Nem tudom mit szólt volna a kor játékosa, aki 1986-ban a NES kontrollerét szorongatja, és a Dragon Quest nevű játékot nyüstöli, ha azt mondják neki, hogy közel 40 év múlva úgy fognak emlékezni erre a címre, mint a JRPG-k egyik letéteményese. A modern gamernek azonban most megadatott, hogy 2025-ös sztenderdekhez viszonyítva átélhessen egy szelet történelmet, hiszen megjelent a Dragon Quest I + II HD-2D Remake. A Square Enix ezúttal a klasszikus fantasy aranykor egyik alapművét porolta le, és modern eszközökkel, de mégis tiszteletteljes módon újra tálalta.
De vajon meddig tart a nosztalgia és főhajtás, és mikor ér azt mondani, hogy 2025-ben ez már nem biztos, hogy elég lesz?
Vissza a gyökerekhez
1986 brutális év volt a játékiparban. Olyan nem elhanyagolható alkotások látták meg a napvilágot, mint az Out Run, a Super Mario Bros. 2, az első Legend of Zelda, a Castlevania, és a legendás Torijama Akira művészete által megálmodott Dragon Quest.
A Dragon Quest nyugaton akkoriban talán nem ért el akkora sikereket, habár mint mindig, ezt retrospektív megítélni nem könnyű feladat. Mindenesetre az én generációm körében és a környezetemben nem sokszor került szóba a sorozat. Aztán persze lehet, hogy az én buborékom torzít.
Viszont aki valamennyire járatos a videojátékok világában, és érdeklődik annak rövid, de annál viharosabb történelme iránt, az jó eséllyel hallott már a sorozatról. Bevallom, ez idáig én is csak távolról tiszteltem a Dragon Questet, de az első két rész remake-je pont kiváló alkalmat nyújt arra, hogy a modern korra hangszerelve tapasztalhassuk meg milyen egy legendával játszani.
A kezdeti pátosz, a romantika és a fals nosztalgia aztán hamar kihátrált mögülem, és egyedül hagyott egy majd’ négyévtizedes játék élményével.
A 2D-HD Remake-kel az Dragon Quest I és Dragon Quest II-t kapjuk egy csomagban, melyek gazdagon meg lettek szórva egy jókora vizuális tuninggal. Könnyen lehet, hogy az Egy Igaz Rajongók körében ez istenkáromlás, de ha az újabb generációval szeretnénk megismertetni az alkotást, akkor a változtatások szükségszerűek voltak.
Ha teljesen lecsupaszítjuk, akkor mindkét felújított Dragon Quest majdnem ugyanaz a játék, mint ahogy annak idején megjelent. És szó mi szó, helyén kezelve a formula többnyire megállja a helyét 2025-ben is. De az is tény, hogy az utóbbi 40 évben bőven épült már tégla erre az alapra, amit gyakorlatilag többek között a Dragon Quest is jelentett.
A Dragon Quest a japán szerepjátékok egyik ősatyja, és elég sok minden, amit ma a műfajban megszokhattunk, innen nőtt ki. Ennek fényében megkapjuk annak minden előnyét és hátrányát is.
Nosztalgia-disszonancia
A 2D-HD vizuális stílus elképesztően jól áll a játékoknak. A félig 3D-s, félig pixelart látványvilág azonnal beindítja a nosztalgikus érzésekért felelős receptorokat. A zenéket is újrakeverték, a menürendszert kisimították, és kapunk pár quality of life (QOL) fejlesztést is. Olyanokat, mint automentési funkciót, gyorsabb utazást, átláthatóbb térképet és finomhangolt, kiegyensúlyozottabb játékélményt.
A sztorit is némileg feszesebbre vágták. A narratíva itt ugyan jobban halad, de azért ne várjunk modern tempót. A külcsín mögött ezek még mindig nyolcvanas évekbeli JRPG-k, ahol a ráérős sebesség nem hiba, hanem az identitásuk szerves része. És pont azért, mert alapjaiban nem sokban tér el az eredetitől, előfordulhat, hogy nem fog mindenkit hosszú időre berántani.
A történetet elmesélni kívánó ömlengős dialógok és egyéb szövegek nyelvezete nehézkes. A lovagi környezet és a régies fordulatok miatt nincs könnyű dolgunk, ha értelmezni szeretnénk a történéseket. Habár azt is meg kell hagyni, hogy maga a sztori nem túl bonyolult, szóval valószínűleg így is át fog jönni a mondanivaló.
