Egy kis visszatekintő
Tagadhatatlan tény, hogy az elmúlt évtizedben egyértelműen átalakult a konzolpiac. A játékfejlesztés költségei korábban elképzelhetetlenül félelmetes méreteket öltenek, és a legtöbb kiadó most már a multiplatformos megközelítésben látja a jövőt és a vele járó nagyobb eladási számokat, ami alól Sony sem kivétel. Sokak legnagyobb meglepetésére a nagyágyúikat először PlayStation 5-re fixálják konzolexkluzívként, majd az idő múlásával szépen átkerülnek a PC-s digitális storefront-okra, mint például a Steam, a Good Old Games vagy az Epic Games Store. Ezt a tendenciát a Horizon Zero Dawn és a Days Gone indította be, és a riportok szerint ez a Sony számára igencsak kifizetődő lett, ezért maradnak is e stratégia mellett.
Arra viszont senki sem gondolt, hogy a már kevésbé ismert, úgymond elfeledett címeit egy Bandai Namco-val kötött partnerség keretében kiengedje a markából, és elérhetővé tegye azokat akár rivális platformokon. Nem titok, hogy jelenleg a Sony prioritásai a filmszerű, quick time eventekkel fűszerezett hátsónézetes lövöldözős és akciójátékokban vannak, és emellett több-kisebb sikerrel próbálkozik a live service irányzattal. És talán ez a legjobb idővonal, amit a régóta polcon porosodó sorozataival csinálhatnak. Ennek köszönhetően csak idén kapott új lehetőséget a korábban PS Vita exkluzív Freedom Wars (ami a handheld saját „Monster Hunter„-je volt). A Patapon is ritmusosan kigurult a sírból a Patapon 1+2 Replay keretében, most pedig az Everybody’s Golf: Hot Shots egy 8 éves csendespihenőt követően tért vissza.
Golfozni csudajó!
Az Everybody’s Golf (Japánban eredetileg Hot Shots Golf néven jött ki, a két különböző regionális címet pedig 28 évvel később egybemosták) még a PlayStation 1-en látta meg a napvilágot a mostani Mario Golfért és Tennisért felelős Camelot Software Planning-től. A debütöt követően és a mostani friss megjelenés kivételével, pedig a Clap Hanz-nek köszönhető az összes többi rész legyen az PS1-en, PSP-n, vagy akár PS4-en. Ez a sorozat sosem akart több lenni, mint egy nyugis, helyenként pedig meglepően intenzív golfszimulátor. A pályákon süt a nap, csicseregnek a madarak, a mezőn fel-alá futnak a vadállatok, a nézők pedig vagy örvendenek a mesteri golfjátékodnak, vagy elönti őket az undor, ahogy a homokbunkerből próbálod kimenteni a labdádat.
A golf alapszabályai a következők: egy golflabdát a lehető legkevesebb ütéssel az elütőhelyként megjelölt sík területről a körzetben elhelyezett lyukba kell bejuttatni. A pályák területe változó, nincs rögzítve, és minimum méret sincs meghatározva. Minden szakaszon meg van határozva a par, ami az az ütésszám, amennyiből a lyukba kellene jutni. Ha több ütéssel sikerül betalálni a lyukba, annál nagyobb pontszámot kapunk, ami rontja az eredményünket.
Talált, süllyedt
De persze sosem lesz olyan egyszerű dolgunk. Papíron rémegyszerűnek hangzik a golf mint koncepció, de olyan tényezőkre is figyelni kell, mint például, hogy milyen erővel és szögből ütjük el a golflabdát, milyen ütőt használunk, a szél milyen irányból fúj, vagy lejt-e a terep. Keményebb földeken vagy akár a homokból mindig nehezebb dolgunk lesz. Maga a természet is akadályként szolgál: egy ponton azt gondolhatjuk, hogy lesz egy tökéletes ütésünk, majd jön a felismerés, hogy a labdánk beleakadt az eddig fel nem tűnt fa lombkoronájába, és ezzel megtörhet a lendület. Ha a labda pályán kívülre vagy a közeli tóba kerül, akkor büntetőütés terheli a játékost, amelyet a végső ütésszámhoz (golfütések + potenciális büntetőütések) hozzá kell adni.
Az első pár óra garantáltan az adaptációról szól majd. Először mindig arra fogunk törekedni, hogy a labda minél gyorsabban célba érjen. Később pedig már próbálgatunk más módszereket, és akár javul a ritmusérzéünk. A labdaütés, mint tevékenység, a pontos időzítéstől függ – amennyiben túl korán vagy túl későn nyomjuk le a gombot, abból akár igazi katasztrófa is lehet, ami miatt fogunkat csikorgatjuk. Cserélgetjük az ütőket, odafigyelünk a környezeti adottságokra, az időjárásra és itt mutatkozik meg, hogy igazán mire képes az Everybody’s Golf: Hot Shots. Mert a cuki, családbarát, animés/nintendós külalak alatt egy meglehetősen technikailag igényes játék várja a játékost. Karakterünket fejleszthetjük és ezzel együtt új képességek válnak elérhető, de lehetőségünk lesz új felszereléseket vásárolni, vagy akár statokat növelő ételeket is.
