Az elmúlt évek egyik legtöbbet emlegetett sci-fi trilógiájának első kötete nagyon élvezetes olvasmány és bátran ajánlható mind a napjainkban játszódó politikai krimik, mind az évszázados léptékeket használó hard sci-fi kedvelőinek. Hogy mégis vannak benne kissé nehezebben emészthető, ezáltal a figyelmet is kevésbé lekötő részei, az szerintem a könyv nagy tudományos ambícióinak tudható be. Spoileres kritika.
Tudósok és játékaik
A könyv, bár a kínai kulturális forradalom éveiben kezdődik és feltárja az olvasó előtt, hogy története még évszázadokra fogja meghatározni az emberiség sorsát, valójában mégis legnagyobb részt napjainkban játszódik és helyszíne is a Föld marad. Mégis kicsit ismeretlennek hat ez a társadalom, ugyanis a könyv szinte minden szereplője tudós. Nem is akármilyen tudós, hanem a nanotechnológiát, földönkívüli életformákkal való kommunikációt vagy a szubatomi világot tanulmányozó, a legfejlettebb tudománnyal foglalkozó tudósok.
Ők azok, akik egyre-másra megjelennek a legtermészetesebb módon bemutatva, bensőséges párbeszédeik és mindennapi életük során ismerjük meg a cselekmény első konfliktusát, ami egy virtuális valóságban helyet kapó játék köré szerveződik. A játék a Háromtest-probléma bolygókra gyakorolt hatásait hivatott élethűen bemutatni és arra sarkallni a tudományban nagy névnek számító játékosokat, hogy oldják meg ezt a rejtvényt. Nagyon röviden valami olyasmi zajlik ebben a virtuális világban, hogy egy bolygó körül véletlenszerűen keringő napok határozzák meg nem csak az idő múlását, de vele az éghajlatot és a civilizációk túlélési esélyeit is. A játék hatására azonban néhány tudós öngyilkosságot követ el, ezzel megállítva az emberiség legmerészebb tudományos projektjeit.
Kapcsolatfelvétel a hódítókkal
Ilyen alapszituáció mellett sokszor el kellett gondolkoznom, hogy a könyvben olvasható tudományos elméletek és az azokat gyakorlatba átültető projektek vajon mennyire valóságosak a mi világunkban. Lehetségesnek tartom, hogy a tény, hogy egyetlen kínai irodában összegyűlhet a fent említett tudományos területek megannyi nagy úttörője, az inkább a szerző fantáziájának műve és a valóságban ezeken a területeken azért messze nem tart az emberiség a könyvben leírt stádiumban. Persze, utánanézhetnék a szükséges alapinformációknak, de az azért rontana az olvasmányélményen.
Pedig egyébként nagyon jól olvastatja magát a történet, megannyi izgalmas szálat mozgat, amik lekötnek az időben egymáshoz képest ugráló fejezetek alatt is. A tudósnő, aki az emberek közül először kommunikál egy földön kívüli civilizációval, az élete során megélt élményein keresztül bemutatja egy kiábrándult tudós nemzedék filozófiáját. Az ő ellensúlyozására ott van egy előmenetelében folyamatosan akadályokba ütköző, de rutinos rendőr, aki viszont gyakorlatias gondolkodásával és azzal az alaptézissel képes a dolgokra megoldást nyújtani, hogy „túl hülye, hogy értse mi történik, ezért nem is ijed meg.” Ezek a szereplők, valamint fiatalabb tudósok és az emberiség nagyhatalmainak katonai potenciálját képviselő tábornokok próbálkoznak először megérteni egy rejtélyt, majd a rejtély megoldása és a földön kívüli intelligencia felbukkanása után megoldást találni a két civilizáció elkerülhetetlen összeütközésére.
A társadalmak és ellenségeik
És itt van egy nagyon érdekes vetülete a könyvnek: ugyanis mind a földi, mind a földönkívüli társadalmat olyan lények összességeként ábrázolja, akiknek mind megvannak az egyéni motivációik, mégis képesek együtt egy olyan egészt alkotni, ami évszázadok vagy évezredek alatt egy közös célért küzd. A külső szemlélő számára a földön kívüli és a földi civilizáció is egy egységet alkot, de ha megnézzük közelebbről, megannyi elletétes érdek dolgozik mindegyikben egymás ellen. A Földön ez olyan csoportokat is jelent, akik nem ismerik a másik civilizáció motivációit, de valamiért arra alapoznak, hogy a magasabb technológiai fejlettség magasabb szintre emeli őket morálisan is. Így létrejön az idegenek érkezését szinte vallási áhítattal váró csoport, de megtudjuk, hogy az idegen bolygón is létezik ennek az ellenpárja, ami az emberiséget tekinti teljesen ismeretlenül is követendő példának. Azt gondolom, ez a mondanivaló fakadhat egy társadalmi determinizmusból is, ami tehetetlenség a történelem erőivel szemben, amik kegyetlenül haladnak előre az egyéntől függetlenül. De ugyanakkor lehet egy pozitív tanulságként is értékelni. Az biztos, hogy a könyvben feltett filozófiai kérdések a következő kötetekben kerülhetnek megválaszolásra, ha egyáltalán kapunk rájuk megoldást a végén, de addig is izgalmas lesz az emberiség történetét végigkövetni.
