Nagyon aktuális. Nagyon elkeserítő. Talán ezzel a két kifejezéssel tudnám a legrövidebben jelemmezni Cory Doctorow 4 kisregényéből álló Radikálisok című kötetét. Nagyon szerettem a Kistestvért és a Homelandet is, azt éreztem, hogy az én nyelvemen szóltak, és a nem túl távoli jövő disztopikus lefestése erősen rezonál az én nem túl optimista elképzeléseimmel.
[h]Kényelmetlenül közeli disztópia[/h]
Doctorow írásaiban sosem utazik a távoli jövőbe, mindig csak épp egy lépéssel jár előrébb világunk aktuális jelenétől. Ettől történetei még erősebbek lesznek, és az olvasó könnyebben tud azonosulni a kicsit kiforgatott, de mégis releváns eseményekkel.
A Radikálisok egy négy történetből álló gyűjtemény, ami rettentő komoran és néha groteszk módon humorosan írja le korunk legnagyobb problémáit. Noha a történetek Amerikában játszódnak, és az amerikai egészségügyet, menekültkérdést, igazságügyet, giga cégek politikáját és társadalmat járják körül, ettől semmit nem vesztenek relevanciájukból.
Minden tudatos olvasónak azonnal eszébe juthat, hogy ezek a tényezők nem az USA “kiváltságai“, sajnos világszerte tapasztalhatjuk az államok, kormányok tökéletlenségeit. De a demokrácia arról szólna, hogy ezt közös erővel orvosolni tudjuk, nemde?
Anélkül, hogy mélyebben politikai vizekre evezzek, nehéz is lenne tovább haladni, ezért terveztem csupán egy rapidajánlót a Radikálisokból. A blogot szeretném, amennyire csak lehet távol tartani az aktuálpolitikától, és e kötet kapcsán számtalan nagyon kritikus gondolat csapong a fejemben. De meghúztam a határt, és úgy döntöttem, hogy nem zúdítom rátok a véleményemet.
[h]Mélyen a társadalomban[/h]
Mindenesetre, aki olvasott már Doctorowot, ezúttal sem fog csalódni, a tőle megszokott hangulatot kapjuk. Aki nem ismerné az írót, annak néhány buzzword munkásságáról: szereti a technológiát, és gyakran elég hangsúlyosak történeteiben a különböző vívmányok. Mindemellett a laikus olvasóhoz is közel hozza például az internet működését, de minden más, szakmaibb témát is nagyon könnyen fogyaszthatóvá tud varázsolni.
Továbbá nagyon fontosak számára, hogy a főszereplőin keresztül mutassa be a társadalmat, politikát, gazdaságot. Szereplői esendők, közel sem tökéletesek, de emberek. Egyszerű emberek (még akkor is, ha az adott történet főszereplője egy földönkívüli szuperhős), akik csak jobbá akarják tenni környezetüket, vagy (túl)élni szeretnének ebben a hatalmas gépezetben, ami társadalomnak hívunk.
A világ azonban nem igazságos, sosem volt az és valószínűleg nem is lesz. Nagy az esélye, hogy egyszer mi is a rendszer áldozatai leszünk, de ha hagyjuk, hogy az emberségünk is kivesszen belőlünk, akkor a végére gyakorlatileg tényleg semmink nem fog maradni.
Korunk nagy kérdései nyilvánvalóan nem kerülnek megválaszolásra egyik történetben sem. Túl bonyolultak, túlságosan sokrétűek ahhoz, hogy ezt egy ember tisztán visszaadja. Azonban perspektívát nyújt. Másik nézőpontból is megvizsgálhatjuk azokat a borzasztóan nagy társadalmi/politikai problémákat, amikről már formáltunk valamilyen véleményt. Ha még nem volt az adott témában kifejezett véleményünk, akkor sem próbál az író semmit lenyomni a torkunkon. Hagyja, hogy mi döntsünk, hogy mi formáljuk magunkat és hozzáállásunkat az értintett témákhoz.
Mint fentebb írtam, a kisregények mind az USA berendezkedését járja körül, de roppant aktuális lehet mindenki számára, aki érdeklődik a körülötte zajló világnak.
Aki szereti a sci-fit, a remek karaktereket és a nehéz kérdéseket, mindenképpen tegyen egy próbát a Radikálisokkal, nem fogja megbánni.