Az Esernyő Akadémia (Umbrella Academy) egészen sokáig a perifériámon várta, hogy foglalkozzak vele. Gerard Way és Gabriel Bá 2007-ben indult képregénysorozata az utóbbi évek egyik leginkább méltatott alkotásává vált (2008-ban Eisner-díjat is nyert). A Netflix persze felfigyelt rá, és 2019-ben szállították az adaptált sorozat első évadját.
Mivel még nem olvastam a képregényt, így nem tudom összevetni a képernyőre került alkotással (de ami késik…). Ennek fényében viszont azt kell mondanom, hogy az Esernyő Akadémia debütálása a Netflixen kifejezetten pazar volt.
[h]Diszfunkcionális család[/h]
A történet, a cselekmény, a karakterek mind-mind lenyűgözőek, és végre olyan, szuperhősökkel foglalkozó sorozatot láthattunk, ami üde színfolt a szcénában.
Az Esernyő Akadémia mondhatni klasszikus nyomozós, úgynevezett whodunit cselekménnyel rendelkezik. A történet szerint 43 gyermek született meg teljesen spontán és megmagyarázhatatlan módon szerte a világon. Közülük hetet befogadott Sir Reginald Hargreeves (Colm Feore), a különc milliárdos.
A hét gyerek kényszeredetten vált testvérré, és születésük körülményeitől eltekintve sem éltek hétköznapi életet. Hatuknak különleges képessége volt, amit az öreg Hargreeves igyekezett minél jobban kiaknázni. Hogy ezt elérje, a gyerekeket csupán tárgyként, felvezethető statisztikaként kezelte.
Lényegében kínozta őket mind lelkileg, mind pedig fizikailag. A gyerekek, – akik egyébként rendes nevet sem kaptak, csak számokat (a robot anyjuk adott nekik nevet) – próbáltak megfelelni a közönyös apának, végül azonban mindenki elhagyta a családi fészket. Kivéve Egyest, vagyis Luthert (Tom Hopper), aki mindenben követte rideg apját.
Egy időre azonban ő is eltűnt a képből, mert Reginald a Holdra küldte, egy szupertitkos akció miatt. Később, a sorozat folyamán ennek is komoly hatása lesz a karakterfejlődésre, de spoilerek nélkül nem tudnék róla bővebben beszélni.
[h]Amikor az átlagos a fura[/h]
Ha már karakterfejlődés: egyszerűen imádtam az Esernyő Akadémia szereplőit. Remekül lettek kitalálva, egyáltalán nem a szokványos klisék mentén haladtak, még akkor sem, ha esetleg első blikkre mégis úgy tűnhet. A karakterek lelki fájdalmai mélyen gyökereznek. Múltjuk, és jelenük is tele van sebekkel, titkokkal, meg nem beszélt problémákkal. Amik gyakran a semmiből robbannak a másik szereplő és a néző arcába. Mindezt köszönhetik a kényszercsaládnak, amibe belekerültek és természetesen az abszolút ignoráns apának, akinek a viselkedésére semmi szín alatt nincs mentség.
És nem kevés szeletét teszi ki a sorozatnak a Hetessel való kapcsolatuk. Vanya (Ellen Page) próbál átlagos életet élni, de egész korábbi életében azt hitették el vele, hogy mennyire jelentéktelen. Családja kirekesztette, hiszen ő volt az egyedüli, akinek nem volt semmilyen képessége. Jelen esetben a “normális” volt a fura.
A szétszéledt testvérek azonban hosszú évek múltán újra találkoznak. Nem különb alkalomból, minthogy apjuk, az öreg Hargreeves elhalálozott. Mivel időközben egyikük életét vesztette, és Ötösről sem tudtak semmit, így öten jelentek meg a temetésen a családi ház birtokán.
Utóbbi azonban hirtelen, a semmiből mégis szó szerint beesett a szertartásra. Ötös (Aidan Gallagher) a jövőből jött vissza, hogy megakadályozza a közelgő világvégét. Igen, a történet ezen része egy kicsit a limonádé, szuperhősös sorozatra, a Hősökre hajaz, de higgyétek el ez annál sokkal kiforrottabb és elmésebb. Valamilyen oknál fogva Ötös nem az 58 éves formájában tért vissza, hanem tinibőrben, ami többször humorforrásként szolgál.
[h]Lelki sebek és a világvége[/h]
Már a legelejétől több szálon fut a cselekmény. Egyfelől Reginald halálának körülménye sem teljesen tiszta, és Ötös visszatérése egyaránt beindítják a nyomozós vonalat. Emellett végigkísérhetjük Vanya mindennapjait, kapunk egy halom visszaemlékezést, és a többi testvér egymással való kapcsolata is erősen kibontásra kerül. Jó volt látni, hogy tudtak időt szánni a többiekre is, mint a holtakat látó Klaus (Robert Sheehan), Diego (David Castañeda) és Luther cívódása, Allison (Emmy Raver-Lampman) családi problémái, Ötös korábbi élete és még sorolhatnám. Mindenkivel igyekeztek foglalkozni, így a néző egy kifejezetten árnyalt képet kapott róluk, érzéseikről, motivációjukról.
A szálak végül összeérnek, de az évad vége is hagy néhány nyitott kérdést, ami miatt simán érdemes várni a második szezont. Aminek premierje egyébként július 31-én várható a Netflix kínálatába.
Összességében tehát az Esernyő Akadémia egy szuper detekív sorozat, ami nem mellesleg szuperhősökkel operál. De nem a Marvel, vagy DC-féle karakterekre kell gondolni, hanem abszolút sokrétű, igazi emberekre, akikkel csúnyán elbánt korábbi életük (bár ha nagyon hasonlítgatnom kellene, akkor egy kis X-Men és Watchmen ráhatást érezni). Egyiküknek sem sikerült teljesen felépülnie lelkileg, a bennük maradt mélyen gyökerező sebek folyamatosan előtérbe kerülnek az epizódok során.
A szereplőket megformáló színészek mindannyian jól teljesítenek. Az akciójelenetek, a látványi s teljes mértékben megállja a helyét, gyakran erősen kiemelkedik a kisképernyős színvonalból. A zenék mindegyike telitalálat, remekül támogatja az atmoszférát. A cselekmény tempós, nem emlékszem kifejezett üresjáratokra, a végkifejlet baljóssága pedig folyamatosan belengi a hangulatot. Nagyon jó volt látni egy ilyen kiemelkedő alkotást, és ezt remélem nem fogja árnyalni később, ha pótolom a képregényt is.
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
[h]Támogatlak![/h]
