Ha manapság jó horrorfilmre szomjazik az ember, akkor a keresést több okból is érdemes a klasszikus vegytiszta horror mellett a horror-vígjáték alműfajára is kiterjeszteni. Ennek a kombinációnak a szórakoztató voltát sok tényező még inkább kiemelheti, például ha egy film elkezdi döntögetni az adott stílus megszokott alapelemeit az már önmagában adhat kellő mennyiségű humorforrást egy jó forgatókönyvvel párosulva. Talán hasonló cél lebeghetett a Bébiszitter készítői előtt, azonban a végeredmény felemás film lett.
Megbízható gyerekfelügyelet
A film a sok-sok klasszikus horrorfilmben felbukkanó zsánerkarakter, a fiatal bébiszitter alakját állítja középpontba a kedvesen balfék kiskamasz sráccal együtt, akire nem csak vigyáz, de a legjobb barátja is. Azonban míg a horrorfilmek többségében a bébiszitterek az áldozat vagy jobb esetben az utolsó túlélő szerepét kapják addig itt ennél a filmnél megváltozik a felállás. És ez egy eredeti ötlet, kiegészítve a szereplők közti kapcsolatok kiforgatása által létrejött vicces szituációkkal, a horrorfilmes tini karakterek önironikus karikatúráival és olyan fura jelenetekkel amit igazából nehéz lehetett komoly képpel előadni, de többségében mégsem mennek át burleszkbe. Alapvetően jó tehát a filmben a humor adagolása, a baj inkább a horrorral van és a számomra erőltetetten rajzfilmes grafikai elemekkel és hirtelen vágásokkal.
Bár a produkció netflixes előzetese sem hagy sok kérdést nyitva a gyilkos vagy áldozat problémakörrel kapcsolatban, de mielőtt eljutunk a konfliktusig a film azért megalapozza a fontosabb karaktereket és a miliőt amiben mindennapi vagy nem-mindennapi gondjaikat próbálják megoldani. A forgatókönyv nem hagy a nézőnek sok lehetőséget elgondolkozni a film helyszínét adó tipikus amerikai kertváros visszásságain vagy a főhőst szekáló osztálytársai motivációin, inkább tényleg csak Bee-re (Samara Weaving) és barátjára, Cole-ra (Judah Lewis) koncentrál, ők azok akiknek a feszes tempó és sok mellékszereplő mellett is sok jól kidolgozott dialógusuk van, amit ha nem is óriási tehetséggel, de legalábbis meggyőzően adnak elő.
Házibuli pár vödör vérrel
Amikor viszont beindul az igazi horror, akkor az addig csak kicsit zavaró gyenge pontok fárasztóbbá és feltűnőbbé válnak. Kapunk egy nagyon hajmeresztő és sokkalta véresebb Reszkessetek betörők fricskát, amit szórakoztató lenne nézni, de mivel a sok mellékszereplő mind kap egy-egy jól vagy kevésbé jól tálalt üldözési jelenetet, a ziccer végülis talán a sok helyszínváltás miatt kimarad. Azért abban a pár jól sikerült jelenetben nem kell csalódnunk, a kilencvenes évek családbarát karácsonyi filmjével ellentétben ez a horrorfilm megmutatja, hogy a háztartásban található gyúlékony, robbanékony, éles, nehéz és szúrós tárgyak milyen valódi hatást válhatnak ki Newton első és második törvényét figyelembe véve.
A démonok megették a házifeladatomat
Sajnos számomra nem működött az a szál sem, amivel az egész vérfürdőt megindokolják az elkövetők, a film trancsírozós részét felvezető szertartás valójában a horror műfaján belül elég elcsépelt és nem segít rajta az sem, hogy elmagyarázzák azt a nézőnek a film végén is, hátha olyan hülye szegény, hogy nem érti vagy még soha nem látott ilyet azelőtt. És pont ez az, ami sokat ront a film élvezhetőségén: kicsit olyan érzés, mintha azoknak készült volna, akiknek nem tűnik fel, hogy a természetfeletti erők megmagyarázásával a horrorfilmek egy nagyon régi hibája kerül itt is felszínre.
Ehhez akkor tegyük hozzá a néha bárgyú kikacsintásokat és képernyőn megjelenő feliratokat és máris azt kell, hogy érezzem, hogy ez a film inkább egy új generációnak készült, akik az első meglepetéstől elalélnak, a stílus és a poénok pedig a székbe ragasztják őket, talán mert most az kell a fiataloknak. Vagy inkább a rendező (aki korábban a Charlie angyalait meg a Terminátor: Megváltást rendezte még 20, illetve 11 évvel ezelőtt) szerint erre van szüksége a tinihorrorokat ma megismerő generációnak.
A jó alapötlet tehát nem kap szerintem egy ugyanannyira jó kivitelezést, a karakterek viszont érdekesek és a vérfürdőt kísérő poénok egy része is betalál. A horrorfilmeknél elkerülhetetlen folytatás pedig sokkal jobban sikerült szerintem, úgyhogy a következő ajánlómban arról a 2019-es agymenésről fogok beszámolni.
[h]Ne maradj le a HorrorHónapról![/h]
Idén októberben is a horroré a főszerep a Geek Világ oldalon. Ha nem szeretnél lemaradni bejegyzéseinkről, kövess minket a közösségi médiában, vagy keresd a blogon a HorrorGeek rovatot!
[h]Csatlakozz a Geek Világ közösséghez![/h]
[h]Támogatlak![/h]
