A Colder egy vérfagyasztó horror-kaland, ami a Dark Horse gondozásában jelent meg, egyúttal egy érdekes társadalomkritika, amit egy képregény-rajongónak sem szabad kihagynia!
Belőled mi hozza elő az őrültet?
A földi, általunk ismert világon kívül létezik egy párhuzamos dimenzió, a Hungry World, ahol az őrület lakozik. Lázálmok, és az emberi képzelet elvetemült teremtményei lakják ezt a helyet. Azonban van egy férfi, aki otthonosan érzi magát az őrültek között. És nem mellesleg előszeretettel fogyasztja el a lelküket. Őt Nimble Jack-nek hívják, és hosszú idő után ínyenc falatra lel Declan személyében, akit az elmúlt években kórtani rejtélyként ide-oda tologattak; régóta kómában senyved, nem reagál semmire és senkire. A teste pedig olyannyira le van hűlve, hogy fizikailag lehetetlenség lenne, hogy életben maradjon.
A Colder egy roppant sötét és morbid horror képregény, ami nem fél bemutatni az emberi elme legsötétebb bugyrait, és nem keveset merít a lovecrafti iskola elemeiből. Nimble Jack figurája erősen egy DC-féle Jokerre hajaz (bár ez legtöbbször külsőségekben mutatkozik meg), és neki köszönhetjük legtöbbször az abszurd fekete humort is.
“Itt mindenki bolond. Én is bolond vagyok. Te is bolond vagy.”
Ez a képregény elég explicit és szürreálisan horrorisztikus látványvilággal van megáldva. A történetben egyébként nem sok különleges van; Declan miután váratlanul felébred kómájából, akarata ellenére is berántja a történtek sodrásába ápolóját, későbbi szerelmét, Reese-t. A lány képviseli gyakorlatilag az olvasót, mint szemlélőt. Vele egyidejűleg kapunk betekintést a Hungry Worldbe, ahol az őrültek leledznek, és rajta keresztül derül fény Declan és Jack múltjára is.
Nimble Jack képes előhozni másokból az őrültet, amit elég gyakran jóízűen meg is tesz, hogy aztán az őrültté vált személy lelkét jól elfogyassza. Hogy mi Jack pontos célja, azt nem tudni, annyi derül ki róla, hogy lényegében csillapíthatatlan étvágya van az őrültségre, és azért lohol főszereplőnk nyakában, hogy belőle is előrángassa a háborodottat. Declan pedig ennek a képességnek pont az ellenkezőjével rendelkezik: ő gyógyítja az őrületet. Puszta érintésével kiűzi a tébolyt a szerencsétlenekből, ez azonban áldozattal jár. Declan folyamatosan veszít test-hőmérsékletéből, mikor megment valakit, így nagyon oda kell figyelnie arra, hogyan osztja be erejét.
A további füzetekben később megjelenik Swivel, a világ egyik legelcseszettebb gonosza, aki kellemesebb pillanataiban egy random öregember képét veszi fel, máskor pedig egy emberi ujjakból összetákolt pszichopata, aki ujjakat gyűjt és elülteti őket, hogy még elcseszettebb kreatúrákat hozzon létre belőlük.
Nyomasztó borzalmak
A cselekmény és a történetvezetés könnyen érthető és befogadható, de a vizuális megoldások valami elképesztően fenomenálisak. Bevallom őszintén, a történet annyira nem hozott lázba, de a karakterek megelevenedtek a lapokon, és ezek után simán megnéznék minimum egy animációs filmet a Colderből.
Összességében tehát a Colder egy borzasztóan sötét és szürreális horroralkotás, tele őrültebbnél őrültebb megoldásokkal, és pazar karakterekkel. A képregény olvasmányos, könnyen lehet vele haladni, de érdemes néhol hosszabb perceket eltölteni a képsorok fölött, és elcsodálkozni azon, hogyan voltak képesek emberek ilyen szintű abszurd valamit létrehozni.
A 2012-ben indult Colder már kifutott széria, egy-két este alatt át lehet menni az összes füzeten. De mindenképpen érdemes egyébként a sorok között is olvasni. A felszín alatt megbújó társadalomkritika, és a józan ész kontra őrület nagyon jól működik. Tudom ajánlani minden horror rajongónak, hiszen a Colder semmilyen téren nem kíméli az olvasót. És talán mondanom sem kell, hogy tizennyolc éven aluliak messze kerüljék el, mert több helyen bizony elég megrázó is tud lenni.