A játék többféle móddal várja a sporttal ismerkedni vágyókat. Rendelkezésre áll a sztori mód, ami őszintén nem fog többet nyújtani, mint egy „Menjünk golfozni!” típusú, feelgood narratíva. Akinek ez nem tetszik, annak lehetősége van úgy végigmenni ezeken a speciális pályákon és kihívásokon, hogy egy szuszanást sem kell végighallgatnia. Ha valami engem is zavar néha a sorozattal kapcsolatban, az az, hogy mindenki tényleg megállás nélkül csak beszél, kiabál és szörnyűlködik! Ha csak egyet ütünk. Ha a labdánk az Arrakison kötne ki. Ezért úgy gondolom, hogy az átvezetők automatikus átugrása funkcióként nem egy ördögi ötlet.
A tradicionális multiplayer módok mellett az alábbi kettőt emelném ki. Az egyik a Wacky Golf, ahol a labdád bármikor felrobbanhat ami vagy segíti a helyzetedet és közelebb kerülsz a célhoz, vagy pedig a Marianna-árokban köt ki. Emellett kráterek, tornádók és monolitok is nehezíthetik a dolgodat. Nem elképzelhetetlen, hogy a Mario Party után ez lesz az új barátság-gyilkos partijáték.
A másik pedig a Colorful Golf. Talán itt a legkaotikusabb a játék, ugyanis minden labda földet érésekor kapunk egy jegyet, ami bármilyen effektust produkálhat: Ilyen például a lövésjelző sáv elrejtése, az ütők letiltása vagy cseréje, sőt, akár egy 50%-os lövéserősítés is. Ezeket elhasználhatjuk magunkon, de akár az ellenfélen is.
Bogey vagy nem Bogey?
Az a helyzet, hogy nekem korábban csak a PlayStation 4-re megjelent Everybody’s Golf-hoz volt szerencsém és egy időben az szolgált partijátékként nálam. Akár egy fárasztó munkanapot követően, akár egy házibuli keretében vagy egy hosszú, felüdítő futásból hazaérkezve a Margitszigetről. És mégis egy olyan érzés fogott el a Hot Shots-nál, mintha esztétikailag, a játék UI-dizájnját, de még a játékbeli tartalmakat és opciókat tekintve is szinte ugyanazt kapnánk 2025-ben. És ezzel szerintem nincs is baj, mert ha valami jól működik, akkor nem kell piszkálni, de kétségkívül felmerül a biztonsági játék gyanúja és egy 8 éves szünetet követően kicsit magasabbak lehetnek az elvárások.
Ehhez hozzátársul az a szomorú tény, hogy a játék teljesítménye sok helyen köhécsel. Én PC-n teszteltem a játékot és bár sosem volt egy bivalyerős konfigurációm, kicsit szürreálisnak éreztem, hogy mennyire vissza kellett venni a beállításokból ahhoz, hogy a képfrissítési sebesség stabil legyen. Nem egyszer indult zuhanórepülésbe a framerate akár csak egy ütésnél, vagy egy véletlenszerű robbanásnál. Konzolokon, ahogy olvastam és hallottam, sokkal rosszabb a helyzet, amit azóta valamennyire orvosoltak.
Verdikt
Igazából azt kaptam, amire számítottam. A piacon kevés golfjáték van, így az Everybody’s Golf: Hot Shots könnyen betölti ezt a rést. Cuki, egyszerű, sőt, nagyon bájos sok szempontból a Hot Shots, de a technikai gebaszok kétségkívül rossz szájízt hagyhatnak, de a Hyde-nak ígyis sikerült egy ízig-vérig klasszikus japán játékot a piacra dobnia. Rengeteg a megnyitható tartalom, ami miatt egy kicsit különlegessé teszi ezt a megjelenést, hiszen manapság mindennél ott csücsül a Season Pass és/vagy mikrótranzakciók, DLC-k gondolata. Amennyiben a Sony partnersége továbbra is fennmarad a Bandai Namcóval a kevésbé népszerű sorozatait illetően, akkor szívből remélem, hogy a Gravity Rush is szárnyalhat még egyszer.
A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a Cenega Hungary biztosította. Az Everybody’s Golf: Hot Shots 2025.09.05-én jött ki digitális platformokon (Steam, PS5, Nintendo Switch 1&2), itthoni boltok polcain pedig PlayStation 5 és Nintendo Switch 1-re vásárolható meg.