Az Esernyő Akadémia Netflixes adaptációjának második évada mostanában debütált a szolgáltató kínálatában. Az első szezonról már írtam egy bejegyzést, és nem szépítem, nagyon imádtam. Már akkor is szabadkoztam, hogy az eredeti alapanyagot, a képregényt nem olvastam, és annak fényében értékeltem magát a sorozatot.
Most azonban valamelyest behoztam a lemaradást, ugyanis végére értem az Apokalipszis Szvit című első felvonásnak.
[h]Sorozat kontra képregény[/h]
Abba nem szeretnék mélyebben belemenni, hogy mennyiben tér el a képregény és a sorozat, mert parttalan beszélgetés lenne a vége. A sorozat egész szabadon értelmezett egy halom dolgot, amit a könnyebb történetmesélés oltárán áldozott be. A maga abszurd módján pedig fényévekkel földhözragadtabb maradt, mint maga a képregény. Kissebb változtatások itt, nagyobbak amott, illetve meglepő módon csomó apróbb részletet meg borzasztóan okosan emelt át a Netflixes alkotás.
Így, hogy már a képregényt is olvastam, tudnám egymáshoz viszonyítani a sorozattal, és ujjal mutogatni az értelmetlen variálásokra, most mégsem teszem. A széria első évada nagyon bejött, és ezen nem változtatott az sem, hogy megismertem az alapművet. Nem úgy, mint a Valós Halál második évada. Ott nagyon megerőszakolták Richard Morgan Kovacs-trilógiájának zárókötetét, a Dühöngő Fúriákat. Ha tehetném, az évadkritikám felét visszaszívnám, de maradjon meg az utókornak. Néha még én is tévedhetek.
[h]”I’m just a man, I’m not a hero”[/h]
Az Umbrella Academy 2007-ben jelent meg a tengerentúlon, és nagy sikert aratott. 2008-ban még Eisner-díjat is nyert legjobb limitált széria kategóriában.
Hazánkban viszont egészen 2019-ig kellett várni, hogy magyar változtatot is kapjon. Az okát nem ismerem annak, hogy mi lehetett a háttérben, amiért csak 12 évvel később ért ide. Bár az is érthető, hogy itthon minden kiadó kétszer is meggondolja, milyen képregényt jelentessen meg.
Úgy tűnik, mintha egyébként a képregények egyre nagyobb népszerűségre tennének szert, és bátrabban jönnek a kiadások. De ez még mindig egy rétegszórakozás, ami ráadásul valljuk be, legtöbbször nem is olcsó mulatság. Ebben a témában talán egy másik bejegyzésben mélyebben is elmerülünk.
Szóval 2007-et írunk, amikor Gerard Way és Gabriel Bá közös szerelemgyermeke, az Umbrella Academy, azaz az Esernyő Akadémia megjelenik. Az író Way-t egyébként máshonnan is ismerhetjük: ő a My Chemical Romance nevű pop-punk/emo/alternatív rock zenekar frontembere. Ne csinálj úgy, mintha nem ismernéd! Te is átestél azon a “korszakon“.
A képregény bevezetőjében is szó esik Way abszolút egyedi látásmódjáról. Ha ismeritek a My Chemical Romance munkásságát, akkor a videoklipek már adnak egyfajta alaphangot, amiből ki lehet indulni. A kora 2000-es évek, illetve az ezredfordulót követő néhány évek meghatározó zenekara volt, már ami főleg az emo-szcénát illeti.
A banda aranykorában fogant meg az Umbrella Academy ötlete, és hiába a remek koncepció, ha akadt némi szkepticizmus például a rajzoló, Gabriel Bá részéről. Miszerint: itt ez a frontember, aki állandóan úton van, turnézik, éli a rocksztárok életét; mikor lesz neki ideje képregényt készíteni?
A bevezető túl érzelmesnek és mézes-mázosnak hatott számomra, de gondolom az idő ezúttal is megszépíti az emlékekeket. Szinte biztos vagyok benne, hogy a háttérben nem kevés idegesség húzódott meg, amikor Way éppen határidőkre készítette el sztorivázlatait. Mindenesetre ezt nem tudhatom, nem is konspirálok, de tuti, hogy nem volt egyszerű időszak. A végeredmény pedig mindenért kárpótol.
[h]Nem hétköznapi család[/h]
Mindazonáltal itt vagyunk, az Umbrella Academy 2007-ben megjelent, most pedig újraéli virágkorát. A Netflix felkarolta az ötletet, és hazánkban is megjelent végre Esernyő Akadémia Apokalipszis Szvit címmel az első rész. Ezen kívül még három kötet látott napvilágot Dallas és Hotel Oblivion címmel. És most júliusban Way bejelentette, hogy a negyedik kötet is készülőben van, mely a Sparrow Academy nevet fogja viselni.
