A huszonsokadik mozifilmnél már nem nehéz az átlag nézőnek elveszteni a fonalat, éppen ezért részről részre aggódom, hogy mikor jut az MCU a saját farkába harapó kígyó szintjére. Arról már nem is beszélve, hogy a Marvel Univerzumát (frászt, már Multiverzumát) kiegészíti egy csomó sorozat, ami hivatalosan még el sem érhető például a magyar közönség számára. A Doctor Strange második része pedig nem kevés előképzettséget igényel. Így hiába lett számomra az egyik legjobb MCU élmény, mégsem tudom mindenkinek ajánlani.
[h]Gyere, őrült![/h]
A Doctor Strange Az Őrület Multiverzumában előzetesei alapján nem is tudom, mire számítottam. A fejemben élt egy pár szcenárió, amiről úgy gondoltam, hogy belepasszol az eddigi mintázatba, és egy valamennyire megúszós filmet vizionáltam. Ehhez képest a “rövid” kétórás játékidő során egy csomószor képes volt meglepni, megdöbbenteni és valljuk be, megijeszteni.
Azt már korábban is repesgették, hogy a Doctor Strange 2 be fogja vezetni a horrort is a temérdek egyéb műfajba, amivel a Marvel operált az elmúlt majd’ másfél évtized során. Az eredetileg Scott Derrickson dirigálásával készülő film kiváló lehetőségként szolgált, hogy a horror zsáner is végre képviselje magát. Onnantól vált biztossá a koncepció, amikor a rendezői székben átvette a stafétát a kultklasszik Pókember és Evil Dead filmekért is felelős Sam Raimi, akitől soha sem állt távol a műfaj.
Na, de mégis egy Marvel-filmről van szó; legyintettem és erős szkepticizmussal vártam a nagy horror debütálást. Éppen ezért ért totálisan felkészületlenül, hogy helyenként milyen messzire elmerészkedett ez a film.
A történetről lényegében lehetetlen spoilermentesen beszélni, és még IMDb-n is virágnyelven foglalják össze mire is lehet számítani. Szóval annyi legyen elég, hogy vannak a Multiverzumok, és egy America Chavez (Xochitl Gomez) nevű lány a mi általunk ismert világba csöppen, ahol összeáll Strange-dzsel (Benedict Cumberbatch) és Wonggal (Benedict Wong), hogy elejét vegyék egy univerzumokat fenyegető katasztrófának, miközben Wanda Maximoff (Elizabeth Olsen) is feltűnik a színen. Tudom, ez így nem túl sok, de ha ennyire remekül titkolták, hogy mi vagy ki a multiverzumokat veszélyeztető kiváltó ok, és hova fut ki az egész sztori, én sem venném el senkitől a felfedezés élményét.
[h]Can I Play With Madness?[/h]
A Doctor Strange Az Őrület Multiverzumában-t nem csak Marvel-mércével nézve tartom egy jó filmnek, hanem önmagában is. Ami most furcsán önellentmondásnak tűnik… és hát az is. Nehéz elvonatkoztatni, hiszen, ha fel akarjuk fogni mi történt itt, alaphangon is látni kellett az Avengers: Age Of Ultront, az első Doctor Strange-et, valamennyire képben kell lenni, mi történt az Infinity Sagában, és ott mi volt Strange szerepe, illetve a Disney+-sorozatok közül a WandaVisiont szinte muszáj megnézni.
Kapunk egy gyorstalpalót, hogy mi vezetett a Doctor Strange 2 cselekményéhez, de nem fektettek elég időt az alapozáshoz. És ugyan a film első fele döcögősen indul, és sokkal több az üresjárat, mint az építő dialógusok, mégsem éreztem azt, hogy megfelelően kontextusba helyezte volna az alkalmi nézőket.
A hangvétel végig elég sötét, ami jól áll a filmnek, és a remek atmoszférának köszönhetően könnyebb is átadni magunkat az őrületnek. A kontrasztos bevilágításokkal viszont gyakran mellélőttek, ami rendesen ki tudott dobni az élményből. Nem tudom mi történt a Marvel háza táján az elmúlt években, de rendre előjönnek a fényelés bakijaira figyelmet felhívó kritikák.
[h]Paraverzum[/h]
A Doctor Strange 2 során egy csomószor leugrott a vászonról a gyengécske CGI, és gyakran szinte harapni lehetett a green screent. Lehet pont azért volt annyira feltűnő, mert a nem valósághű fényelés miatt a háttér rendszeresen elütött a tereptárgyaktól és a karakterektől.
Ellenben, még ha az effektek nem is voltak tökéletesek, a látványtervezés mindenképpen kiemelkedő színvonalat hozott. A harcjelenetek, a varázslatok, és a multiverzumos kalandok roppant kreatívak, és fantáziadúsak. Gyakran megidézték számomra a Doctor Strange képregények lapjain látható totál agymenést, amit nem hittem volna, hogy egyszer sikeresen fognak vászonra adaptálni.
A lassú felvezetés után pedig jött a teljes döbbenet: legnagyobb meglepetésemre a film átment horrorba. Méghozzá nem is akármilyenbe! Talán túl sok volt a jumpscare a gyenge lelkemnek, de ahogy átváltott a nagyjából tipikus MCU-alkotásból egy nyomasztó és sötét terrorba, az valami lenyűgöző volt.
Mindezt megspékelték egy halom őrült ötlettel, amitől csak még jobban működött az egész. A zsánermix is bevált, pedig egyértelműen nem volt rizikómentes vállalkozás. A multiverzumokkal és a bennük rejlő lehetőségekkel ha nem is éltek maradéktalanul, azért így sem lehet okunk panaszra.
[h]Verdikt[/h]
Összességében a Doctor Strange Az Őrület Multiverzumában egy jól sikerült alkotás lett. Mind MCU, mind pedig klasszikus mércével mérve is.
A színészek hozzák a kötelezőt, néha kicsit ripacskodnak, de igazából ez is jól áll nekik. Valószínűleg rendezői döntés lehetett mögötte, mert nem érződik, hogy megtörnék ezáltal a karakterüket. Strange örök nemezise, Mordo báró (Chiwetel Ejiofor) viszont tényleg egy roppant sótlan, semmilyen, de cserébe borzasztó ripacs szereplő volt. Szerencsére csupán egy kisebb mellékszerepben láthattuk, de még így is meglettem volna nélküle.
Speciális effektek terén voltak minőségi ingadozások, de kárpótolhatja a nézőt a számtalan fantáziadús designbeli megoldás. Zenei téren a szokásos hősmozi score-t hallhatjuk Danny Elfman tolmácsolásában, de néhol beakadt pár emlékezetes taktus is.
Hiába szórakoztam nagyszerűen ezen a mozin, aki könnyed esti kikapcsolódásra vágyik, nem biztos, hogy ez lesz az ő filmje. Van humora, nem rugaszkodik el teljesen a bevált recepttől, de markáns változások is jelen vannak, amitől nem fogyasztható bárki számára. A horrorelemek sűrűn vannak elhelyezve, és erősen apellál is az atmoszférára, ezáltal egy rétegfilmmé válik az MCU-blockbusterek között. Kicsit más mederben folyik, kicsit kísérletezget, és ez mindenképpen jól áll neki. Meg persze öröm látni, ha kissé megkavarják az állóvizet.
Számomra azért működött a film, mert a következő bevált recept alapján tálalt alkotásra számítottam rengeteg fan service-szel, ehhez képest egy kompetens horrort kaptam szuperhős köntösben. Egészen meglepő és vad jeleneteket láthattam, és még csak sejtésem sem volt merre fut ki a sztori.