Mindig szeretem, amikor a Marvel kísérletezős kedvében van (akár képregényes, akár mozgóképes fronton). Még akkor is, ha nem mindig jön be a végeredmény. A világ egyik legnépszerűbb képregénykiadó óriása hosszú és sikeres karrierjét többször annak köszönte, hogy mert újítani, vagy változtatni. De rendszeres olvasóként szinte napi szinten botlok bele a végletekig lecsupaszított, lélektelen füzetekbe, melyek után csak még jobban értékelem, amikor megjelenik a Demon Days-hez (Démonidő) hasonló alkotás.
A Marvelnél az alapok elég erősek ahhoz, hogy évtizedeken át képesek voltak megújulni és olyan irányba változtatni történeteket, karaktereket, hogy azok kihatottak a jövőre is. Most nem egy kontinuitásban és alapvető lore-ban újító kötettel érkeztem, hanem az 1602-höz hasonlóan egy alternatív világ, alternatív történetével. Peach Momoko, a népszerű japán művész egy teljes kötet erejéig bevetette kreatív energiáit, hogy a Démonidő paneljeire távol-keleti varázslatot alkosson, felhasználva a Marvel némely ismert alappillérét.
Modern mítosz
A legelső dolog, ami szembetűnik a kötetet a kezünkben tartva, az maga a borító. Gyönyörű, részletes és minden sallang nélkül azonnal elárulja leendő olvasójának, hogy mit árul. Ha belelapozunk, akkor pedig megláthatjuk az elképesztő, japán legendákat megidéző festményeket. Ilyenkor az avatott szemű olvasó él a gyanúperrel, hogy a külcsín oltárán biztosan feláldozták a történetet, vagy a szereplők kidolgozottságát. A szkepticizmus nem ok nélküli, láttunk már bőven Marvelen innen és túl is túlművészkedett képregényeket érdemi mondanivaló nélkül.
A Démonidő nem ígér multiverzumok közti összecsapást, bolygó méretű ellenfeleket, és nem akar beleerőltetni a történetébe olyan elemeket, amik csak és kizárólag a rajongók kiszolgálása miatt kapna helyet. Cserébe a sztori földhözragadt – már leszámítva a tényt, hogy a japán folklór számos elemét, lényét, Jókaiát (itt: kvázi X-men) is szerepelteti. Sőt, néhány, egyébként jól ismert karaktert is sikerült úgy megváltoztatni, hogy rövid utána olvasás után derítettem ki, kiről mintázta az alkotó.
A történet tehát a maga egyszerűségével fogja benyerni magát olvasói szívébe, ami a szetting miatt igazi, japán hangulatú tanmeseként is felfogható. Klasszikus toposzokból építkezik, de mégsem süpped a klisék mocsarába. Ugyan a karakterek nincsenek a végletekig kidolgozva, de ha az ősi történeteket nézzük, ott is csak pont annyi jellemet kaptak a hősök és gonosztevők, hogy motivációjuk kristálytiszta és a tanulság levonható legyen.
Varázslat a lapokon
A kalandos történet következetesen építkezik és mindenkori tanulságával gondoskodik arról, hogy a kötet letehetetlen legyen. Szerencsére nem akasztja meg a cselekményt olyanokkal, hogy elidőzzünk egyes easter eggeken. Ha az olvasó felismerte, akkor vállon veregetheti magát, ha nem, akkor sincs baj, lehet második olvasásra már egyértelműbb lesz az utalás.
Momoko meglepően ügyesen ötvözi a nyugati képregényes művészeti elemeket a japán folklórral és ez egy nagyon különleges amalgámban csúcsosodik ki. Általában ilyenkor valamelyik “oldal” sérül, mert a két kultúra nem is állhatna távolabb egymástól. De a japán tanmese egyáltalán nem látja kárát a néhány ismerős marvel-szereplőnek, akik tökéletesen át lettek emelve ebbe a csodás világba.
A japán kultúra, folklór, szetting, helyszínek és környezet mindennél erősebben átitatják a paneleket, mégsem hat egyáltalán idegennek. Ahol kell, ott véres, a karakterek oldaláról kendőzetlen és kellően tragikus, de egyértelműen befogadható a nyugati képregényeken nevelkedett olvasóknak is.
Verdikt
Összességében a Démonidő egy minden ízében autentikus művészi utazás, ami két kultúra ötvözetéből is képes volt profizmussal és tisztelettel venni az akadályokat. Úgy Marvel, hogy közben egyáltalán nem az. Néhány szereplő ismerős lehet, de rajtuk is bőven van annyi csavarva, hogy szépen illeszkedjenek különleges környezetükbe. A keleti tartalmakra nyitott olvasók biztosan nem lőnek mellé vele, és azok sem, akik a művészi értéket is keresik a képregények lapjain.
A kötetet megvásárolhatod webshopunkból: GeekVilág Shop