Gyerekkorom (jó, oké, és a felnőttkorom) meghatározó pontja volt a Dragon Ball anime. Annak idején minden alkalommal leültem a tévé elé, és áhitattal néztem, ahogy Goku epizódokon keresztül fut, egészen amíg be nem tiltották a műsor sugárzását. Később, mindenhonnan összeszedett kazettákon és dvd-ken néztem a részeket random sorrendben, és csak jóval később jöttem rá, hogy van különbség a sima sorozat, a Z és a GT között. Miután a videojátékok is aktív résztvevői lettek az életemben, nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb a virtuális térben verem bucira a sorozat szereplőit. Először PS2-n töltöttem el “néhány” órát a Budokai Tenkaichi sorozattal, később pedig egy kölcsönbe kapott PSP-n, a Tenkaichi Tag Teamet játszottam rojtosra. Aztán az azóta készült többi DB játék valahogy kimaradt, vagy csak érintőlegesen foglalkoztam vele, de a Dragon Ball Sparking! Zero újra beindította a kissé megporosodott nosztalgiakazánokat.
A Tenkaichi széria visszatért
És ugyan valóban számos Dragon Ball játék került azóta a nagyérdemű elé, de 2007 óta nem kaptunk új Budokai Tenkaichi részt. Egészen mostanáig! A Sparking! Zero technikailag a Tenkaichi sorozat negyedik része (Japánban Sparking! címmel fémjelezték ezeket a játékokat), de az ügyes névválasztásnak köszönhetően így nem jelent problémát a szériában járatlanok számára sem, hogy beugorjanak pár meccsre.
Megjelenés előttről nem túl sok marketingre emlékszem, a játék egyáltalán nem volt nagy dobra verve. És szerintem túl sokat senki sem várt tőle. Aztán idén októberben megjelent a Bandai Namco gondozásában, és mondhatni felrobbantotta a DB rajongói közösséget. Az első 24 órában 3 millió példányban kelt el, és azóta csak ezzel a játékkal van tele minden közösségi feedem.
De vajon a rajongás mögött egy ténylegesen jó játék lapul, vagy csak a zajos tömeg elnyomja a kritikus hangokat? Járjunk utána!
“Győzni fog a jóság”
Természetes, hogy egy giga franchise istállójában megjelenő új cím elsősorban a rajongóknak készül. A Dragon Ball Sparking! Zero is egyértelműen azokat veszi célba, akik követték a sorozatot egészen a Superig. Viszont az a jó hír, hogy a játékélményből mit sem vesz el, ha egy relatíve DB-szűz ül le elé. Az Episode Mode-ban végigjátszható történet ugyan bőven zanzásítva van, és néhol kifejezetten lyukas is, de akit egy verekedős játékban pont nem a sztori érdekel, az pillanatok alatt meg tudja tanulni az alapokat.
Kívülről nézve a Sparking! Zero emiatt bitang primitívnek tűnhet. A Super Training névre keresztelt kvázi tutorial tisztességgel megmutatja miként csaphatunk bele a lecsóba. Szembetűnő, hogy a fanservice volt a koncepció középpontjában, de mögötte azért bőven vannak rétegek.
A játékmenet nincs túlagyalva, de arra pont elég, hogy egy nagyszabású szuperhős csatába képzeljük magunkat. Túl sok gombot nem kell nyomkodni, ahogyan bonyolult kombókat sem kell megjegyezni. Ámulhatunk az észvesztően gyors és látványos küzdelmekben, mindezt kényelmes, nem túl megterhelő interaktivitással. Azonban ez csak a látszat.
A játék attól függően, hogy melyik móddal kezdünk bele, szépen belevezet a bunyók sűrűjébe. Hamar ki fog derülni, hogy a taktikus hárítás, visszatámadás, teleportálás, Ki-gyűjtés és speckó képességek használata mind-mind elképesztő mélységeket kínál. Pláne, ha a nehézségi szintet a normál fölé emeljük.
Nem kell epizódokon át futni
Az Episode Mode-ban a főbb ismert karaktereken keresztül (például Goku, Vegeta, Gohan, Ifjú Sátán, Dermesztő, stb) ismerhetjük meg, jobbára vágóképeken és rövid bejátszásokon keresztül a széria történetét. Ha bizonyos feltételek mentén teljesítünk egyes pályákat, akkor pedig alternatív idősíkokat is kioldhatunk, ahol a kánon sztoritól eltérő cselekmény bontakozik ki.
