Új év, új remények, új fogadalmak és célok; itt az ideje, hogy mindenki rendezze sorait, átgondolja az eddigi munkásságát, és hogy merre tart. Nincs ez máshogy nálunk sem.
Épphogy kikerült az évértékelőnk, meg a GeekVilág díjkiosztó cikke, ahol 2020 legjobb és legrosszabb játékait rangsoroljuk, azonnal belefutottunk egy problémába – hogyan egyezteti össze három kritikus a pontozási rendszerét? Természetesen három teljesen különböző ízlésű magánember nem fogja ugyanazokat az értékeket rendelni egyes játékokhoz, de azért bizonyos irányelveket meg lehet határozni. Ez más esetekben egy belsős dokumentum lenne, azonban úgy gondoltuk, hogy az olvasók rendelkezésére bocsájtjuk, hogy ők is pontosabb képet kapjanak arról, hogy pontozunk mi.
Először is szögezzünk le pár alapvetést:
Elemezni emberi dolog, véleményezni isteni
Mindenkinek megvan a saját véleménye egy-egy játékról (filmről, könyvről, képregényről), a kritikát azonban az elemzés választja el egy Facebookon vagy Twitteren odahányt kommenttől. Egy kritikusnak kutya kötelessége az adott produktum minden releváns aspektusát bemutatni és megvizsgálni, majd ezek minőségének fényében saját véleményt formálni arról. Nem lehet csak úgy elsiklani hibák, sztoriban tátongó lyukak vagy gagyi dialógus felett csak azért, mert a játék egy másik területe totálisan lenyűgözött.
Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenkinek kötelessége egy játék minden aspektusát azonosan súlyozni – lehetséges, hogy számomra sokkal fontosabb a játékmenet, mint a látvány, így egy unalmas játékmenettel támadó vizuális orgazmus nem fog akkora benyomást tenni. Ez azt sem jelenti, hogy minden játékelemet ugyanolyan szinten kell kezelni minden egyes játéknál – igen hülyén venné ki magát például, ha egy sztoriközpontú játékban azon akadnék meg, hogy nem rendelkezik a Doom Eternal adrenalinpumpáló FPS-élményével.
Tudd, hogy mit tesztelsz!
Kicsit az előző ponthoz kapcsolódik a másik fontos alapelv. Egy jó kritikus képes nagyjából belőni, hogy egy játék mit szeretne elérni; legyen az audiovizuális lakoma, körömrágós feszültségkeltés, félelem, vagy éppen relaxáció. Minden játéknak vagy egy „idealizált” állapota; a pontozás jórészt az alapján történik, hogy mennyire sikerült közel kerülni ehhez az állapothoz.
Természetesen vannak félreeső esetek, amikor egy játék célja valami mélységesen gyomorforgató – például megpróbál kiforgatni a pénzedből (Star Wars: Battlefront 2), vagy megpróbálja kiforgatni a beled a szádon (Agony). Ilyenkor a jóérzésű kritikus azonnal husángot ragad, és ott üti ezeket az arcátlan torzszülötteket, ahol éri.
Helyezd kontextusba!
Minden kritikus, tesztelő, sőt, még a fent említett túlbuzgó kommentkaratésok is kortársaikhoz hasonlítanak játékokat. Egy termék sem létezik buborékban, így hiba lenne anélkül vizsgálni egy játékot, hogy átgondolnánk, hogy áll most a zsáner; előre-vagy visszalépés történt azzal, hogy ezt a játékot piacra dobták?
Így történhetett, hogy a frissítőként ható AC: Origins a maga idejében még talán nyolcas vagy kilences értékelést is érhetett, azonban a kétszeri újrázás az Odyssey-vel és a Valhallával szép lassan egyre alacsonyabb pontokat ért.
Használd a skálát!
Akár ötös, tízes, vagy százas skálán pontozol valamit, törekedj arra, hogy kihasználd a rendelkezésre álló helyet; itt kifejezett előny, ha addig nyújtózkodsz, amíg a takaród ér. Elvégre annak sok értelme nincs, ha egy skálának csak a felső felét – neadj’ isten a harmadát használod.