A képregény minden aspektusában különc, fura, és igazán egyedi. A történet szerint valamikor a huszadik században egy random pillanatban 43 gyermek született meg, mindenféle előjel nélkül. Mármint szó szerint: a legtöbb anya nem is volt terhes.
Sir Reginald Hargreeves, a különc milliárdos 7-et talált meg a rejtélyes gyermekek közül, akiket megvásárolt és saját birtokán nevelte őket egyetlen céllal: hogy megmentsék a világot.
A hét “testvér” közül hatnak különleges képességei vannak, így megfelelően trenírozva őket megalkotják az Esernyő Akadémia szuperhős csapatát. Hetes, vagyis Vanya és családja abban a hitben vannak, hogy ő nem különleges, így nyilván be sem veszik a csapatba. (A képregényben azonban viszonylag hamar kiderül, hogy Vanya a hegedűjén keresztül képes borzasztó pusztítást végrehajtani.)
Idővel a testvérek szétszéledtek, és megpróbálták saját, önálló életüket egyengetni. Most mégis újra egy fedél alatt kell lenniük, hiszen Hargreeves, fogadott apjuk meghalt. A csapat között mindig jelen van a feszültség, az egyet nem értés, régi sebek, és mindenkinek a saját lelki sérülései.
A temetés idején a rég eltűnt testvér, Ötös hirtelen visszatér a jövőből, hogy meghozza a hírt: a világ hamarosan elpusztul. Tehát a megmaradt tagok újra összeállnak, hogy kiderítsék mi okozhatja a pár nap múlva bekövetkező apokalipszist.
[h]Újraegyesülés[/h]
Az Esernyő Akadémia esszenciája nem a történetében van, hanem a karakterekben. A szereplők roppant egyediek, nem úgy problémáik. Azt leszámítva, hogy különleges erejük van, a lelkük még ugyanolyan sérülékeny mint bárki másnak. A kényszerből lett testvérek a világ legrosszabb apja mellett nevelkedtek, mit sem tudva az igazi szeretetről, odaadásról, gondoskodásról. Sosem tapasztalták meg az átlagos életet.
De a nagyobb jó érdekében most újra összeállnak, hogy felvegyék a harcot, és megakadályozzák a világvégét.
Way víziója és Bá rajzai egyébként még rápakolnak néhány lapáttal az Esernyő Akadémia jó értelemben vett furcsaságára. A gyakran abszolút minimalista vonások, leegyszerűsített formák és alakok egyáltalán nem dobják ki az olvasót az élményből. Máskor tuti felróttam volna, hogy “ilyet még én is tudnék rajzolni”, de itt nem hogy elvesz, de hozzáad az élményhez az egyszerűsítés.
A színek, az ábrázolásmód, a fények és árnyékok mind-mind emlékezetessé teszik a képregényt. A történet nem bonyolult, de a mögötte húzódó karakterek, és a cselekmény elérték nálam azt, hogy új kedvencet köszönthessek az Esernyő Akadémia személyében.
Ellenben azt el tudom képzelni, hogy pont a direkt furcsasága miatt sokaknak nem fog tetszeni. Ugyanis, ha az olvasó nem rezonál ezzel a műfajjal, akkor hiába a jó karakterek, nem fog működni az összkép.
[h]Verdikt[/h]
Összességében tehát az Esernyő Akadémia egy egyedi alkotás a piacon. Legtöbbször nagyon furcsa, néhol groteszk, és megvan a maga fekete, elborult humora, ami nélkül már nem is tudnám elképzelni. A kivitelezés vér profi, sajátos hangulatot kölcsönöz a lapoknak minden egyes vonás. A karakterek alaposan ki lettek találva, és nem csak a felszínt kapargatjuk személyiségükben, hanem jó mélyre merülünk a lelki sérüléseikben.
Azonban, ha az olvasónál nem talál be a sztori, a furcsa szetting, akkor biztos vagyok benne, hogy az élményt nem fogja megmenteni a karakterábrázolás, sem pedig a minimalista rajzok. Ugyanis az Esernyő Akadémiát nehéz külön részegységekként boncolni. Egy kerek egészt képvisel, és ha elkapott, akkor érteni fogjuk a további miérteket és hogyanokat. Ha már csak egy aspektusában utáljuk, akkor az egészet utálni fogjuk.
Ha még nem olvastad soha az Esernyő Akadémiát, akkor itt az idő pótolni. Minden képregényrajongónak kötelező darab, és még mindig tartom magam ahhoz, hogy a Netflixes sorozat is megállja a helyét. Sőt, ha nem is mindent, de a legtöbb kulcsfontosságú jellemzőjét sikerült abszolválni.
Cím: Az Esernyő Akadémia – Apokalipszis Szvit (Umbrella Academy – Apocalypse Suite)
Készítők: Gerard Way, Gabriel Bá
Kiadó: Vad virágok Kiadó
Kiadás Éve: 2019
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
Kövesd a kiemelten képregényekkel foglalkozó Instagram oldalunkat is: ComicGeek Instagram
[h]Támogatlak![/h]
