[h]My Heroes Have Always Been Junkies[/h]
Ed Brubaker, és Sean Phillips (rajzoló) már bizonyították, hogy remek képregénykészítő párost alkotnak. Az Image Comics gondozásában megjelent My Heroes Have Always Been Junkies egy igazi vizuális novella telis-tele mélyrepüléssel a kábítószerfogyasztó pop-kultúrában, és úgy önmagában a fogyasztó sötétséggel teli világában. A sztori csupán egy indok, ami átvezet a főszereplő Ellie csapongó gondolatain. A lány egy rehabon köt ki, ahol az egyik sráccal egymásba szeretnek, de hamar kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik.
A rajz és a vizuális ábrázolás abszolút rendben van, de a történet és a kvázi cselekmény valahogy nem fogott meg. Biztos sokkal-sokkal érdekesebb lehet, vagy mélyebb értelmet ad olyasvalakinek, aki netán maga is él különböző szerekkel – vagy neadjisten ismerőse, barátja, rokona kábítószerfüggő. Ebből az aspektusból vizsgálva viszont elhiszem, hogy sokkal erősebben is érinthetett volna, de végül számomra csak egy középszerű élmény volt. De egy csomó érdekesség kiderült a nagy – és nem mellesleg drogfüggő- rocksztárokról Ellie elmélkedései során.
Megjelenés: 2018
Kiadó: Image Comics
[h]God Country[/h]
Emmet, az idős özvegy demenciában szenved, ezzel önkéntelenül is megnehezíti fia és annak családjának életét. Hiába a nagy türelem, és tudják, az öreg nem direkt viselkedik úgy, ahogy, egy idő után már nem számít. Vagyis egyre nehezebb tolerálni szélsőséges viselkedését. Azonban egy fantasztikus esemény során Emmet visszanyeri teljes életerejét, és kivívja maga ellen az istenek haragját. Ő azonban tárt karokkal várja a rá leselkedő veszélyt.
A God Country érdekes felütéssel kezdődik, és igyekszik végig fenntartani az érdeklődést. A sztorit Donny Cates írta, aki Venom, Thanos és Doctor Strange füzeteken is dolgozott. A rajzok szemléletetesek, ám az én ízlésemnek néha talán kissé zavarosak, illetve a helyenként túl szögletes vonalak sem a kedvenceim. Ellenben a színek érzékletesek, szuperül adják át az érzelmeket, aktuális hangulatot.. Előbbi Geoff Shaw munkáját dicséri (Kozmikus Szellemlovas), utóbbiért pedig Jason Wordie volt a felelős.
A texasi sármmal átitatott képregény megfilmesítésére már szemet vetett a Legendary, azonban ennél többet egyelőre nem tudni.
Megjelenés: 2017
Kiadó: Image Comics
[h]Bucky Barnes: The Winter Soldier[/h]
A pop art-szerű látványvilág a 60-as és 70-es évek klasszikus sci-fijeit idézik. Ha ebből indulunk ki, akkor mi baj történhet? A panelek mesésen festenek, az LSD-parádéra hajazó hangulat pedig szinte magába szippant. Szinte.
A Bucky Barnes: The Winter Soldier első etapja sajnos egyáltalán nem működik. Érthetetlenek a párbeszédek, a cselekményről nem is beszélve. Komoly trip hatása alatt el tudom képzelni, hogy valaki képzeletbeli űrutazásra ered Bucky-val, de józanul nem áll össze, hogy mit is akartak a készítők. A vol 1 előrehaladtával a monumentálisnak ható old-school sci-fi látványt kiegészíti néhány abszolút trehány és kifejezetten csúnya rajz.
Az élmény kezdetben vegyes volt számomra, sokat mentett a fantasztikus látvány. A végefelé viszont egyre inkább siklott lefelé a lejtőn a minőség, és nem kárpótolt a művészi megvalósítás a zagyva történetért cserébe.
A Man Of The Wall című első kötetet Ales Kot írta, Marco Rudy és Langdon Foss illusztrálta.
Megjelenés: 2015
Kiadó: Marvel