Az Episode Mode-ban számos csatát megvívhatunk, és már az alap bunyók közül is van egy halom, ami rendesen megizzasztott, de az alternatív pályákat már tényleg csak a legambíciózusabb játékosok fogják tudni kioldani.
De ha még így sem elég a kihívás, akkor elindíthatjuk a Custom Mode-ot, amelyben nem csak a készítők, de más játékosok is próbára teszik a tudásunkat. Az alap merítésből különféle nehézségű harcok közül választhatunk, melyek különféle kondíciók mentén nyerhetők meg. Ezek közül is akad néhány olyan, amit egészen biztosan csak elkötelezett játékosok fognak megcsinálni, de az igazán kíméletlen csörték a más játékosok által elkészített pályákban vannak.
Egy szerkesztő segítségével bárki létrehozhat mindenféle vad szceniárókat, akár mini történetet is köríthet melléjük. A pályák közzétételének egyetlen kritériuma, hogy a készítőnek tudnia kell teljesítenie kreálmányát. A többi játékos pedig csak örülhet, hiszen így lényegében végtelen mennyiségű (és minőségű) extra tartalmat sajtolhat ki a játékból.
A harmadik nagy, számítógép elleni játékmód pedig a Tournament Mode, ahol a nevéből adódóan különféle megmérettetéseken vehetünk részt. Választhatunk a játék alap tornái közül, melyek különféle szabályok mentén működnek, de mi is létrehozhatjuk és el is menthetjük sajátunkat. A Custom Mode-dal ellentétben ezeket nem oszthatjuk meg a nagyérdeművel, de itt nem is lenne túl sok létjogosultsága. Tekintve, hogy itt nem sok limitációt és szabályt adhatunk meg, a végtelenségig nem variálhatók a tornák. Vérmérséklettől függően viszont itt is pokollá tehetjük az életünket, ha extra nehézségre vágynánk.
“Apja is nagy hős volt, Son Goku ki bátor, s nagy”
Küzdelmeink után Zenit kapunk, amit elkölthetünk karakterek, vagy skinek kioldására, bár utóbbiból a felhozatal valamennyire csalódást keltő. Nyilván nem vártam, hogy abszolút tájidegen göncökben parádézhassunk karaktereinkkel, de a kioldható maskarák háromnegyede lényegében csak Goku különféle módon szakadt ruhákban.
A Dragon Ball Sparking! Zero-ban elképesztő mennyiségű, 182 játszható karakter közül választhatunk. És tény, hogy ennek egy jelentős részét a különböző hajszínű Goku, és Vegeta teszi ki, de szerencsére nem csak a hajkorona milyensége mérvadó. Ugyanis minden egyes karakternek egy picit más az irányítása, egy picit más a statok eloszlása és persze mások a képességei is.
A karakterek egy része alapból nem elérhető, kioldásukhoz pedig választhatjuk a könnyebb, vagy a kihívásokkal teli utat. Utóbbi azt jelenti, hogy simán csak játszunk a játékkal, és teljesítjük az elénk tolt különféle nehézségű extrákat, végül pedig elérhetővé válik az adott szereplő. De Tournamenteken való győzelem esetén is kaphatunk karaktert. A másik megoldás, hogy kiváltjuk őket Zeniért cserébe. Ez esetben nem kell, hogy sokat fájjon a fejünk, hiszen a játék csak úgy szórja ránk a pénzt. Szóval az egyes karakterekért általában nem nagyon kell túl sokat fáradozni.
A harcok immerzitivásához az is hozzátesz, hogy a szinte teljes mértékben rombolható pályákon földön, víz alatt, és levegőben is kioszthatjuk a pofonokat. Nem mellesleg bunyó közben a karakterek ruhája is amortizálódik. Tehát minél jobban belemelegszünk a harcba, annál piszkosabbak lesznek a karakterek, és annál kevesebb ruha fogja borítani a testüket. Na nem egy Dead Or Alive szinten, hanem úgy, mint az animében.
Van, ami nem fejlődött a korral
Eddigre már talán egyértelművé vált, hogy a Sparking! Zero egy kifejezetten szórakoztató játék. Azonban szeretnék pár szót ejteni azokról a dolgokról is, melyek ha nem is riasztanak el a vásárlástól, de mindenképpen érdemes tudni róluk.
Aki rendszeres verekedős játék fogyasztó, és szeretne a kanapén ülve többedmagával birokra kelni, annak van egy rossz hírem. A Sparking! Zero-ban ugyanis nincs érdemi split screen mód. Vagyis tecnhikailag létezik, de csak egyetlen, abszolút ingerszegény pályán játszható. És más hozzáadott értékkel sem szolgál, tehát kétlem, hogy két meccs után még bárki szívesen ott maradna és ezzel a móddal játszana.
