A Guardians Of The Galaxy E3-as bejelentése okkal hagyhatta kétségek között a játékosokat. Ugyan az első betekintés a gameplay-be nem nézett ki rosszul, de sokkal több kérdésünk volt, mint amire akkor választ kaptunk. Továbbá az sem volt jó ajánlás, hogy ugyanaz az Eidos-Montréal volt felelős a fejlesztésért, ami a 2020-as Marvel’s Avengers című elfuserált valamit a világra hozta.
És ahogy teltek a hónapok, aggasztóan kevés információt tudtunk meg a játékról. Annyi biztos volt, hogy nem lesz kooperatív mód, sem pedig online multiplayer. Szintén egyértelművé tették a fejlesztők, hogy csak Star-Lordot tudjuk majd irányítani, a többi csapattag nem lesz külön játszható, ellenben utasításainkkal folyamatosan variálhatjuk milyen képességeket használjanak.
Egyre közeledett a megjelenés dátuma, és én még mindig nem gondoltam, hogy ebből a játékból valami jó dolog fog kisülni. Aztán végül elkezdtek csordogálni a korai, kimondottan pozitív hangvételű beszámolók, és a fejlesztők sem csúsztattak a megjelenésen, ami önmagában nem jelent semmit, de a mai világban ez már bizakodásra ad okot.
Miután jómagam is dűlőre jutottam, és kicsengettem a rettenetesen inflálódott 60 eurót, félve ugyan, de nagy lelkesedéssel vetettem bele magamat a szedett-vedett hősök kalandjába.
[h]Holding Out For a Hero[/h]
A Guardians Of The Galaxy egy lineáris, sztori orientált akciójáték, így senki se várjon elágazó mellékküldetéseket, vagy nyílt világot. Ettől függetlenül a pályákon elszórt gyűjtögethető cuccok mindig hozzáadnak a felfedezés élvezetéhez, ráadásul a többi csapattaggal egyes esetekben így nyithatók extra párbeszédek.
A történetben Peter Quillt, vagyis Star-Lordot (Űrlord) irányíthatjuk, akit tinikorában rejtélyes űrlények rabolnak el az otthonából. Utolsó emlékei a Földön így a 80-as évekhez kötődnek, ami abszolút esszenciája a Galaxis Őrzői alaphangulatának. A sztori egy-két említésen kívül nem foglalkozik Peter korai életével Yondu oldalán. Már ott kapjuk fel a fonalat, hogy a bagázs túl van pár nem túl jövedelmező küldetésen. Legalább már van névjegykártyájuk.
A galaxis köztörvényes bűnözői az univerzum legdiszfunkcionálisabb csapatát alkotják. Ott van például Gamora, Thanos fogadott lánya, és a legveszélyesebb nő a galaxisban. Vagy Drax, a pusztító, aki mindent szó szerint ért és nem mellesleg megölte Thanost (állítólag). És itt van az elválaszthatatlan páros, Rocket (nem mosómedve!) és Groot, akik mindig mindenben számíthatnak egymásra. Rocket zord, mogorva (egyáltalán nem mosómedve!) külseje és állandó robbantgatási mániája mögött egy tragikus sorsú élőlény szívfacsaró története lapul, aki számos mentális problémája mellett is képes baráti viszonyt ápolni fajtájának utolsó példányával, a Flora Colossi Groot-tal.
A Guardians Of The Galaxy bája teljes mértékben a karakterekben és a humorban rejlik. Ahogy a képregények lapjain, úgy a mozifilmekben és természetesen a videojátékban is ezek adják a legtöbb muníciót. Ez az öt, egymástól teljesen különálló személyiségű figura, akik nem hogy másokban, de még önmagukban is alig bíznak, hemzsegnek a mentális problémáktól és nem restellnek saját bajaikat másokra projektálni, képesek csapattá válni és megpróbálják megakadályozni az elkerülhetetlennek vélt világvégét.
