai kötettel, a Vadidegen című alkotással foglalkoztam, ami nem aratott túl nagy sikert nálam. Most ismét egy magyar regény volt terítéken, és azt kell mondanom, teljesen más hatások alá kerültem, mint általában szoktam. Az Olvasónapló rovat következő alanya: Veres Attila – Odakint sötétebb.
Veres Attilát a magyar horrorolvasók, azon belül is a Lovecraft-szimpatizánsok ismerhetik már, hiszen a Black Aether fanzin lapjaira alkotott már néhány remek novellát. Az Odakint sötétebb című regényt egyébként is áthatja a nagymester által megteremtett kozmikus hangulat. De ne rohanjunk ennyire előre.
Veresnek ez az első regénye, de úgy érzem sikerült maradandót alkotnia. Röviden borzasztó nehéz lenne összefoglalni miről is szól igazán az Odakint sötétebb, de néhány csapongó mondatban azért mégis megpróbálom. 1983-ban Magyarországon egy furcsa jelenségsorozat veszi kezdetét, amit még senki sem tapasztalt a világon. Megjelennek egy megyében az úgynevezett cellofoidák, amik nem hasonlíthatóak semmilyen eddig ismert állathoz, és körülöttük, környezetükben, vagy velük kapcsolatban rendszerint furcsa dolgok történnek. A cellofoidákat szép emberi szokás által vezérelve majdnem teljesen kiírtják, de sikerül pár kvázi-rezervátum telepet létrehozni, ezzel megmentve néhány példányt. A regény főszereplője, Gábor az egyik ilyen telepre érkezik, hogy elszakadjon gondterhelt múltjától, és hogy vidéken kezdjen új életet. Azonban az egyébként is furcsa körülmények ekkor kezdenek bonyolódni.
Az Odakint sötétebb első mondatától kezdve érződik a profizmus. A hangulat már az első pár oldal során teljesen átjött, és sikerült úgy beleélnem magamat a regény folyásába, mint ahogy elég ritkán mostanában. A fejezetek szószedetei, történelmi hivatkozásai elképesztő bravúrosak. Tényleg elhiteti, hogy ami a könyvben zajlik, az a valóság; alátámasztja értekezésekkel, újságcikkekkel, nyilatkozatokkal, stb. Ezeket minden alkalommal nagyon jó volt olvasni, adott egy plusz töltetet az alternatív Magyarországhoz.
Korábban írtam már az egyik Olvasónapló során a magyar alkotások rákfenéjéről. Amikor valaki totál inkompetens módon akarja bemutatni a magyarságot, hogy milyen magyarnak lenni. Ez sajnos nem szokott működni sokszor a tévéműsorokban, filmekben sem, mert egyszerre akar nagyon amerikai és hagyományos magyar is lenni. Túltolt kilsés karakterek rájátszanak mindenre. Ennek sosem szokott jó vége lenni. Legutóbb talán a Sors-algoritmus kapcsán kaptam agyvérzést a túlmagyarított szövegektől. Szerencsére Veres Attila helyén tudta kezelni a magyarság fogalmát. Maximálisan kihasználta az igazi, vidéki magyarok jellemzőit, és egyáltalán nem tolta túl bemutatásukat. Sőt, végre teljesen autentikus magyar környezetet kaptunk. Tényleg elhiszem, hogy az író látott, sőt akár még találkozott is vidéki magyarral.
A cselekményt és a történetet nehéz lenne ténylegesen összefoglalni. Egyrészt, mert minden összefügg mindennel, illetve mert rengeteg a mögöttes jelentés, vagy éppen spoiler nélkül nem lehetne beszélni róla. Sok-sok elvont fogalom, érzelem kerül érzékletes leírásra a regényben, amitől még erősebbnek hatnak bizonyos részek. A cikk írása közben jött el a pont, amikor rájöttem, – noha baromira élveztem -, az Odakint sötétebbet nem tudnám mindenkinek ajánlani. A rengeteg szubkontext rész miatt, meg egyébként is, rendesen benne van a weird műfajban, amit ha valaki nem ismer, könnyen zavarbaejtő lehet számára az olvasás. Már önmagában a cím iszonyat erős utalás a lényegre. De ez a lényeg megfoghatatlan; egyszerre van jelen miközben nincsen, a létezés és nem létezés pedig egy időben, vagy az időn kívül viaskodik egymással. Nos, ez túl sok volt már? Ha a válasz igen, akkor ezt a könyvet nem neked találták ki. Azonban, ha érdekelnek a szó nemes értelmében vett elvont témák, akkor nem fogsz csalódni.
Veres aprólékosan adagolja az összes írói eszközét, tudatosan építi fel a karaktereket, és történéseket egyaránt – legalábbis a mű kétharmadában, mert a vége felé már egy picit soknak hatnak bizonyos dolgok, de még így is bőven fogyasztható marad a regény. Hosszasan lehetne elemezni a mű minden porcikáját, viszont az már nem lenne az én tisztem. Az érzelmek abszurd realitása földhöz vághat bennünket, csakúgy emberi létünk kicsinységének gondolata is, a rejtélyes, misztikus eseményektől pedig garantált libabőr lesz úrrá rajtunk.
Összeségében tehát az Odakint sötétebb egy kiváló alkotás. A szép, igényes borító egy igazán félelmetes, de elgondolkodtató regényt takar. Igazi érzelmi hullámvasút lesz, készüljünk fel, hogy az író folyamatosan kételyek közt tart bennünket, és megkóstolhatjuk milyen is az igazi magyar valóság.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor lájkolj minket Facebookon, vagy kövess Twitteren. Ha pedig szeretnél támogatni, a lenti gombra kattintva “meghívhatsz egy kávéra”! 🙂