A játékmenet egyszerű, repetitív, de megbízhatóan működik. Városról városra vándorlunk, beszélgetünk a helyiekkel, kazamatákban harcolunk, lootolunk, majd visszamegyünk gyógyulni és felszerelést venni. Majd a folyamat kezdődik elölről, miközben szép komótosan felgöngyölítjük a történet szálait is.
Két játék, egy legenda
Mivel a régi iskola egyik mintapéldánya a Dragon Quest, ezért nem kell 60, meg 100 órás élményre számítani, mint ahogy mostanában megszokhattuk nem csak a jrpg-ktől, de a nyugati társaiktól is. Diplomatikusan szólva a játékmenetet nehezen nevezhetjük gyorsnak, de az eredeti játékokhoz képest még így is szélsebesen repülhetünk végig rajtuk.
A Dragon Quest I remake kényelmes tempóban, 10–15 óra alatt teljesíthető. És bár nem fogja túlstimulálni a modern gamerek dopaminrendszerét, végig konzisztens élményt ad. Lényegében amit az első órában megmutat, azt stabilan hozza a végéig. Az unalmas és végeláthatatlan grindolásból visszavettek, habár így sem szenvedük hiányt bennük.
A fejlődési rendszer automatikus, tehát minden szintlépéskor nőnek a statjaink, de nem oszthatunk pontokat. Egy szóval nem minmaxolhatjuk a karakterünket és speccelhetünk mára ipari sztenderddé vált kasztokra, mint mondjuk varázslóra vagy tankra. A loot viszont bőséges. Pénz, fegyverek, páncélok, itemek; minden megtalálható, ami a klasszikus JRPG-k elengedhetetlen része.
A különféle városokban vásárolhatunk, fejleszthetjük a karaktereinket a megszerzett itemekkel. A föld alatt húzódó kazamaták pedig tele vannak számtalan ellenféllel, rejtett ládákkal és ehhez mérten arányos egyéb jutalmakkal. A játék élvezete szempontjából az lesz előnyben, aki szereti a felfedezést és a monoton, de furcsa mód megnyugtató grindolást.
A második rész viszont már egy jóval nagyobb falat. 40–50 órás kalandot ígér, több karakterrel, mélyebb világépítéssel és valamivel komplexebb harcrendszerrel. Természetesen a Dragon Quest II is megkapta a teljes skin-care rutint. Látványvilágban közös nevezőre hozták az első rész felújított változatával, és itt is eszközöltek minden javítást, ami az megkapott.
Szinte hihetetlen, hogy a két epizód között egy év sem telt el, de a fejlődés ilyen mértékben tetten érhető. Hogy mást ne említsek, például a party menedzsment üde újítás volt.
Verdikt
A Dragon Quest Dragon Quest I & II HD-2D Remake számos újítást tartalmaz az eredeti két alkotáshoz képest, mégsem próbálja újraírni a történelmet. Épp annyira nyúl bele az alapanyagba, hogy a modern játékosok is élvezni tudják, de ne vesszen el az eredeti szellem. A legtöbb változás inkább látvány terén fedezhető fel, a játékélmény többé-kevésbé azonos maradt.
Úgyhogy egyáltalán nem a remake-en múlt, ha esetleg nehezen tudunk kapcsolódni e két játékhoz. Az ugyanis sokat tesz azért, hogy az alapanyagot tiszteletben tartva akár a modern kor szülötte is megtalálja benne a szórakozást.
Viszont hiába a pofás remake, a játékot borzasztóan nehéz vákuumban tartva értékelni. Igényes újdonságok és logikus áramvonalasítások ide vagy oda, tagadhatatlan hogy két retró címmel állunk szemben. A felújított verzió elénk tár egy szelet játéktörténelmet, de mai fejjel már könnyen lehet, hogy nem fogja megütni az ingerküszöbünket.
Egy ideje letettem már arról, hogy a játékok árképzése miatt vekengjek, de a 60 dolcsis, vagy eurós (Switch 2-n 70!) árcédulát egy kicsit indokolatlannak tartom a két klasszikusért. Még akkor is, ha műfajteremtő alapművekről beszélünk. Hiszen tagadhatatlan, hogy a megjelenésük óta eltelt közel négy évtized meglátszik rajtuk.
A Dragon Quest I & II 2D-HD Remake egy időtálló nosztalgiával fűtött kaland, ami nem akar több lenni, mint ami: egy tiszteletteljes, szépen felújított tisztelgés a JRPG hőskora előtt.
A tesztkódért hálás köszönet a CENEGA Hungary Kft.-nek! A Dragon Quest I & II HD-2D Remake elérhető dobozos változatban is. Támogasd a hazai videojáték forgalmazást azzal, hogy a hivatalos viszonteladóktól szerzed be a saját példányod!