[h]Hit Me With Your Best Shot[/h]
A sztori szépen lassan épülget a játék során. Az elején nagyjából felvázolják a szereplőket és főbb tulajdonságaikat, aztán folyamatosan rakosgatják a történeti pontokat egymásra, miközben tökéletesen belesimul a narratívába a folyamatos karakterfejlődés is. Az állandóan egymást piszkáló és megállás nélkül cívódó Galaxis Őrzői szinte minden alkalommal képesek valami újat mutatni, és csak nagyon ritkán válnak fárasztóvá. A nagyszerűen megírt szövegek és párbeszédek fantasztikus flow-t adnak, amitől a játékos csak jobban meg akarja ismerni a tagokat.
Ezt kiegészítik a szuper csapatmunkával, ami fejezetről fejezetre egyre csak fejlődik. Ez egyszerre mutatkozik meg az elérhető skillekben és a történetben is, ami valahogy mindig sikeresen támasztja alá a játékmenetbeli design döntéseket. Minden karakternek négy-négy kioldható képessége van, melyeket a különböző ellenféltípusok gyengeségei ellen folyamatosan kombinálva érdemes használni. Ezek a képességek nagy része a játékos által kioldható, de az “ultimate”-ek sztoripontokhoz vannak kötve.
Talán vadíthattak volna a játékélményen annyival, hogy többfajta képesség közül választhatnánk, és saját igény szerint variálhatnánk őket. Jobban hozzáadna a gyorsan ellaposodó harcokhoz és az újrajátszási faktor is nőhetne ezáltal.
Mert sajnos a játék e két elemének színvonala nagyon hullámzóra sikerült. A Guardians Of The Galaxy elején, amikor alig van még használható képességünk, a harcok kifejezetten unalmasak és egysíkúak. És ami végig a legnagyobb problémája, hogy rohadt hosszúak is. Ahogy haladunk előre, az ütközetek úgy lesznek egyre érdekesebbek és izgalmasabbak. Jönnek a különböző típusú ellenfelek, akiket nem annyira egyszerű legyőzni, de hamar rááll a kezünk és elkezdjük kombinálni Star-Lord, illetve a csapattagok skilljeit. És ez teljesen jól is működik. Aztán az utolsó néhány fejezetben egymás után hajigálja be a játék az akció-szekvenciákat, amitől azt érezhetjük, hogy túllőttek a célon, és az izgalom helyett ismét unalomba fulladnak a harcok.
[h]Space Riders With No Name[/h]
Az újrajátszhatóság érdekében tettek ugyan lépéseket a fejlesztők, de nem biztos, hogy ez elég lesz mindenkinek, hogy újra végigpörgesse a játékot. A pályák területén többféle eldugott cuccot gyűjtögethetünk: elhagyott logokat, outfiteket, kraftoláshoz szükséges nyersanyagot, és egyes szereplőkhöz köthető tárgyakat, melyek új párbeszédeket nyitnak meg űrhajónk, a Milano fedélzetén.
A történet során pedig alkalmunk lesz bizonyos helyzetekben a döntéseinkkel hangyányit eltéríteni az eseményeket, de nagy sztoripontok végső kimenetelének befolyására egyáltalán nem lesz ráhatásunk. Ha valakit érdekelnek az extra párbeszédek, vagy, hogy a döntések alapján mi változik az adott jelenetben, a fejezetválasztás menüpontban egyesével is újrajátszhatjuk a kívánt részeket. Ez elég szimpatikus megoldás, mert ha valahol félúton elhagytunk egy outfitet, vagy csak egyetlen párbeszédre szeretnénk másképp reagálni, nem kell az egész játékot újra végigjátszani.
A Guardians Of The Galaxy helyenként erősen hatásvadász jelenetekkel operál, de borzasztóan jól áll neki. Emellett ezek nagyon jól is működnek, és remekül passzolnak a játék alaphangulatához illetve nem üt el a történet komoly vagy épp komolytalan részeitől sem. A gimmicknek szánt részeket általában zseniális dalokkal fejelték meg a készítők, amik tényleg elképesztően jól állnak a játéknak. Ezeket a részeket leszámítva is a GoTG fenomenális soundtrackel operál. A dalokat, ahogy azt elvárhattuk, a 80-as évekből szedték elő, de külön csináltak egy Star-Lord nevű fiktív bandát is a játék kedvéért, amitől még jobban illeszkedik Peter és névválasztása a történetbe. Nem mellesleg baromi jó zenéket is írtak a nem létező zenekarnak.
