Hazánkban ugyan hamarabb jelent meg a Harleen, mint a Death Vigil, de ne tévesszen meg senkit a sorrend. Stjepan Šejic története a Kaszásról és a család fontosságáról 2015-ben látta meg a napvilágot, míg előbbi a legfrissebb (2019) publikálása.
Stjepan Šejic a Virrasztók lapjain egy dark fantasy-ba ültetett drámát mutat be az olvasóknak. A kötet sikeressége nem az egyik, vagy a másik műfajban keresendő, hanem a kettő ötvözetében. A képregény nem dúskál túl sok forradalmi újításban, de sikeresen csipegetett össze egy kicsit mindenből, ami végül igazán szerethető alkotássá tette.
[h]Kaszás, a goth GF[/h]
A Virrasztóknak nevezett családias csapat élén Bernardette, maga a Nagy Kaszás áll, immár három évezrede. Megjelenését és viselkedését tekintve nem biztos, hogy mindenkiben ő villan fel először, amikor a Halálra kell gondolni.
Bernie ettől függetlenül a bájos külső mögött igenis egy nagyhatalmú lény, aki többek között fel tudja támasztani a holtakat. Akiben például megvan a “tehetség“, azt a kaszájával visszahozza az élők sorába, és Virrasztóvá változtatja. Utóbbiak nagy erejű harcosok, akik különleges fegyvereik, a fátyoltépők segítségével tudják felvenni a harcot az ellenséggel, a Sápatag Udvar nekromantáival. Ők nem igazán tisztelik a természet rendjét, és céljuk a minél nagyobb hatalom megszerzése, és ősi lények világraidézése.
Egyes nekromanták személyes motivációján kívül a nagy összképben nem találtam meg az okot, hogy miért küzdenek a “gonoszok”.
Ha csak a nagy képet nézzük, akkor ez egy klasszikus jók a gonoszok ellen felállás, de a karakterközpontú megközelítésnek hála képes a képregény átadni egy csomó érdekes gondolatot.
Épp emiatt a Death Vigil egyik legnagyobb erénye a szerethető karaktereiben rejlik. A Virrasztók igazi családi köteléket alakítottak ki maguk között. Senki sem vérszerinti családtag, mégis mindennél erősebb kötődést, törődést és szeretetet sugároznak egymás felé. Bernie pedig anyatigrisként védelmezi kis családját miközben együttes erővel a gonosz ellen küzdenek.
Nekromanta oldalról is egészen érdekes a felhozatal. Ők képviselik a képregény ellenlábasait, de megismerjük az ő veszteségeiket, tragédiájukat és fő motivációjukat. Ezek persze nem teszik semmissé a rengeteg rosszat, amit tettek, de legalább kontextusba helyezi az ő világukat is.
Šejic a szereplők érzéseit és viszonyát egymáshoz roppant érzékletesen tálalta. A rajzok, azon belül is az arcok, a pillantások nagyon kifejezőek, de sokat segítenek a különböző formában megrajzolt szövegbuborékok is.
[h]Volt hová fejlődni[/h]
A legtöbb esetben nagyon bejött Šejic művészete. Az excentrikus panelelrendezés és a színhasználat egyaránt elnyerte a tetszésemet. Azt azért meg kell hagyni, hogy bizonyos esetekben érződött, hogy az egyes panelek pusztán experimentális jelleggel készültek el úgy, ahogy.
Ezeken az oldalakon a folytonosság kicsit megtörik és néha emiatt nehezen követhető mi is történik, vagy milyen irányba kellene haladnia az olvasónak. Szerencsére ez tényleg csak egy-két oldalon fordul elő, és az összképet nézve egyáltalán nem fordul káoszba.
Szintén nagyon tetszik, ahogy az arcokat, mimikákat ábrázolja. Azonban egyes rajzain furcsa kettősség dominál. Például bizonyos karakterek egyik fele részletesen ki van dolgozva, a másik fele pedig hanyag módon, vázlatszerűen van felskiccelve. Valahol magyarázható egyfajta művészi döntéssel, de az egyszeri olvasó számára olyan érzetet kelt, mintha Šejic az adott részeket nem akarta volna megrajzolni, csak odavetett valamit.
Hasonló érzést eredményez, ha a színezést vizsgáljuk. Ahogy említettem, a színválasztás, és azok felhasználása roppant jól sikerült a Death Vigil lapjain, viszont maga a színezés minősége erősen kicsapongó. Rengetegszer nem használ teljes kitöltést, vagy éppen túlszínez a vonalon. Szintén el tudom képzelni, hogy tudatos döntés volt, de nem egyszer inkább csak frusztrációt okozott a hanyagul kivitelezett színezés. Pláne annak tudatában, hogy más paneleken meg lehet látni a végletekig kidolgozott háttereket, monumentális szörnyeket és a részletekre való odafigyelést.
Tisztában vagyok vele, hogy nem a Death Vigil volt Šejic első munkája, és bizonyított már előtte is a képregényes piacon, de a Harleenhoz képest szinte tapinthatóak a markáns különbségek, már ami a művészetét illeti. Utóbbi már egy jóval kiforrott alkotás, ahol sokkal jobban odafigyelt a részletekre, és biztosabb kézzel kísérletezett a vizuális megvalósításokkal.
[h]Verdikt[/h]
Összességében tehát a Death Vigil egy nagyszerű dark fantasy, horror és dráma keveréke, ami pont azért működik jól, mert ügyesen vegyíti a zsánereket. Šejic egyszemélyes hadseregként remekül teljesít, de egy csomószor érződik, hogy bizonyos helyzetekben el kellett volna némi segítség számára. A történetben nincs sok forradalmi újítás, de amit vállal, azt teljes mértékben tudja teljesíteni.
Gyorsan és könnyedén építi fel az urban/dark fantasy világot, amiben a történet játszódik, és a saját szabályrendszerét igyekszik mindvégig betartani. A sztori mögötti gondolatokat a családról, barátságról, kötődésről, hamis és valós reményről pedig szépen és hitelesen ábrázolja.
A Virrasztók főbb szereplői szerethetők, könnyen azonosulhatunk velük. Szerencsére nincsenek túlírva, és az archetípusok sem kaptak fölösleges, karakteridegen manírokat. A dialógusok könnyedek, a szóviccek és általában a humora nálam jól működött, a szereplők közötti kémiát pedig kiválóan adta át rajzaival az alkotó.
A nyolcszámos kötet a végére nagyjából elvarr minden szálat, és lezárja a történetet, de az utolsó oldal mégis meghagyja a folytatás lehetőségét. Azonban úgy tűnik, hogy a cliffhanger nem volt hiábavaló. Egy tavaly áprilisi Tumblr posztban (ezt még komolyan használja valaki?) maga az alkotó tett közzé néhány kedvcsináló panelt a Vol 2-ből. A 2020 óta csak Patreon-támogatással digitálisan elérhető és készülgető képregény remélhetőleg 2022-ben már printben is meg fog jelenni.
A Death Vigil – A Virrasztók számozott, limitált mennyiségű kiadásban jelent meg a Fumax kiadónál. A cikk írásakor még elérhető volt a webshopjukon, de akinek meghozta a kedvét az ajánló a képregényhez, annak erősen javallott, hogy siessen, mielőtt teljesen elfogy a készlet.