Most, hogy lefixáltuk az irányelveket, ideje beleugrani a legérdekesebb részbe – mit jelentenek a pontszámok. Mindhez biztosítok egy rövid leírást, nehogy valaki eltévedjen; fogja meg mindenki egymás kezét és kezdjük a pokolból, hogy aztán felemelkedhessünk a mennyekbe.
1 – Minősíthetetlen
Ezeket a játékokat sok néven emlegetik – a végidők előfutárai, kritikusok átka, azonnali agyrák -, egy valami azonban mindben közös: játszhatatlanok. Vagy a technikai problémák teszik emberi fogyasztásra alkalmatlanná, vagy ha ezek nem is akadályoznak meg a végigjátszásban, rövidesen azt kívánod, bárcsak megakadályoznának. Csak azért vagyunk kénytelenek videojátékoknak titulálni őket, mert a műfaji besorolás megköveteli. Szerencsére ilyen szintű katasztrófa csak évtizedenként egyszer-kétszer rázza meg a játékipart, de akkor évekre megnyomoríthatnak szerencsétlen kritikusokat, akik épp akkor húzták a rövidet a szerkesztőségben. Egyetlen megváltásuk lehet ezeknek a játékoknak, ha annyira rosszak, hogy átfordulnak valamilyen groteszk zsenialitásba.
Példák: Agony, Big Rigs: Over the Road Racing, Ride to Hell: Retribution, Hunt Down The Freeman, Guise of the Wolf, Rambo The Videogame, The Quiet Man, Life of a Black Tiger
2 – Katasztrófa
Játékok, amiket csak az választ el a legrosszabb értékeléstől, hogy kínkeservesen végig lehet őket játszani – bár nehéz lenne olyan embert találni, aki önszántából vállalkozna rá. Szörnyű irányítás, audiovizuális terrorizmus, genfi egyezmény által szankcionált történet – ezek mind-mind a kettes pontszámot érdemlő játékok ismérvei. Bizonyos szempontból még rosszabbak, mint az egypontos fércmunkák, ugyanis még annak az esélye sincs meg, hogy egy Ed Woodos csavarral szórakoztatóan rosszba csapjanak át.
Példák: Dungeon Keeper mobile (2014), Stalin vs. Martians, Mortal Kombat: Special Forces, Aliens Colonial Marines, Jumanji The Videogame, Game of Thrones: Winter Is Coming (browser game), Raven’s Cry, Umbrella Corps, The Walking Dead Survival Instinct, Edge of Tomorrow (mobil), Left Alive, Fast & Furious Crossroads
3 – Szörnyű
Itt érkeztünk el a rossz játékok natúrjoghurtjához. Ezek azok a gammák, amikbe csak a legelszántabb rajongók vetik bele magukat. Játékok, amik messze elmaradnak a várakozásoktól, rosszul dizájnolt, béna játékmenettel, esztétikai szempontokat jórészt mellőző látvánnyal, unalmas, vagy egyenesen bugyuta sztorival. Annyira átlagosan rosszak, hogy a kollektív tudattalan sokszor ki is veti magából, a feledés jótékony homályába száműzve őket.
Példák: Fallout 76 (megjelenéskor), Remothered: Broken Porcelain, Immortal Legacy: The Jade Cipher (PC), Past Cure, Ghost Recon Breakpoint, Those Who Remain, Call of Juarez: The Cartel, DMC 2, Metal Gear Survive, WWE 2K20
4 – Alsó-közép
Ez a jó és a rossz játékok határmezsgyéje; a vékony vonal, ami elválasztja az igazán rossz játékokat a bénán összerakott középkategóriásoktól. Ezekből a játékokból esetenként még pár óra szórakozást ki is lehet csikarni, de megkérdőjelezhető, hogy megérik-e az árukat, vagy a beléjük fektetett időt. A játékmenet épphogy megáll a lábán, a grafika általában több évvel van lemaradva, a sztori meg valahol Danielle Steele és EL James írói teljesítménye között táncol. Általában említésre és emlékezetre sem méltóak, és csak az adott zsáner fanatikusainak tudjuk fokozott óvatossággal ajánlani.
