Élet vagy halál? – Jurassic World: Bukott Briodalom kritika

A Jurassic Park már a második résznél eljutott arra a szintre, hogy a szériát csak egy bugyuta látványfilmként kezeljék. Nem segített ezen a harmadik rész sem, és a 2015-ös Jurassic World is csak egy darabot tudott visszaadni a Nublar sziget igazi varázsából. Időközben persze kiderült, hogy ismét egy trilógiával boldogítanak majd minket, a lehetőség tehát adott a javításra. Ezúttal J.A. Bayona rendező volt a soros, aki mindent megtett a Bukott Birodalom sikeréért.


Az egykori Jurassic Park helyszínét adó kis sziget élővilágát egy aktív vulkán veszélyezteti, nagy dilemmában áll tehát a világ: hagyjuk-e veszni a dinoszauruszokat még egyszer, vagy mentsük meg őket a teljes kihalástól? Itt egyből meglepetés is éri majd a nézőt, hiszen mindkét oldal észérvekkel képviselteti magát a harcban. Jeff Goldblum Malcolmja magát a döntéshozó hivatalt igyekszik meggyőzni arról, hogy ezek a lények veszélyt jelentenek az emberiségre, míg az előző részben megismert Claire és csapata pont az ellenkezőjét akarja bebizonyítani. Sajnos ez az ellentét sosem élesedik ki igazán a filmben, de néhol kellőképpen tudja fokozni a feszültséget.

 

    Vissza a Jurassic Parkba

 

Végül a döntéshozó szerv úgy dönt, hogy veszni hagyják a lényeket, viszont egy állítólagos jóakaró Claire csapatának segítségével megmentené őket. Itt kerül a képbe raptomidomár barátunk, Chriss Pratt, akit szintén felkérnek a nagy mentőakcióra. Az egész kicsit hajaz a Jurassic Park széria második részére, ahol vulkán nem volt ugyan, az alap koncepciót a dínóvadászat és a városban elszabaduló őslények adják. Itt szerencsére sikerült többet kihozni belőle, a nagy állatvédők vs Jeff Goldblum csata mellett főleg a karaktereken és a rendezésen látható mindez.

Chris Pratt és Bryce Dallas Howard még mindig tök jó párost alkotnak, akármi is történjék. A mellékszereplők kicsit sablonosak lettek ugyan (talán a 12-es karika miatt), mégsem éreztük őket feleslegesnek. Megkaptuk a klasszikus töketlen fiú figurát, aki fél mindentől,társaként pedig a kemény csajt, de egy pillanatra sem éreztük őket fölöslegesnek. Nem erőltették a béna poénokat, inkább megmutatták, hogy igenis bármilyen szituációban hasznosak lehetnek. A rosszfiúknál már nem ennyire egyoldalú a dolog. A nagy gonoszság mögött álló úriember karaktere egy nagy semmi lett, ahogy a hozzá társuló színészi munka is. A dínók befogását vezető Krokodil Dundee utánzat viszont rendesen meglepi a nézőt. Már első pillantás után vártuk tőle a bunkó beszólásokat, helyette viszont egy nagy tekintéllyel bíró középkorú férfit kaptunk, aki beszólogat ugyan néha, de mindezt intelligens embreként teszi.

Nem is lenne teljes az írás, ha nem jegyezném meg, hogy a Bukott Birodalom legnagyobb ereje még a fent említettek ellenére is a látvány. A rengeteg CGI mellett viszont most ismét több alkalommal használtak eredeti díszletet, vagyis robotokat a számítógépes őslények helyett. J.A. Bayona pedig tökéletesen megragadta az ebből adódó lehetőségeket, és a 12-es korhatár határán táncolva rendezte meg a filmet. A Bukott Birodalom ugyanis már nem kalandfilm, hanem inkább thriller vonásokkal erősít, sőt néha horror elemekkel is sokkolja a nézőt. Ez főleg a film legelejére jellemző, ahol megmutatják nekünk, miért is kell félni ezektől a lényektől. Majd a vége felé ismét előkerül a recept, de ott már az ember alkotta szörnyűségtől rettent el minket a film. Ijesztő ugyan nem igazán volt egyik jelenet sem, viszont néhány pillanatra sikeresen megfagy a vér a néző ereiben. Ezt különösen a hangulatos árnyjátékokkal, a jól megkomponált dallamokkal, na meg persze a félelmetes ragadozók segítségével sikerült elérni.

Bayona tehát mindent megtett azért, hogy ez a film elkerülje a neki szánt sorsot. Kiemelte a forgatókönyv erősségeit, viszont a gyengéit még ő sem tudta elrejteni. Az írók nem gondolták túl az egészet, volt pár ötletük, és körbeépítették egy nagy rakás átgondolatlan butasággal. Ne haragudjon meg senki a személyeskedésért, de még mindig nem tudom feldolgozni, hogyan kaphat milliókat egy olyan forgatókönyvíró a munkájáért, aki képtelen logikusan gondolkozni? Nem azzal van itt a baj, hogy nem Nolan szintű sztorit kaptunk, hanem azzal, hogy annak szöges ellentétje született az előző részt rendező Colin Trevorrow és társa, Derek Conolly kezei közt.

A Bukott Birodalom tele van logikátlan, átgondolatlan cselekmény szálakkal, amik nagyban rontják az élményt. A végéhez közeledve bedobtak nekünk két csavart is, melyek közül az első a lehető legszánalmasabb és még annál fölöslegesebb is lett. A második már nem ennyire vészes, de a vele járó következményeket láthatóan egyáltalán nem sikerült átgondolni. Ennek eredménye az lett, hogy a film eleje erősen indít, majd szépen lebutul, és csak J.A. Bayona-nak sikerül a végére nagy nehezen ismét vállalhatóvá tenni az egészet.

A Jurassic World második felvonása nehezen tehető bárhova is. Méltó folytatása az első résznek, már ha lehet ilyet mondani, sőt néhány elemének köszönhetően a nagy elődhöz is fel tud érni. Ez lett az a film, ami kellőképpen tud tisztelegni a 93-as alkotás előtt. Tisztelettel használja az ott jól megismert motívumokat, gondolok itt például a T-Rex első felbukkanására, vagy a legendás raptorok elől bújkálós jelenetre. És akkor ehhez tudtak még egy olyan üzenetet hozzácsapni, amely nem megszokott a kalandfilmek világában, sőt úgy általánosságban igen ritka Hollywood berkein belül is. Ezt rontották el végül a forgatókönyv gyengeségei, és így lett végül a Bukott Birodalomból felejthetetlen alkotás helyett egy nézhető, izgalmas, de sokszor agykiégetős kaland.

Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!

Ha tetszik a munkánk és úgy érzed szívesen támogatnál:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..