[h]Never Gonna Give You Up[/h]
A játék látványvilága ha nem is feltétlenül forradalmi, de a legtöbb helyen nagyon jól néz ki és a megszokott kommersz konvenciókhoz képest meglepően kreatív. A sokszínű bolygók látképe nagyszerű, az űrbéli hatalmas állomások, vagy objektumok elképesztő látványt nyújtanak. De az ellenfelek, szörnyek is fantáziadúsak, vagy legalábbis nem szokványosak.
A karakterek ábrázolásával és animációival viszont sikerült maradandót alkotniuk a készítőknek. A gesztusok, mimikák jól megkülönböztethetők egymástól, nincsenek túltolva és nem karikatúrái önmaguknak. Az adott karakter aktuális érzelme szinte tökéletesen kiül az arcára, és könnyedén tudják tolmácsolni a játékosok felé.
Vérmérséklettől függően a Guardians Of The Galaxy játékideje nagyjából 12-30 óra közé tehető. Aki csak végigrohanna a történeten, igazából megteheti, és videojátékos mércével mérve elég hamar a végére érhet. Aki viszont szeretne mindent összeszedni a pályákon, azoknak nagyjából a 30 órára kell számítani, de ez függhet valamennyire a nehézségi beállítástól is, illetve attól, hogy tényleg minden párbeszédet végighallgatott.
A megnyitható skillek és kioldható perkek arányai kicsit elcsúsztak: az amúgy sem végtelenül hosszú játék utolsó harmada előtt már megvolt minden kraftolható Star-Lord upgrade és Groot “ultiján” kívül minden karakter bevethető képessége. (Groot specialitását, a healinget valahol az utolsó chapter előtt kapjuk meg.)
A krafting elemekkel is hasonló a helyzet. Mivel minden kő alá benéztem és folyamatosan gyűjtögettem, kimondottan hamar legyártottam Peter mind a 15 kioldható perkjét. Így az utolsó nagyobb részegységre már nem volt mit fejleszteni, így a progress egy kicsit kisiklott a folytonosság élményéből.
[h]The Final Countdown[/h]
Összességében a Guardians Of The Galaxy egy nagyszerű alkotás lett. Noha nem mentes a hibáktól, de egy-két inkább vicces, mint idegesítő bugot leszámítva, és néhány nem túl markáns designbeli butaságon kívül a AAA-spektrumot vizsgálva kiemelkedő darabnak mondható. Az amúgy sem túlságosan masszív idei évben meg pláne. A sztori szuperhős mércével nézve elég érdekes, a szereplők fantasztikusak és a narratíva is nagyszerű ívet ír le. A cselekmény végig pörgős, a flow remekül kitart egészen a legvégéig, csak néha törik meg a folytonosság élménye, amikor már csömört kapunk egyes harci szekvenciáktól. A humor a legtöbb esetben a helyén van; játszi könnyedséggel csal mosolyt az ember arcára, de engem többször képes volt rendesen meg is nevettetni.
A bejárható bolygók érdekesek és remekül néznek ki. A csapatdinamika is sokkal jobb lett, mint amire előzetesen számítottam. Utólag már annyira nem is hiányzik, hogy Star-Lordon kívül mást is irányíthassak. A karakterek közötti kémia nagyon jó, összességében remekül vannak megírva a szereplők. A szinkron is kifejezetten jól sikerült, egy-két érdekes vagy fura részt leszámítva.
A fan service is normálisan lett kezelve. Nem gondolom, hogy túlzásba estek volna az easter eggekkel, és nem dörgölték a játékos orra alá a különböző utalásokat, a “beköszönő” karakterek pedig teljesen természetesnek hatottak és nem csak azért voltak ott, mert valaki hülyén értelmezte a fan service-t.
A világ lehetett volna nyitottabb, az arányokat jobban eloszthatták volna, vagy kicsit jobban figyelhettek volna az újrajátszhatóságra a készítők, de ezekkel együtt sincs okom panaszra. Marvel-rajongók egészen biztosan remekül fognak szórakozni, de talán a buborékon kívüli játékosoknak is ez a játék hozhatja meg a kedvét, hogy közelebb kerüljenek a Marvel univerzumához.