Példák: Serious Sam 4, Anthem, Crucible, The Stillness of the Wind, Minecraft Dungeons, Duke Nukem Forever, Sniper Ghost Warrior-széria, Left on Read, FIFA 2021, Generation Zero, Dead or Alive 6, One Punch Man: A Hero Nobody Knows
5 – Fehér zaj
Ez a játékipar üresjárata; ide kerülnek a kreativitást minden szempontból nélkülöző, unalmas tömegtermékek. Nagyjából annyit adnak hozzá a játékiparhoz, mint a Munkáspárt a magyar politikai palettához. Egyetlen előnyük, hogy nehéz róluk túl sok rosszat mondani; végtelen jellegtelenségüknek és ambíciójuk totális hiányának köszönhetően nem is tudnak hatalmasat bukni, ugyanis nem is próbálkoztak soha. Jaj annak a szegény kritikusnak, aki megpróbál ezekről a játékokról valami tartalmasat mondani – mintha a fehér falat kéne művészi szempontok alapján kiértékelni. Nagyjából ebbe a zónába csúszhatnak azonban azok a játékok is, amelyek tagadhatatlan kreativitásuk ellenére olyan súlyos problémákkal küzdenek, amelyek nagyon durván belerondítanak az élménybe.
Példák: The Shattering, Far Cry: New Dawn, Marvel’s Avengers, The Sinking City, Need for Speed Payback, CoD Ghosts, Infinity Warfare, Vampyr, FEAR 3, Batman Telltale Game, Wolfenstein Youngblood, Realm Royale, Outlast 2, The Crew, Warface, Ironsight
6 – Tökéletes közepes
Ez a középszerű játékok szürke tengerének másik partja; míg a négyes pontszám a rossz és a közepes játékokat választja el egymástól, a hatos a jó játékok határkerítése. Még mindig végtelenül sablonos és abszolút felejthető játékokról beszélünk – innovációnak híre-hamva sincs, a felhasznált dizájnelemekkel többször találkoztunk már, mint agresszív részeggel Kőbányán -, azonban ezek annyira meggyőzően és profin adják el a kaptafát, hogy kénytelenek vagyunk megvenni. És ha már a piszkos anyagiaknál járunk, talán itt kezdődik azon játékok köre, amik megérik az árukat, de itt még nem kell nagyon stresszelni; ha kihagyod, sem maradsz ki semmiből.
Példák: Raji, Scourgebringer, Pumpkin Jack, Assassin’s Creed III, AC: Unity, AC: Valhalla, Watch Dogs Legion, Hyper Scape, The Town of Light, Far Cry 5, Rage 2, Borderlands: The Pre-Sequel, CoD-részek többsége, Star Wars Battlefront Remake, Battlefield 5, Beyond Two Souls, Ghost Recon Wildlands
7 – Jó cucc
Egy hideg sör egy nehéz nap végén, levenni a melltartód, mocsok büdösen végre lefürdeni; az élet apró örömei. Ilyen egy hetes játék is; nem valószínű, hogy bevonul a történelembe, mint minden idők legjobb játéka, de kiváló szórakozás szinte minden szempontból. Az ambíció hiánya vagy az apró hibák miatt azonban lecsúszik az igazán minőségi alkotások sorából és marad az, aminek készült – könnyed, igényesen összerakott szórakoztatóipari termék.
Példák: BPM: Bullets Per Minute, Days Gone, Jouney to the Savage Planet, Call of the Sea, Falcon City, Batman Arkham Origins, Wolfenstein 2: The New Colossus, Shadow of the Tomb Raider, Rage, Overwatch, BioShock 2, The Council, Hellblade, Life is Strange
8 – Minőségi
A nyolcas pontszámot kapó játékok a hetest érdemlők minden erényével rendelkeznek. Az különbözteti meg őket a „mindennapi” jó játékoktól, hogy nem elégszenek meg az átlagosan jóval, bizonyos területeken újítani, vagy tökélyre fejleszteni akarnak. Zsánertől függően rendelkezhetnek megragadó sztorival, elképesztő látvánnyal, ütős játékmenettel, mély karakterinterakciókkal és még ezer és egy játékelem tetszőleges kombinációjával, amitől ez a pontszám már egyértelműen mutatja: kiemelkedtünk a tömegből. Hogy mitől marad el a kilencestől? Egyes játékelemek lehetnek közepesek, technikai problémák mérgezhetik az élményt, esetleg a befejezés vagy az üzleti modell véghatja gallyra az élményt.
