A Dűne: Prófécia sorozat a Max streaming szolgáltatás legújabb nagydobása, amit a Warner. Bros a platform egyik új zászlóshajójának szánt. 10 ezer évvel járunk Paul Atreides megszületése előtt, amit a marketing anyagok, és maga a sorozat is szeret hangsúlyozni. A helyszín még mindig az Impérium, ami helyt ad a filmekben is megismert Harkonnen és Atreides Nagyházaknak. A kérdés már csak az, hogy miként sikerült Paul Atreides és leszármazottjai nélkül elmesélni egy olyan történetet, ami az eredeti Dűne-regényfolyam előtt játszódik.
A gépek lázadása
A cselekmény pár évtizeddel játszódik a gépek elleni háború után, ami a Butleri-dzsihád néven került be a fiktív történelemkönyvekbe. Az uralkodó Javicco Corrino császár (Mark Strong), a Corrino-ház egyik leszármazottja, akinek felesége a nagyravágyó Natalya császárné (Jodhi May). Az ő kapcsolatuk nem mondható harmonikusnak, ugyanis a császár már félrelépett egyszer egy Bene-Gesserit nővérrel, akitől született is egy fia: Constantine (Josh Heuston). A másik, édes gyermekük Ynez (Sarah-Sofie Boussnina) már Natalyatól fogant, és a későbbiekben, a cselekmény előrehaladtával igencsak fontos szereplővé válik.
Mielőtt azt hinnétek, hogy a császári udvarban kell keresnünk a főszereplőinket: nagyot tévedtek. A sorozat Brian Herbert és Kevin J. Anderson – A Dűne nővérei könyve alapján készült. A történet középpontjában főként a Bene Gesserit vallási rend tagjai lesznek. A sorozat leginkább a rend megalakulásáról, és az Impériumban kialakuló mindent átszövő hatalmi hálójukról szól. Ebben elég nagy szerepe lesz Valya Harkonnen (Emily Watson) Főtisztelendő anyának és húgának Tulának (Olivia Williams). A kettejük múltjába való betekintése során láthatjuk majd a rend átalakulását, és a hatalmuk megszilárdítását, amit a Nagyházak udvarába küldött igazmondó nővéreik segítségével érnek el.
A titkos terv
A rend feladatai közé tartozik az Impérium stabilitásának fenntartása, és a megfelelő császári utódok keresztezése génpárosítással. Ennek legújabb terméke Ynez hercegnő, akivel céljuk, hogy a Bene Gesserit kiképzése után ő töltse be az Impérium legrangosabb posztját. Az ő hatalomra juttatását már évtizedekkel ezelőtt elhatározta a Főtisztelendő anya, így a Nagyházaknak adott tanácsaik ezt az ügyet szolgálták. Viszont nem számoltak egy Desmond Hart (Travis Fimmel) nevű katonával, aki az Arrakisról visszatérve elkezdte aláásni a nővérek tekintélyét az uralkodói udvaron belül, így veszélyeztetve a rend tervét.
Az elbeszélésben közel sem tökéletes alkotás, de azt kiválóan érzékelteti, hogy Frank Herbert fikciós világa több, mint az Arrakis homokdűnéi. Láthatjuk életre kelni a Corrino család bolygóját, a Salusa Secundust, amit Herbert részletesen A Dűne gyermekei (1976) című regényében mutat be. A sorozat e narratív helyszín és Wallach IX bolygó között játszódik. A Salusa Secunduson megmutatkoznak az emberi élet hedonista jellemének kézjegyei, fényűzése, és a hatalom vakító ereje, ami alatt szerveződik a lázadás magja.
Míg a másik nagyobb helyszín a Wallach IX remekül szimbolizálja a Bene Gesserit kimért és eltökélt politikai céljait. Öröm volt látni, hogy a készítők behoztak olyan fontosabb könyvekben is szereplő elemeket, amik Villeneuve filmjeibe nem fértek már bele az időhiány miatt. Ilyen a Landsraad közgyűlés, aminek tagjai az Impérium összes nemesi háza, de ott van a gondolkodó gépek bemutatása is. Ezek mind bővítik az amúgy sem kicsi univerzum spektrumát.
Kívül szép, de legbelül üres
Az alkotás technikai, fényképezési és rendezési szempontból szinte hibátlan. A díszletei, kosztümjei, praktikus és vizuális effektusai lenyűgözően festenek még a kisebb képernyőkön is. A készítők látványban hűek maradtak Denis Villeneuve filmjeihez és Frank Herbert világához. Minden ráköltött dollár meglátszik a produkción.
A forgatókönyvről már nem lehet ilyen szépeket írni. Az alkotás a közel hét órás játék ideje alatt egyetlen karakterével sem tud szimpátiát kialakítani a nézőben. Ebből következik, hogy egyik szereplő sorsa miatt sem lehet igazán izgulni. Az már tényleg a legkisebb, ám így is szembetűnő hiba, hogy a cselekmény olykor tele van logikai bukfencekkel. Az sem segít a sorozaton, hogy a történet ütemét több alkalommal lelassítják a múltba tekintő részekkel.
A zenei világ terén sem sikerült maradandó élményt nyújtani. Hans Zimmer dallamai után az ember szinte maga alatt érezte az Arrakis homokját. Volker Bertelmann, Oscar-díjas zeneszerző dallamai viszont teljesen eltűnnek a több, mint hét órás felvezető évad szövetében.
Verdikt
A csapongó írás, a középszerű fiatal színészek, és a hét órásra nyújtott felvezető jellege miatt a Dűne: Prófécia egy korrekt, de messze nem jó debütálás. Egyedül a franchise neve miatt képes valamelyest kiemelkedni a középszerűség mocsarából. Az elszánt Dűne rajongóknak tudom csak ajánlani a sorozatot, hogy csillapítsák a fűszertől való elvonási tüneteiket a legközelebbi mozifilmig. A Dűne: Próféciában a felszín alatt lakozik egy jó történet magja, de valahogy a készítőknek nem sikerült kihasználniuk az ebben rejlő potenciált. Emiatt a mű sokakban egy mesterkélt hatást fog kelteni, és meglepődnék, ha sokan visszatérnének a következő szezonra.