Nem tudom, hogy sikerült, de az utóbbi időben azon kaptam magamat, hogy teljesen véletlenül egy csomó Jason Aaron által írt képregényt forgattam. Ez annak is köszönhető, hogy mostanában leginkább a modern Marvel-sztorik kötnek le, de amellett se menjünk el, hogy a hazai kiadók is ellátnak minket Aaron egészen kiváló alkotásaival. Az egyik ilyen a Bubi Bolt gondozásában megjelent Doktor Strange: A Furcsák Útja című kötet, ami megfoghatatlan furcsasága okán egy friss és jól kivitelezett megközelítése a Legfőbb Mágus karakterének.
[h]A furcsa is furcsa[/h]
A 124 oldalas kötet során annyiszor olvastam a “furcsa” szót, hogy a fejemben már kezdett értelmetlenné válni. És most leírva is eléggé… furcsa. Viccet félretéve, ebben a képregényben tényleg erősen építenek a Strange-szópoénokra, melyek akár lehetnének fárasztóak is egy idő után, de nagyjából sikerült egészséges határokon belül egyensúlyozni. Viszont ez a történet szempontjából nem sok jelentőséggel bír. A sztori is leginkább csak keretbe foglalja azt a megfoghatatlan és rejtélyes atmoszférát, ami páratlanul jól működik a képregény során.
A Multiverzum különböző pontjaiból kezd eltünedezni a mágia. A rejtélyes Empirikul igyekszik felszámolni a varázslatot szerte a világokban, és csak idő kérdése, amíg elér a “mi” létsíkunkra is. Mindeközben Strange továbbra is a Legfőbb Varázslóként segíti az embereket megszabadítani láthatatlan ellenségektől, átkoktól. Azonban minden varázsigének és mágiahasználatnak ára van, amit meg is kell fizetni.
A képregény remekül mutatja be mi történik, ha Doktor Strange elmarad a “számlákkal”, és hogy milyen áldozatokat kell ahhoz hoznia, hogy fenntartható legyen a szakmája.
[h]Betekintés a Legfőbb Varázsló világába[/h]
Mivel Strange mindig is egy kicsit megfoghatatlan hősnek számított abszolút rejtélyessége miatt, – és ugyan ez adja a karakter igazi ízét – rajta keresztül nehéz bemutatni az eseményeket. Aaron éppen ezért élhetett a klasszikus narratív trükkel, hogy fog egy kívülállót, és az ő szemén keresztül mutatja be a világot.
Az olvasót a Furcsák útjában Zelma Stanton képviseli, aki szó szerint az utcáról esik be, hogy Strange segítségét kérje. Így valamivel könnyebben fogyaszthatóvá válik a temérdek mennyiségű weird-fiction elem, amivel a képregény gazdálkodik. Zelma ugyan mellékszereplő, de amikor jelen van, mindig sikerül elkapni a lényegét, és vele együtt némi humort csempészni az egyébként totálisan elszállt, szürreális cselekménybe. Aaron írói oldalról és Chris Bachalo a rajzaival különlegesen és érzékletesen mutatja be a valódi világ mögötti világokat, a Multiverzumot és lényegében mindent, ami ép ésszel alig felfogható.
És persze igyekeznek Strange-et lehozni egy értelmezhető karakter szintjére. Ezt úgy érik el, hogy megmutatják mennyi mindent kell kézben tartania a különböző létsíkokban, és bemutatják a szenvedő, emberi oldalát is.
Az abszurd és szürrealitás a kötet egyik fontos alappillére, így az erre fogékonyak biztos remek csemegének fogják tartani.
[h]Itt nem baj, ha tényleg kicsit furcsa[/h]
Tudom, hogy képregényes körökben Chris Bachalo nevéről nem egyből a művész-zsenire asszociáltok, de különc és megosztó stílusa itt épp kapóra jött. Panelezése, és elborult illusztrációi remekül illeszkednek a hangulathoz, és igazából mindahhoz, amit Doktor Strange képvisel, vagy a történet megkövetel. És félreértés ne essék, Bachalo nem egy dilettáns alkotó, egyszerűen csak nehezen befogadható az ő művészi perspektívája.
Ugyan angolul volt már szerencsém olvasni ezt a Doktor Strange sort, de sosem árt az emlékezet frissítés, pláne, ha egy ennyire több oldalról megközelíthető alkotásról van szó. Nem beszélve arról, ha ennek fejében még a fordítói munkát is lehet egy kicsit éltetni. A fordítás teljesen rendben van, és a poénok, gegek is remekül át vannak ültetve magyarra. Nyilván a “strange” szó kapcsán találkozhatunk a legtöbb szóviccel, de ez angolul nem tudó olvasóknak sem kell sokat gyötrődni, hogy rájöjjenek az összefüggésre: strange = furcsa.
[h]Verdikt[/h]
A Doktor Strange: A Furcsák Útja egy végig izgalmas, remekül vezetett történet, ami pazar módon fogta meg Strange karakterét. Eszméletlenül sok abszurd hülyeség történik a paneleken, és a képregény egyszer sem próbálja meg komolyabban venni magát annál, mint amennyire szükséges. A szürreális és furcsa atmoszférát kiválóan támogatják Bachalo rajzai, és Jason Aaron becsületére legyen mondva, hogy ő is mindent kihozott ebből az agyament történetből, amit csak lehetséges.
Ez a kötet egyértelműen Strange és a weird szerelmeseinek szól, de az is nyugodtan tehet egy próbát vele, aki Marvelen belül maradva ugyan, de tágítaná komfortzónájának határait.
A Doktor Strange: A Furcsák Útja című kötet megvásárolható a GeekVilág Shop-ban!