Példák: Devil May Cry 5, Spelunky 2, Ghostrunner, Borderlands 3, Immortals Fenyx Rising, Spellbreak, Dead Space, Outlast, Metro 2033, Metro Exodus, Gone Home, Wolfenstein: The Old Blood, The Outer Worlds, A Plague Tale: Innocence, Batman: Arkham Knight, LUNA: The Sadow Dust, Inside, Spec Ops: The Line, MGS 5: The Phantom Pain,
9 – Kiemelkedő
Ezek a játékok az egyszerű halandók legkiválóbbjai; pazar prezentáció, élvezetes játékmenet, erős narratíva és kevés hiba jellemzi őket. Ha a hetes kategória a hideg sör nyári forróságban, a nyolcas pedig a jófajta kézműves termék, akkor ez a legjobb folyékony kenyér, amit kereskedelmi forgalomban megkapsz és nem limitált kiadású. Igazán emlékezetesek, amik méltán kerülnek éves, sőt évtizedes toplistákra. Na de ha ilyen jók, akkor miért nem kapnak tíz pontot?
Példák: Batman: Arkham Asylum , Arkham City, Animal Crossing: New Horizons, Ghost of Tsushima, Dark Souls 3, Desperados 3, Doom Eternal, Metro Last Light, Shadow of Mordor, Resident Evil 7 és 2 remake, Amnesia: The Dark Descent, Bioshock Infinite, Dead Cells, Borderlands 2, Braid, Distraint, Drageon Age: Inquisition, Uncharted 4, What Remains of Edith Finch
10 – Korszakalkotó
Valószínűleg durván le fogjuk szűkíteni a tíz pontos játékok körét, de szerettem volna, ha maximális pontszámot csak tényleg kivételes esetekben adnánk. Ennek megfelelően a tíz pontot elérő játékok sorába három módon juthat be egy mű: vagy ténylegesen korszakalkotó, azaz egy új zsánert alkot meg, esetleg feltámaszt, vagy annyira átalakítja az ipart, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni. Végül pedig olyan játékok kerülhetnek ide, amik kategóriájukban új igazodási pontot jelentenek. Természetesen mindezt úgy, hogy kiváló a kivitelezés más területeken is; hiszen mit ér az újítás, ha a minőség kárára megy? Fontos megjegyezni azonban, hogy ezek sem tökéletes játékok.
Példák: Hades, Disco Elysium, Minecraft, Sekiro: Shadows Die Twice, Undertale, Papers Please, Persona 5, The Witcher 3, God of War, The Last of Us, Dark Souls, Celeste, Hollow Knight, BioShock, Journey, Doom (1993), Doom (2016), Half-Life
11 – Platón videojátéka
Idáig kellett vándorolnunk a tökéletességig; az ideákig kellett visszanyúlni, amiket a földi, materiális világban nem találhatunk meg, csupán kivetüléseiket. Valljuk be: tökéletes videojáték nem létezik, és soha nem is fog; nem csak azért, mert emberek készítik őket, de azért is, mert emberek játsszák, s mint ilyenek, eredendően hibásak. Ez a kategória csak elérhetetlen célként lebeg a skála végén túl, de ígérem, ha egyszer megjelenik valami, ami ezt a pontszámot érdemelné, személyesen jövök ki a barlangból, és követek el szeppukut.
Nos, hát ez lenne a GeekVilág értékelési útmutatója, ami legalább annyira támpont nekünk, mint nektek. Végre mindenki tudja, hogy mit jelent, ha egy adott pontszámot rendelünk egy játékhoz. Természetesen a kritikusaink individualizmusát mindig tiszteletben tartjuk, a végső pontozás joga az övék.