Hiába ostoroztuk az elmúlt jópár epizódját a híres franchise-ok alapján készült LEGO videojátékoknak, visszatekintve azért látszik, hogy elég komoly evolúciót tett meg a széria. Hiszen elég csak összehasonlítani az eredeti LEGO Star Wars-t a feldolgozott kiadással. Nem kell kritikusi diploma ahhoz, hogy észrevegyük a teherautónyi különbséget. Az évek során apránként adagolták a különböző fejlesztéseket az alapokhoz, épp emiatt lehetett, hogy ezek nem tűntek fel senkinek. Sőt, az utóbbi években sok kritika érte az egy kaptafára gyártódott LEGO-címeket.
És egészen bajban vagyok a LEGO Star Wars: The Skywalker Saga véleményezésével is, mert órák óta vakargatom a fejemet, és próbálok rájönni, hogy kinek szánták. Az eredeti LEGO Star Wars játékok kedvelői már nem biztos, hogy rá fognak ismerni régi kedvencükre, annyira át lett szabva. Nem beszélve arról, hogy ez még mindig egy LEGO-játék, és a fiatalabb közönséghez szeretne első sorban szólni. Azonban a mostani fiatalokat és gyerekeket nem tudom, mennyire lehet megszólítani az eredeti, vagy az előzmény trilógiával.
Viszont annyi biztos, hogy a fejlesztő TT Games egyik kezével bőségesen adott, míg a másikkal el is vett; már ami a játékmenetet illeti.
[h]Decens csomag[/h]
A játék sztoriját remélem, nem kell senkinek bemutatnom. A LEGO Star Wars: The Skywalker Saga a címéből már erősen sejthető módon az eddig megjelent fősodorbeli kilenc Star Wars filmet dolgozza fel. Ami azt jelenti, hogy hét, már eddig is létezett játékot remake-eltek a fejlesztők és a két utolsó filmből (The Last Jedi, The Rise Of Skywalker) soha el nem készült résszel még kiegészítették a felhozatalt. Na de mi maradt meg az eredeti alkotásokból és mi került be újonnan?
Nos, valójában a játékok gerincét adó történeten, és azon kívül, hogy Lego-figurákkal kódorgunk nem sok mindent tartottak meg a klasszikus játékmenetből. A régi karakternézetet lecserélték vál felettire, az irányításhoz hozzáadtak egy célzást, és harc közben már kombózni is lehet. A szembetűnő látványbeli tupir mellett az audio-élmény is kapott némi ráncfelvarrást. Már minden karakter szinkronizálva van: hol filmbéli sorok lettek átkeverve, hol pedig új hangot kaptak a szereplők.
A optikai tuning mellett rahedli új átvezetőt is belepakoltak a játékokba, melyeket megbombáztak slapstick humorral. Ezekről abszolút lerí, hogy gyerekeket céloztak be velük, de hazudnék, ha azt mondanám, nem röhögtem öblöseket egyes poénokon.
A pályákon elég sok puzzle kapott helyet, melyek inkább időhúzás miatt vannak jelen, semmint számottevő kihívásként. Elvétve még mindig kell Lego-kockákból építeni valamit, de meglepően kevés hangsúlyt kapott ez a feature. A játékélmény és a játéktér pedig, nos… garantáltan nem lesz mindenkinek a kedvence.
[h]”Nem szeretem a homokot”[/h]
A klasszikus, pályákon való áthaladást minimálisra csökkentették a fejlesztők. Nem szabadultak meg tőlük teljesen, de érezhetően hátra sorolták őket. Mivel az a generáció a fő közönség, amelyik valószínűleg nem játszott az eredeti LEGO Star Warsokkal, úgy kellett kalibrálni, hogy a fiatalabbak is megtalálják a szórakozást. Nekik pedig valószínűleg nagyobb, nyitott terekre van szükségük, elágazó pályákkal, mellékküldetésekkel és az eddiginél is sokkal több gyűjtögethető bizbaszokkal.
A “rendes” pályák között töménytelen mennyiségű időkitöltés és vacakolás van. Unalomig ismételt “menj oda, nézz meg egy átvezetőt, gyere vissza, nézz meg egy másikat, menj tovább, csináld meg ugyanezt kétszer, és most már mehetsz játszani” szekvenciákból áll a játék, ami egy idő után sokkal frusztrálóbb, mint amilyennek elsőre hangzik.
És hiába a kvázi odahazudott open world, ha folyamatosan akadályokba ütközünk. A pálya szekvenciák között szabadon bóklászhatunk és megpróbálhatjuk megoldani a minikihívásokat. Azonban elsőre nem tudunk minden kockát összeszedni, először ki kell oldani megfelelő karaktereket/karaktertípusokat. Aztán ha még van ingerenciánk backtrackelni, újra megpróbáljuk megszerezni a nem sok gyakorlati haszonnal rendelkező Kyber Brickeket (karakterfejlesztésekhez szükséges).
Persze a jelenség nem újdonság, régóta így van ez, sőt, a klasszikus pályákon a kezdetektől fogva ott van az újrajátszhatósági faktor miatt a minikitek gyűjtögetése, amiket jellemzően csak akkor tudunk bezsebelni, ha már elegendő figura elérhető és free playben újra nekiveselkedünk az egyes pályáknak.