Egy időben sokat panaszkodtunk a túl steril játékmenükre. Most pedig tessék, itt a ló másik oldala. A menüpontok közti navigálás látványos és aranyos animációkkal van megoldva, de ez is addig öröm, amíg csak ismerkedünk a játékkal.
Tizenóra elteltéve már jobban örültem volna egy áramvonalasabb UI-nak, ahol nem kell ugyanazokat a többmásodperces átvezetőket megnézni, mielőtt tovább lapozhatnék. De a kissé ügyetlen interfész design jelen van az Episode Mode-ban is, amikor a sztori térképen szeretnénk navigálni. De az is kissé bosszantó, hogyha kikapunk a Tournament Mode-ban, akkor nem a Tournament menübe, hanem a főmenübe dob vissza. Így újra végig kell menni minden egyes ponton, ha újrakezdenénk, vagy másik tornán mérettetnénk meg magunkat.
A példa nem egyedi, általánosságban jellemző, hogy lomha és kényelmetlen minden, ami a küzdőtéren kívül történik. Ezek nyilvánvalóan nem játéktörő hibák, csupán apró kényelmetlenségek. Ha a fejlesztők úgy ítélik, hogy ez valóban problémát jelent, akkor mindez egy patchben simán megváltoztatható.
KAMEHAMEHAAAsszem csal a gép
Végül pedig érdemes újfent kiemelni a játék aránytalan nehézségi kilengéseit. Vannak nevetségesen könnyű bunyók, de néha bedob olyan nehéz ellenfeleket, hogy csak pislogunk. Ezek jellemzően a történethűség miatt ilyen elcseszettül táposak, de mintha a CPU AI is bevetne néhány piszkos trükköt. Episode Mode-ban ugyan állíthatunk egyet a nehézségi szinten, de őszintén szólva túl sok változást én ebben sem fedeztem fel. Illetve, ha könnyítünk adott harcokon, akkor automatikusan buktuk, hogy az alternatív leágazáson menjünk tovább.
Azonban utólag megfigyeltem, hogy a játék nem feltétlenül igazságtalan, bár a szándékos korai gatekeeping attól még nem lesz elfogadható. Viszont, ha minél több karakterrel játszunk különféle módozatokban, és minél többet gyakorlunk, akkor a korábban szinte megugorhatatlan bunyók is jobbna fognak menni.
Verdikt
Nemrég a gyerekkorom egy másik meghatározó rajzfilmsorozatából készült játék, és míg az mély sebet hagyott bennem, addig a Dragon Ball Sparking! Zero képes volt megidézni gyermeki rajongásomat. Hiszen az anime és a manga szerelmeseinek végre itt van egy egyszerre, hangvételében nosztalgikus és technikailag modern játék, amiben megvívhatjuk a legemlékezetesebb csatákat. Vagy pár sör után kipróbálhatunk mindenféle őrült szcenáriót, mint például, hogy Krillinnel milyen lenne nekiugrani Billsnek.
Összességében talán nem lódítás, hogy a Sparking! Zero minden Dragon Ball rajongó nedves álma. A legfrissebb animéig minden lényeges és abszolút mellőzhető karakter bekerült játszható formában. A Superig legalábbis biztosan, de mire kimegy ez a cikk, lehet, hogy már a Daima miniatürizált hősei is bekerültek.
Verekedős játék lévén az egyszerűen tanulható felszín alatt roppant mélység van, ami egyelőre a CPU elleni küzdelmekben maxolható ki. De talán a multi áramvonalasítása után akár kompetitív mércével is nézhetünk rá.
A motorház alatt az Unreal 5 duruzsol, amiből érzetre nagyjából mindent kihoztak, amit egy anime-alapú játékból lehet. A rombolható környezet és eszeveszett sebesség miatt pedig csak még jobban beleélhetjük magunkat a látványos és brutális küzdelmekbe.
Ha annak idején szeretted a Tenkaichi-sorozatot, akkor a Dragon Ball Sparking! Zero-t kár lenne kihagynod. Ha nem vagy az Akira Toriyama által megálmodott franchise rajongója, akkor nem nagyon tudok meggyőzően érvelni, nem ez lesz ez a játék, ami meghozza hozzá a kedvedet.
A tesztpéldányért hatalmas köszönet a Cenega Hungary Kft-nek!