Az újítások halmazába még belepaszirozták a fejlődési rendszert, ami nélkül nem maradhat el videojáték, de bevallom töredelmesen, a kritika írása pillanatában jutott eszembe, hogy ilyen is volt. Az összegyűjtött Kyber Brickek segítségével tudunk a karaktertípusokra lebontva pontokat elosztani. Itt például nagyobb sebzésre, vagy egyéb specifikus képességekre pakolhatunk. Illetve van general fa is, ahol fejleszthetjük az építési sebességet, gyorsabb futást, életerőt, stb.
Ezeknek a skilleknek valójában nincs tényleges haszna. Egy pillanatra sem éreztem, hogy bármelyikre is szükség lett volna, mert a játék önmagában sem egy nehéz darab (tudom-tudom, a célközönségnek lehet az). És nem is állít olyan kihívások elé, ahol jól jön, ha gyorsabb a scavenger siklója, vagy több életet dob az ellenfél.
[h]Itt a coop, hol a coop?[/h]
Egy bődületesen nagy kihagyott ziccert erősen felróvok az új LEGO Star Warsnak. Ez pedig az online coop hiánya. A LEGO-rajongó közösség már elég régóta szeretné ezt az opciót, de még most sem sikerült összehozni. A couch coop nagyszerű dolog, de ha a Covid nem lett volna elég, az emberek alapvető életvitele nem nagyon tudja már támogatni ezt a fajta megoldást. És mi mást lehetne tökéletesebben online kooperatív módban játszani, mint egy LEGO-t?
A Playstation Shareplay funkciójával Rirald kollégával végül sikerült “meghekkelni” a rendszert némi kényelmetlenség árán, de így legalább tudtuk mímelni az online coopot.
[h]Kilenc történet[/h]
Egyébként ne tévesszen vagy ijesszen meg senkit, hogy kilenc játékot pasziroztak bele egy kiadásba. Az alapjátékok darabja kettő, de legfeljebb három óra alatt kivégezhetők, szóval egy laza harminc óra alatt simán el lehet érni az összes Star Wars végére, ha nem, vagy alig foglalkozunk gyűjtögetéssel.
Az epizódok közti átjárást elég ügyesen oldották meg a készítők. Miután kioldjuk a free playt a pályákon, vagy az “open world” részeken, a globálisan elérhető karakterkészletből tudunk váltogatni, és van gyorsutazás is, szóval viszonylag kényelmesen újrázhatnak bármit a kollekcionista játékosok.
De hogy még jobban kézenfekvő legyen a Kyber Brick-vadászat, gyors elérésbe kioszthatjuk kedvenc, vagy leghasznosabb figuráinkat, akik között villámgyorsan váltogathatunk, így nem kell kellemetlenül sok időt töltenünk a karakterválasztó menüben.
A nyíltabb területeken lehet pletykákat összeszedni, melyek kioldható karakterekhez vezetnek, amiket végül ugyan studsért (a játékon belüli fizetőeszköz) tudunk megvásárolni, de megszerzésük így jóval egyszerűbb és könnyebb lesz. A pletykákon kívül találkozhatunk egy halom NPC-vel, akik mondvacsinált mellékküldetéseket sóznak ránk, melyek végén jobbára Kyber Brick lesz a jutalmunk.
Akik szeretnek 100%-ra menni és mindenük a játékon belüli gyűjtögetés, azoknak ez a játék kiapadhatatlan oázis.
Ha a cikk ezen pontján úgy gondoljátok, hogy “hé, ez egy tök jó felújítás lett“, akkor nagyrészt egyetértek veletek. A legtöbb újrázáshoz képest valóban egy nem csupán tisztességes iparos munkát kaptunk a LEGO Star Wars személyében, de sokszor sikerült felülmúlnia önmagát. Viszont a játékmenetet és a játékélményt érdemes fenntartásokkal kezelnie mindenkinek. Nagyon hamar igazán fárasztóvá tud válni, és gyakran kellett több napra félretennem, mielőtt újra bele tudtam volna vetni magamat, mert egyszerűen becsömörlöttem tőle.
[h]A droidok, amiket keresel[/h]
Összességében a LEGO Star Wars: The Skywalker Saga az egyik oldalról egy kimondottan jól sikerült feldolgozása az eredeti LEGO Star Wars játékoknak. A másik oldalról viszont sok köze már nincs hozzájuk, így érdemes aszerint kinyitni, vagy messzire elhajítani pénztárcáitokat. Akit a nosztalgia hajt, jobb ha elkerüli, mert tényleg nem sok mindent tartalmaz az öregiskolás élményből. Viszont, aki nyitott az újításokra, az simán adhat egy esélyt neki. Grátisz, ha van a háztartásban egy kisebb gyerkőc is, mert a kooperatív élmény még mindig rengeteget tud pozitívan dobni rajta.
A látványra nagyon sokat adtak, de úgy összességében az audiovizuális fejlesztések nagyon jól sikerültek. A játékmenet és a LEGO-humor ugyan fárasztó lehet, és akad egy-két rettenetesen blőd pálya, még így sem beszélnék le senkit arról, hogy játszon vele.